az angol építészetben különös formáju lapos, csúcsos ív; l. Ív.
Angolországban a Tudor-házból való uralkodók alatt a XV-XVI. sz.-ban divott csúcsíves stílus.
l. Akadémia.
(todan, sodan), az avaroknál egy méltóságnak a neve s mint a kazaroknál, fejedelmi helytartót, mások szerint főpapot (táltos-félét, tudót) jelentett. Nem lehetetlen, hogy változatában a sodanban a szultán (zsadány) név lappang. Az avaroknál 811-ben említik utoljára.
v. darázskő, olyan, rendesen lazább összeállásu, néha likacsos törmelékkőzet, melynek anyaga mint vulkáni hamu v. homok került vulkáni kitörések alkalmával a felületre és vagy megkeményedett, összeálló állapotban került eredeti fekvőhelyén reánk, vagy pedig - ami gyakoribb eset - a víz hordta össze és rétegekben lerakta. Ugyszólván mindegyik vulkáni kőzetnek megvan a T.-ja (trachit-T., bazalt-T., porfir-T., diabasz-T. stb.). A puzzolan-T. (Pozzuoliról elnevezve) nem egyéb mint habkő (l. o.). - T.-nak szokták nevezni a geologiában, a mineralogiában az édesvizből lerakódó laza, likacsos képződményeit a mészkőnek (l. Mésztufa), meg a quarcnak is (kovatufa).
Zólyom vármegyében, Felső-Hermanec községtől É-ra, a hermaneci völgy egyik mellékvölgyben levő két barlang neve, melyek egyikében ősállati csontok, másikában cseppkövek találhatók.
a Zuluföld folyója.
l. Lófark.
népies kiejtéssel túra, a szultán névaláirásának hivtalos elnevezése. Ez van ráirva midenféle hivatalos irásra, fermára, papiros- és másnemü pénzekre. A következő mondásban van a szultán neve beleiktatva: Esz-szultán Abdul-Hamid hán, ibn esz-szultán Ábdul-Medsid hán, elmuzáffer dágma. Magyarul: «Szultán Abdul Hamid hán, fia szultán Abdul Medsidnek, az örökké győzhetetlennek.». Ez a mostani szultánnak a túrája. L. még Nisán.
(Muajjad al-din Huszein b. Ali) al-, arab költő a XI. sz.-ban. Már fiatal kirában a szeldsuk szultánok alatt államszolgálatba működött mint titkár; innen neve is: a tughra (l. o.) kezelője; majd Masz'úd b. Mohammed szeldsuk szultán alatt veziri méltóságra emelkedett, de utódja alatt 1120 körül Bagdadban kivégezték. Az irodalomban Lámijat al-arab (azaz az arabok l-re rímelő) morális költeményéről nevezetes, melyet keleten és nyugaton sokszor kiadtak és európai nyelvekre is lefordítottak. Legbővebb életrajza: Pareau, De T. Carmine (Utrecht 1824).