(gör.), háromsoros költemény.
l. Duernák.
l. Trithemius.
János (Tritheim v. Heidenberg), egyházi és történetiró, szül. Trittenheimben (trieri püspökség) 1462 febr. 1., megh. Würzburgban 1516 dec. 16. Tanult Trierben, Kölnben és Heidelbergában. 1482. belépett a spanheimi bencés kolostorba és már egy évre rá apát lett. 1505. lemondott, de nemsokára megint apáttá tették mega würzburgi Szt.-Jakab-kolostorban. Számos művei közül, melyekből sok aszkézissal és zárdafegyelemmel foglalkozik, különösen történelmi iratai tünnek ki: Chronologia mystica; Compendium sive brev. I. vol. Chronicorum de origine gentis et regum Francorum (433-tól I. Pipinig és folytatása 1514-ig); Chronicon success. ducum Bavariae et com. Palatinorum; De luminaribus Germaniae (német tudósok s irók jegyzéke); Catalogus scriptorum ecclesiasticorum (970 egyházi iró ismertetése). V. ö. Wetzer-Welte, Kirchenlexikon (XI. köt.).
L. (növ.), l. Búza, Tarack és Tenkely.
l. Politionsavak.
Athéné (l. o.) egyik mellékneve.
ókori tengeri istenség, mely Keletről (Dagon és Derketo halistenek hazájából) származott által Görögországba. A költőknél (Hesiodos, Apollodoros) Poseidonnak és Amphitritének fia, kinek Heraklesszel való küzdelme a vázafestők egyik legkedvesebb motivuma. Ezeken a képeken T. még csak mellig ember, de lassanként olyan módon alakul által, mint a kentaurok, egyúttal megsokasodik. Emberi törzshöz a lábak helyett végtagokul halfarkak illesztődnek, melyeknek kigyózó természete némikép a gigászokra is emlékeztet. Női T.-ok csak később merülnek fel, ámbár soha sem tünnek el teljesen, sőt egy ametiszt-gemmán egész család fordul elő. Legtöbbnyire mégis mellékalak a T., melynek képviselői Poseidon kiséretében zengő csigakürtbe fújnak, lantot vernek és evezőt emelnek; néha pajzán kedvökben nimfákra és nereidákra vetik szemöket. A művészet még egy alfaját is alkotta a T.-nak, a tengeri kentaur (ichtiokentaurosz) személyében. Ezeknél a T. teste lólábakon pihen, melyek viszont hátul halfarkban végződnek. Klasszikus példája ennek a vatikáni T., aki nimfát rabol, nemkülönben a polgári tripósz lábainak végcsoportozatai (l. az Ezüstleletek mellékletének 8 és 9. ábráját). De még ezt a kalandos keverékalakot is tovább fejlesztették és Poseidon kiséretéül mindennemü halfarku állatokat alkottak, melyek különösen mozaikokon jelennek meg. Igy lettek tengeri lovak, bikák, szarvasok, tigrisek, kosok, farkasok, sőt sárkányok, melyek kivált a díszítményrajzban és festésben jutottak érvényre.
L. (állat), l. Gőte és Gőtefélék.
(Tritonium), az elülkopoltyus csigák rendjének egyik családja, nagy, kiálló fejjel, hosszu orrmánnyal, hosszu légcsővel, nagy, kúpforma, külső oldaluknak közepén a szemeket viselő tapogatókkal; tojás- vagy orsóforma, egyenes vagy gyengén felhajlott csatornás házzal. Fajai: T. nodiferum Lam., a Földközi-tengerben él, melyet a régiek kürt gyanánt használtak. T. variegatum Lam., az Indiai-oceánt lakja. A mitologiában nagy szerepet játsztak.