Bálint, német pedagogus, szül. Trotzendorfban (Görlitz mellett) 1490 febr. 14., megh. Liegnitzben 1556 ápr. 20. Apja földmíves volt s Friedlandnak hivták. Tizenhat éves korában a görlitzi iskolába jutott. Szülei halála után örökségét eladta s annak árával 1513. a lipcsei egyetemre ment s ott a latin s görög irodalmat tanulmányozta. 1516. görlitzi tanító lett, de 1518. hivatalát letette s Vittenbergába ment, hol Melanchtonnal ismerkedett meg. Később az egyetemen, mint docens, szentirásmagyarázati leckéket tartott. 1523. Goldberge ment az ottani iskola rendezése végett. De e vállalata akkor nem sikerült s ott tartózkodása idejét inkább a schwenkfeldiánusok elleni küzdelmek vették igénybe. 1527. visszament Vittenbergába, de mivel a goldbergi iskola nagy hanyatlásnak indult, 1531. ismét visszahivták az iskola igazgatására. Pedagogiai munkát nem irt, egyetlen műve a goldbergi iskola volt. Az iskolázás célja szerinte a vallásosságra való nevelés. Sokra becsülte azonban a klasszikus nyelveket is. Az iskolai gyakorlatban a régi Rómát elevenítette fel. Konzulok, rétorok, eforusok vitték a felügyeletet s az egész kis római társadalom felett ő mint diktátor uralkodott. Tanítványait egymással versenyeztette, a kérdő tanalaknak nagy képző erőt tulajdonított, a kisebbeket a nagyobbakkal taníttatta. Metodusa mindenfelé elterjedt, tanítványai, kik Európa minden részéből sereglettek hozzá, elvitték azt Lengyel-, Magyar-, Erdélyországba is. De utánozták azt a jezsuiták is. A reformátorok közvetlen tanítványai közül ő volt a legjelentékenyebb pedagogus.
(ejtsd: trubadúr, trobaire, trobador), a provençal irodalomban (l. o.) az olyan költő, aki ellentétben a fizetésért éneklő dalosokkal, a jongleur-ökkel (l. o.), a költészetet csupán kedvtelésből művelte. Az ilyen költő, aki költeményeket talált fel (trobar a. m. találni) és azokhoz zenét ir irt, T. volt. Némely T.-nak jongleurök is álltak szolgálatában vagy maga a T. is jongleur volt, mert rászorult arra, hogy szerzeményeit értékesítse. Legtöbbjük az elsóbb nemességhez tartozott és a hercegek és nagy urak jóvoltából éldegéltek, akik maguk is művelték a költészetet. Az albingensi háboruk (1210) halálos döfést mértek a T.-költészetre, amely azonban Spanyolországban és Olaszországban is elterjedt. Franciaországban és Rrovence, Toulouse grófjai, Oroszlánszivü Rikárd, Észak-Spanyolországban Aragonia és Kasztilia hercegei, az olaszok közt Monferrat Bonifác és VII. Azzo estei herceg voltak a provençal lira jelentékeny támogatói. A magasabb rangu nők is művelték a provençal költészetet. A T.-ok költészete legfőkép dalokból (cazno, chanson, canzone) állott, amelyben a költő szive hölgye iránti hódolatát, szerelmét zengedezte. Igen sok műfaja volt, amelyeknél mindnél a forma játszotta a fő szerepet a tartalom rovására.
(franc., ejtsd: truszó) a. m. kulcsköteg: egy leány kelengyéje, különösen a hercegnőké.
(franc., ejtsd: truver), Franciaországban a középkorban a költőket, kivált az udvari költőket hivták igy; l. Francia irodalom.
(ejtsd: truvil szür mer), kikötőváros és tengeri fürdő Calvados francia départementban, 12 km.-nyire Pont-l'Évequetől, Deauville-lel (2532 lak.) szemben, a La Manche partján, ahol a Touques torkollik, a Fréville domb (94 m.) alján és lejtőjén, vasút mellett, (1891) 6243 lak., hajóépítéssel, hering- és osztrigafogással, szén-, hal- és borkereskedéssel. A parton, valamint a domb lejtőjén számos a szép nyaraló és fölöttük áll a pomás kaszinó szinházi és táncteremmel.
(ejtsd: traubrids), város Wilts angol grófságban, 40 km.-nyire Salisburytől, a Biss és vasút mellett, (1891) 11,395 lak., posztó-, takaró-, gép- és sörgyártással. XIV. sz.-beli plébániatemplomában van Crabbe (megh. 1832.) sírja.
(ejtsd: traj), Rensselaer county székhelye New-York amerikai államban, Albany közelében, a Hudson bal partján, több csatorna és vasúti vonal találkozásánál, (1890) 60,856, West-Troyt is beleszámítva 73,923 lak., jelentékeny iparral, amely 1890-ben 837 gyárban 25,092 munkást foglalkoztatott és 145 millió frank értékü árut termelt; az ipar fő ágai a vas-, papiros-, sör- és fehérnemüipar. Különböző iskolái közt a legjelentékenyebb a politechnikum; épületei közül az indóház, zenecsarnok, a városháza és az őrültek háza.
