1. kormányzóság (Tulszkaja gubernija) európai Oroszország középső részeiben, Moszkva, Rjezán, Tambov, Orel és Kaluga közt, 30,960 km2 területtel, (1894) 1.560,704 lak. Felszine nagyobbára sík, csak kevés helyen dombos; e részeket mély, sziklás folyamvölgyek át-áthasítják. Legnagyobb folyói az itt még nem hajózható Don és a hajózható Oka. A bányászat szenet (évenként 8 millió pudot) és vasérceket szolgáltat. Az éghajlat enyhe, a föld nem terméketlen. A lakosok nagyobbára nagy-oroszok; fő foglalkozásuk a földmívelés, állattenyésztés, agyagipar, bányászat, hajózás és halászat. Az ipartelepek száma 1973, ezek közt a legtöbb fémiparral foglalkozik; különösen hiresek a kormányzóság szamovárjai és fegyverei. Járások: Alexin, Bjelev, Bogorodick, Jefremov, Jepifan, Kasira, Krapivna, Novosszil, Odojev, Csern, Tula és Venev. - 2. Tula, az ugyanily nevü kormányzóság, járás és egy püspökség székhelye, az Upa és több mellékvize összefolyásánál, vasút mellett, (1894) 87,932 lak.; arzenállal, nagy császári (1712. alapított) fegyvergyárral, amely 5000 munkást foglalkoztat; szamovár és különösen díszített vas-, acél-, pléh- és tulafémtárgyak készítésével; harmonika-, cipő- és sörgyártással, szappanfőzőkkel s jelentékeny házi iparral; élénk kereskedéssel, amely az itt készített iparcikkeken kívűl felölei a gabonát, szarvasmarhát, faggyut és kendert. A nizsnij-novgorodi vásárokra 6000 tucat szamovárt, 2000 kosár (mindegyikben 120 db.) harmonikát szoktak küldeni. Az évenként behozott fémek súlyát 500,000 pudra becsülik. Tula áll a tulajdonképeni városból a Kremllel (5 tornyos, 1045 m. hosszu faltól körülvéve), a csulkovi (munkásnegyed) és a moszkvai, vagy fegyvergyári városrészből; legjelentékenyebb épülete a Mária mennybemeneteléről elnevezett székesegyház a Kremlben. A városnak vannak különböző iskolái, szinháza és egy iparmuzeuma.
l. Niello.
l. Tulajdonjog.
l. Dativus.
(rerum dominium, proprietas), a dolog felett való kizárólagos rendelkezésre jogosító teljes magánjogi hatalom. A birtok (l. o.) tényleges állapot, a tulajdon pedig az a jog, amelynél fogva valaki a dolog felett szabadon rendelkezhetik, s abból minden mást kizárhat. A birtok és a tulajdon között tehát a különbség az, hogy a birtok tény, a tulajdon pedig jog. Világos továbbá, hogy a birtok tulajdon nélkül, viszont tulajdon birtok nélkül létezhetik. Tulajdonnak tárgya csak testi dolog (res corporalis) lehet, v. dologösszesség (universitas rerum), habár szorosan véve nem a dologösszesség mint fogalom, p. nyáj, könyvtár, képtár, hanem az abban foglalt egyes dolgok, juhok, könyvek, képek, tárgyai a tulajdonnak. Jogokon ellenben tulajdon nem képzelhető, mert jogokon mint u. n. testetlen dolgokon (res incorporales) az anyag (substantia) fölött való való hatalom nem képzelhető. Ellenkezőleg az osztrák polgári törvénykönyv, amely szerint: «mindaz, ami valakié, minden testi és testetlen dolgai, az ő tulajdonának neveztetnek», amely tárgyi értelmezés azonban a tulajdon és a «vagyon» fogalmának összezavarása, aminthogy a T.-nak, tehát az alanyi értelemben vett tulajdonnak az osztrák polgári törvénykönyv szerinti fogalommeghatározása, amely szerint: «amint jogot tekintve a tulajdon az a szabadság (jog), mely szerint valaki a dolog állagával s annak hasznaival kénye szerint bánhatik, s abból minden mást kizárhat», csakis a testi dologra alkalmazható, mert testetlen dolognak nincs állaga (substantia). A T. kiterjed az egész dologra, tehát annak minden alkotó részeire és növedékeire; a teleknek T.