(mathurinok), vagyis a szentháromságnak foglyok kiváltásával foglalkozó rendje. Matha János párisi teologus és Valois Félix királyi vérből származott remete alapították, III. Ince pápa pedig 1198. megerősíté. Mathurinoknak neveztettek szent Mathurin káplnája mellett fekvő párisi kolostoruktól. III. Ince a rend tagjait szt. Ágoston szabályainak követése mellett arra kötelezte, hogy a pogányok fogságában sinlődő hitsorsosaik kiváltására adományok gyüjtése, saját javaik, sőt ha a szükség ugy kivánná, önmaguk feláldozása által is közremunkáljanak. A rend gyorsan elterjedt s bő adományokban részesült, ugy hogy már 1200. kétszáz keresztény foglyot kiszabadíthatott. Rendöltönyük fehér volt, vörös és kék szinü kereszttel. Generálisuk a Cerf-Froid-kolostorban székelt. Voltak nőkolostoraik és terciáriusaik is. A XIII. sz.-ban nálunk is létezett e rend.
(lat.) a. m. háromság, Szentháromság, a kereszténységnek fő és alaptana, a keresztény hit központja, hogy az Isten háromszemélyü, vagyis az osztatlan és oszthatatlan isteni lényben három személy van: Atya, Fiu és Szentlélek. A három isteni személy, mint ilyen, egymástól különböző, de lényegében egy, egymáshoz tökéletesen hasonló s mivel mind a három személy ugyanaz az oszthatatlan egy isteni lény, a három személy csak egy isten. A benső viszony, amelyben a három isteni személy egymáshoz áll, ez: az Atya öröktől fogva önmagától való, a Fiu öröktől fogva az Atyától születik, a Szentlélek öröktől fogva az Atyától és Fiutól származik. A három isteni személy kifelé elválaszthatatlan közösségben működik. Mindamellett az egyes isteni személyeknek kiválóan némely isteni művek tulajdoníttatnak és pedig az Atyának a teremtés, a Fiunak a megváltás, a Szentléleknek a megszentelés. A T. felfoghatatlan titok, melyet csakis azon az alapon fogadunk el, mert Jénzus Krisztus, Isten fia jelentette ki. A T.-ról szóló tan az egyházban kezdettől fogva fennállott. Bizonyítják ezt az apostoli időktől állandóan szokásos keresztvetés, a keresztségnek a három személy nevében való kiszolgáltatása, az istendicsőítő imazáradék, doxologia (l. o.), a szent atyák egyhangu bizonyságtétele, különösen azoké, kik az első és második században éltek, végül az antitrinitáriusok tévtanának ünnepélyes kárhoztatása és a különféle hitvallások (apostoli nicceai, nicea-konstantinápolyi, legvilágosabban az Athanasius-féle hitvallás és a IV. lateráni zsinat).
Az ős egyházban volt már szentlélek-ostromló felekezet, az u. n. macedonianusoké. A név Macedonius konstantinápolyi püspöktől származik, ki előbb Arius (l. o.) tanához csatlakozott, majd Arius elvét a Szentlélekről szóló tanra is átvivén, azt vitatta, hogy a Szentlélek alacsonyabb méltóságu, mint az Atya és Fiu, szolgájok nekik, hasonló az angyalokhoz, és teremtmény. E tanhoz csakhamar hozzászegődtek jobbára mindazon félariánus püspökök, kiket az ellentábor püspökségüktől megfosztott. Minthogy a tévtan vezérei között nem egy találkozott, ki erkölcsi tekintetben kifogástalanul élt: a felekezet Konstantinápolyban, Trákiában, Bitiniában és a közel vidékeken jelentékeny kiterjedésre tett szert. Macedonius tévelyei ellen 381. tartatott az első konstantinápolyi közzsinat, mely azt kárhoztatta s a niceai hitvallást megerősítette. Macedonius követőit Theodosius császár száműzetéssel s más fenyítéssel büntette.
l. Szentháromság ünnepe.
város Martinique (l. o.) szigeten.
a. m. nitroglicerin, l. Clicerinnitrát.
l. Pikrinsav.
két county az amerikai Egyesült-Államokban és pedig Kaliforniában (2500 km2 ter., 3720 lak., Weaverville székhellyel) és Texasban (1846 km2 ter., 7650 lak., T. székhellyel).
város, l. Trikonamalai.
város Novara olasz tartományban, a Po bal partján, vasút mellett, (1881) 10,791 lak., mész- és téglaégetőkkel, állatkereskedéssel.
l. Polinom.