(ejtsd: troá), az ugyanily nevü járás, Aube département, azelőtt Champagne fővárosa, püspöki székhely, a csatornázott és több ágra oszlott Szajna és vasutak mellett, (1896) 52,998 lak., jelentékeny kötöttáru- (kesztyü-, trikó- stb.) készítéssel), hires hentesiparral, továbbá pamut- és gyapjufonással, papirosmalmokkal, sör-, bőrgyártással, faiskolákkal, élénk kereskedéssel, 1651. alapított értékes könyvtárral (110,000 kötet, köztük 525 inkunabulum és 2828 kézirat), muzeummal, amelyben értékes régiségek (1813. Champagneban talált római bronz Apollo), faragványok (Simarttól, Girardontól, Duboistól stb.), képek és természetrajzi tárgyak (különösen madarak és rovarok) vannak elhelyezve; többféle tudományos és társadalmi egyesülettel, közép- és népiskolákkal. A kanyargós utcákból álló óvárost, amelyben még sok a renaissancekorból való faház, nagyobbára boulevardok fogják körül. A Ny-i, a Victor-Hugo-boulevardon van a szt. Miklósról elnevezett gót templom (XVI. sz.), faragványokkal ellátott szent sírral, üvegfestményekkel és egy kálvária-kápolnával, amelyet Cordouanier és Gentil freskói díszítenek; K-re a templomtól van a renaissancekorból való Hôtel de Vauluisant. A fő közlekedő vonalnak a Rue Notre-Damenak elején áll a St. Pantaleon gót templom (XVI. és XVII. sz.-ból) szobrokkal, Gentiltól eredő kálváriával, festményekkel, fafaragványokkal stb. Tovább K. felé van a Szt.-János-templom (a XIV. és XVI. sz.-ból) üvegfestményekkel, Mignardtól való két szép festménnyel és márványreliefekkel díszített oltárképpel (1530-ból). A városháza nagy termében van Girardon mesterműve, egy márványmedaillon, amely XIV. Lajost ábrázolja. Tovább K. felé fekszik a kis St.-Urbain-templom a XIII. sz. csúcsíves ízlésében; IV. Orbán pápa alapította 1263., de nem fejezték be. Még tovább van a nagy gabonacsarnok és a prefektura a felsőszajnai csatorna mellett, amelynek K-i partján fekszik a Szajna néhány ágától átszelt Cité; ebben található először a kórház a XVIII. sz.-ból szép vasráccsal, odébb pedig a szt. Péterről elnevezett székesegyház, amelynek belsejében öt hajó, a XIII. sz.-ból való pompás üvegfestmények és mellékkápolnáiban színes alakcsoportok vannak. Közelében áll a könyvtár és muzeum, amely célra az egykori St.-Loup-apátságot használták föl. Még tovább K. elé áll a St. Vizier nevü gót templom. A Quai Dampierre-en a St.-Remi-templom csúcsa látható; e templom a XIV. és XVI. sz.-ból való bronzból készült Krisztussal Girardontól; tovább Ny-ra a Rue Thiersen áll a La Madeleine, a XII. század elején épült és a XVI. sz.-ban kibővített templom pompás kórussal Jean Gualdótól. A Rue Thiersrel egyközüen, tőle É-ra a szép Gambeta-boulevard vezet a Quai Dampierre-en álló cirkusztól Ny. felé a liceum és a szinház mellett a pályaudvarig, amely előtt az 1870-71. elesett harcosok emlékét az Enfants de l'Aube hirdeti, toronyalaku emlék márványcsoportozattal és bronzreliefekkel (Bridentől). A DK-i részt kivéve, a várost minden oldalról külvárosok fogják körül. T., Augustubona, Trecae, az ókorban a kelta trecassi törzsnek volt a fővárosa, 1019. a champagnei grófok birtokába jutott, akik fővárosukká tették és fölvirágoztatták. 1339. a francia koronára szállott. T.-ban kötötte meg 1420. VI. Károly azon szerződést, amely szerint V. Henrik angol király Franciaország jövendő királyának elismertetik s a dauphin (a későbbi VII. Károly) a trónöröklés jogától elesik. V. Károly 1534 máj. 21. a város kétharmadát fölégette. 1814. T. Schwarzenberg hadi műveleteinek egyik fő támasztéka volt. V. ö. Boutiot, Histoire de la ville de T. (5 köt., 1870-80).
l. Troy-súly.
(ejtsd: troajon) Constant, francia festő, szül Sevresben 1810 aug. 28., megh. Párisban 1865 márc. 20. Riocreux és Poupart ma már elfelejtett festők tanítványa volt, azután a sévresi porcellángyárban dolgozott. Utóbb Roqueplan hatása alatt a tájképfestésre adta magát és kilépvén a gyárból, 1833. apró, klasszicista jellegü tájképeket állított ki. 1847. Belgiumban és Hollandiában járt és főleg Potter meg Cuyp, a kitünő állatfestők műveinek tanulmányozása vezették arra a térre, amelyen művészi jelentőségét meglelte. 1849. állította ki a Malom címü nagy képét és már ebben, valamint a következő képeiben mind nagyobb szerepet játszik tájképeinek állati staffagea. 1855. hosszabb ideig Normandiában időzött. Ez időben keletkezett a Munkára hajtott ökrök hatalmas képe (Páris, Louvre), mely ugy az állatok jellemének találó ábrázolásánál, valamint a tájkép festői szépségénél és e két elem szerves összefüggésénél fogva a modern festészet legkiválóbb ilyen nemü alkotásai közé tartozik. V. ö. Dumesnil, Constant T., souvenirs intimes Páris 1888).