-a némelyek szerint arra az egész térre is, mely a telek felülete (a föld) felett (légür) és alatt van, és pedig felfelé (a légürben) a végtelenségig (in infinitum), lefelé a föld középpontjáig (a középponton túl e nézet szerint az ellenlábasok T.-a kezdődnék); mások szerint ellenben mindkét irányban, azaz ugy fel-, mint lefelé, csak abban a terjedelemben, amelyben a tulajdonos érdeke azt megkövetelheti, tehát jelesül nem azon távolságon túl, amelynél a tulajdonos minden érdeke, hogy másokat a tér használatából kizárjon, megszünik. Gyakorlatilag a két ellentétes felfogás alig vezet eltérő eredményekre, mert a korlátlan terjedelem elismerése sem zárja ki a telek feletti légürben vagy a föld mélyében a telek felületétől oly távolságban, hogy az általa a tulajdonos az ingatlan korlátlan használatában akadályozva ne legyen, a tulajdonos beleegyezésétől függetlenül bizonyos műveknek alkalmazását, tehát a területnek használatát. Igy áll ez az 1880. XXXI. t.-c. szerint távirda-, távbeszélő- s egyéb villamos berendezéseknél; a föld mélyét illetőleg pedig tekintetbe jönnek a bányatörvény rendelkezései.
A T. mint teljes és kizárólagos jogi uralom a dolog felett, minden képzelhető jogot magában foglal, a T.-ban foglalt egyes jogosítványok felsorolása azért nem a T.-ot kimerítő, hanem csak példaszerü (exemplicativ) jelentőséggel bir. Ily értelemben a T.-ban a következő jogosítványokat szoktuk megkülönböztetni: a) a birtokjog (jus possidendi); b) a használati s haszonélvezeti jog (jus utendi fruendi); c) a rendelkezési jog (jus disponendi); d) az elidegenítési jog (jus alienandi); e) a jog a dolgot értékesíteni, átalakítani, megváltoztatni; f) a jog a dologra való minden befolyástól, annak használatától s haszonélvezetétől mást eltiltani és kizárni; g) a visszakövetelési jog (jus vindicandi); h) s az, ami tulajdonkép mind e jogoknak csak foglalatják képezi, hogy a dolog a tulajdonos sajátja, az övé (proprietas). Ezen általános jellegü jogokon kivül hazai jogunk szempontjából említendők azok a különös jogok, amelyek a nemesi fekvő javakkal össze voltak kötve, s a tulajdonost a nemesi jószág birtoka alapján megilletik. Ezek az u. n. királyi kisebb és úri haszonvételek (l. Regále).
Az osztrák polgári törvénykönyv nyomán teljes és nem teljes vagy osztott tulajdont szokás megkülönböztetni. Teljes tulajdon akkor forog fenn, ha a dolognak állagára s haszonélvezetére való kizárólagos jog egy személyben egyesül; ha ellenben valakinek csak a dolog állagára, egy másiknak pedig a dolog állagára való valamely jog mellett, annak haszonvételére van kizárólagos joga, akkor osztott tulajdon forog fenn. Az osztrák polgári törvénykönyv azt, akit a dolog állaga (nuda proprietas) illet, fő tulajdonosnak, a másikat haszonvevő tulajdonosnak nevezi. Ilyen osztott tulajdon az osztrák polgári törvénykönyv szerint az örökhaszonbér (l. o.); az örökbér és a földbér (l. o.). A jogilag helyes felfogás a fő és a haszonvételi T. közti különbséget, mely a T. fogalmával ellenkezik, elveti, s a haszonvételi tulajdonost illető jogot dologi jognak (jus in realiena) minősíti. Hazai jogunkban osztott tulajdon esetei: a) a bérföldek és b) a zsellérbirtok (l. Urbér). Az osztott tulajdontól különbözik a közös tulajdon (l. o.), vagyis az az eset, ha valamely még oszthatatlan dolog egyszerre több személynek a tulajdona, olykép, hogy mindegyiket a dolognak csak bizonyos része illeti meg.
