(állat), a Gigantostracák alosztályának egyik rendje, melyet Palaeadae néven is említenek. Fajai mindannyian kihaltak és a paleozói rétegekben éltek, l. Devon-szisztéma és Kambri-szisztéma.
(gör.), a régi görögöknél három, egymással összekapcsolt tragédia, melyek igy versenyeztek a díjért a Dionysos-ünnepeken; ezekhez gyakran egy szatira is csatoltatott, miáltal a tetralogia keletkezett. A trilogikus kompoziciót nagy kedvvel képezte ki Aischylos (l. o.), ki szerette a terjedelmesebb mitosz-köröket három egymással összefüggő tragédiában feldolgozni. A T. egyes tagjai közt nemcsak az anyag folytatólagossága teszi a kapcsot, hanem az okozati összefüggés is. Az újkori költők közt drámai T.-kat költött Schiller (Wallenstein), Hebbel (A nibelungok), Swinburne (Mary Stuart); epikus T.-t Arany János (Toldi és a nagyobbrészt tervben maradt Etele-T., melynek részei közt rendkivül erős és a végzetszerüségen alapuló összefüggés lett volna).
l. Hugó (4).
Latr. (állat), a födeles szárnyu rovarok vagy bogarak egyik csoportja.
(lat.) a. m. három hónapos.
(gör. a. m. háromméretü, lat. senarius, hatlábu), hat jambusi (egyszerü) lábból, azaz három (összetettÜ ütemből álló sor, a görög drámai költészetben a dialog rendes formája; cezurája rendesen a harmadik láb, néha a negyedik láb közepén, két egyenlőtlen félre osztotta. A páratlan lábakban, vagyis minden dipodia kezdetén spondeus is helyettesíthette a tiszta jambust, sőt meg voltak engedve egyéb felosztások is, kivált a komikus szinművekben, ahol anapesztusok, sőt daktilusok váltják fel a tiszta jambusokat. A T. széles sora bizonyos ünnepies szinezettel bir. A modern költészet ritkán alkalmazza, helyette a franciák az alexandrint, az angolok, németek, magyarok és más nemzetek a Shakespere-féle rimtelen ötös és hatodfeles jambust használják a dráma formájául.
l. Butilalkoholok.
l. Neurin.
l. Koordináták.
(gör. a. m. háromformaság v. háromalakuság), a heterosztiliának külön esete, amidőn egy virágnak háromféle formája van. - T. az ásványtanban, l. Polimorfizmus.