(lat.), háromsorevezős ókori hajó, az ókori hajók legközönségesebb fajtája. L. Hajózás, melynek mellékletén (ókori és barbár népek hajói) az 5. ábra (görög ötevezős keresztmetszete) fogalmat nyújt a háromsorevezős hajó belső szerkezetéről, az evezőpadok elhelyezéséről, míg a 4. ábra (régi nilusi csónak) igazi T.
l. Szög triszekciója.
(gör.-lat., hymnus seraphicus, hymnus gloriae Domini), háromszor szent. Neve a mise előszózatának végén a pap által csendesen mondott «szent, szent, szent»-nek, melyet a kar ünnepélyesen énekben ismétel. Szól ez a Szentháromság egy Isten tiszteletének.
l. Tereske.
l. Hermes Trismegistos.
l. Rágóizomgörcs.
János György, olasz költő és tudós, szül. Vicenzában 1478 jul. 8., megh. Rómában 1550 dec. elején. Különös szorgalommal tanulta a görög nyelvet, s azonkivül matematikával, fizikával és építéstannal is foglalkozott. Az architekturában Palladio az ő tanítványa volt. X. Leo pápa nagyon kitüntette kegyeivel és követül küldte Dániába, Miksa császárhoz, a velencei köztársasághoz. VII. Kelemen pápa is alkalmazta követül V. Károly mellett, aki T.-t elhalmozta kitüntetéseivel. Mint költő T. majd minden műfajban megpróbálkozott; legfőbb dicsőségére az szolgált, hogy ő volt az első, aki Olaszországban teljesen Aristoteles szabályaihoz alkalmazott tragédiát irt: a hires Sofonisba-t (Rüma 1514), amelyet X. Leo nagy fénnyel adatott elő. I. simillimi c. vígjátékában Plautust utánozta (Velence 1547). Eposza: Italia liberata da'Goti (1547-48) ugyancsak szigoruan az aristotelesi szabályok szerint van irva. Sokkal többet érnek mindezeknél T. költeményei. Irt poetikát is, amely széleskörü tudásról tanuskodik és mutatja, hogy T. sokkal nagyobb tudós volt, semmint költő. Ő fordította le először Danténak De vulgari eloquentia (1529) c. művét is. V. ö. Morsolin, Giovanni Giorgio T. (Vicenza 1878).
egy breton mondának hőse, mely monda a kelta mitoszból eredvén, rendkivüli népszerüségre tett szert a középkorban. T. Marke cornwallisi királynak unokaöccse, aki varázsital következtében heves szerelemre gyulad nagybátyjának felesége Izolda iránt. Ennek a veszedelmes szerelemnek és viszontagságainak története példátlan gyorsasággal terjedt el Európa összes népeinél. Már a XII. sz. közepén ismerték egész Provenceban és Franciaországban. Majd az angol-normann költők figyelmét ragadta meg és általuk jutott nemcsak a román és germán népek, de még a szlávok, sőt a görögök irodalmába is. A legértékesebb feldolgozásokra mégis a németeknél talált. Már 1170. feldolgozta Eilhart von Oberge, mely mű a későbbi T.-ról szóló népkönyv alapján szolgált, maga azonban néhány töredék kivételével elveszett. 1210. Gottfried von Strassburg adott a T.-mondának művészi tökélyü formát, sajnos csak töredékest (l. Gottfried 3, ahol egyszersmind a későbbi feldolgozások egy része is meg van említve). Hans Sachs dramatizálta a T.-mondát, Immermann is belekezdett egy egészen önálló feldolgozásba, Wagner Rikárd operát alkotott belőle. A középkori művészet is foglalkozott T.-nal (tiz freskó Hans Vintler tiroli iró runkelsteini várában, melyet Vintler Miklós, Lipót főherceg tanácsosa 1385. megvett s freskókkal díszített). A teljes mondát és rá vonatkozó irodalmat adja Heinrich Gusztáv, A német irodlom története, I. köt. 475. s köv. old. A monda feldolgozóival foglalkozik u. a., II. köt. 144., 155., 166., 171., 295. old.
(Tristao da Cunha, ejtsd: trisztaunde kunya) v. d'Acunha, az angolok birtokában levő kis szigetcsoport az Atlanti-tengerben, a D. sz. 37° 6' és a Ny. h. 12° 1' alatt. Részei: T. Gough's Island, Inaccessible és Nightingale. Az első a legnagyobb, egyedül rajta élnek emberek (1894. 61, akik önmagukat kormányozzák), e sziget (116 km2) közepén 2540 m. magas hegy van, egy kialudt kráter, amely meredeken ereszkedik le minden irányban és csak ÉNy-on enged helyet egy kis síkságnak. A szigetcsoportot 1506. T. portugál hajós fedezte föl. I. Napoleon haláláig egy kis helyőrség is volt rajta.
(lat.) a. m. szomoru.