A tulajdon korlátlan jog ugyan, mindamellett a törvény által megengedett esetekben korlátolható, s jelesül közérdekben vagy magánintézkedés folytán. Hazai jogunk szerint a T. közérdekből korlátozásának esetei jelesül: a) a kisajátítás (l. o.); b) a vizhasználatok (l. Vizjog); c) az erdőtörvényben (1879. XXXI. t.-c.), d) a mezőgazdaság s mezőrendőrségről szóló törvényben (1894. XII. t.-c.), e) a vadászat és f) a halászat érdekében felállított korlátolások. Magánintézkedések folytán a törvény által megengedett esetekben a T. korlátozásai: a) a családi hitbizomány, b) a terhelési és elidegenítési tilalmak, c) vissz- és elővásárlási jog. Egyéb magánintézkedések, mint jelesül a T.-ban foglalt egyik-másik jogosultságnak lekötése vagy dologi jognak egedélyezése helyesebben nem a T. korlátolása, hanem a T.-ban foglalt rendelkezési jognak folyománya.
Annak előrebocsátásával, hogy T. szerezhető: a) a dolog keletkezésével egyidejüleg (creatio dominii), vagy b) már meglevő dologra, továbbá a) a birtoklással együtt vagy b) a birtoklástól függetlenül, és a) eredeti módon (acquisitio originaria), p. foglalás, v. származtatott módon (acquisitio derivativa) p. átadás, a T. szerzésének módjai: 1. A foglalás (l. o.), melynek egyik különös esete az állatfogás (l. o.). 2. A kincslelet (l. Kincs). 3. A gyümölcsszerzés (fructuum perceptio), amelyre nézve megjegyzendő: az el nem választott gyümölcs a fő dolognak része levén, azon külön T. lehetetlen, az tehát mindig azé, akié a gyümölcsöző dolog (res fructifera); önálló T. tehát csak elválasztott gyümölcsön lehetséges. Szereztetik pedig a T., ha a gyümölcsszedésre való jogot a fő dolog tulajdonosa szerződésileg átruházta, a gyümölcsnek elválasztásával (separatio), más esetekben a beszedéssel (perceptio); de igy is csak a jóhiszemü birtokos szerezhet T.-ot és pedig a római jog szerint csak arra a gyümölcsre, amelyet elfogyasztott (fructi consumti), mert ha tőle a fő dolgot visszaperelték, az el nem fogyasztott gyümölcsöket is visszaadni tartozott; hazai jogunk az elfogyasztott és el nem fogyasztott gyümölcs között különbséget nem tesz (l. még Gyümölcs). 4. Átdolgozás (l. Specifikáció), melyre nézve hazai jogunk különös intézkedést nem tartalmaz. 5. Egyesítés és összevegyítés (confusio, commixtio, annexio), miknek különös esetei a beültetés (plantatio), a bevetés (satio), a beépítés (inaedificatio), a vizsodorta földdarab (avulsio), a lerakódás (alluvio), a szigetkeletkezés (insula in fiumine nata), az elhagyott vizmeder (alveus derelictus), a befoglalás (inclusio), az összeforrasztás (ferruminatio), amelynél a római jog különbséget tesz a szerint amint a két fém közvetetlenül forrasztatott össze, vagy az összeforrasztáshoz egy harmadik fémet használtak (plumbatura, mert rendesen ólom használtatott), beszövés (intextura), szinezés (tinctura), irás (scriptura), festés (pictura), amelynél különbség van a falra és ingó tárgyra festett kép között, első esetben a kép azé, akié a fal, az épület, a másik esetben pedig a kép nem járulék, hanem új tárgynak előállítása (fabricatio novae speciei), tehát a kép a festőé; de e szabályt is cum grano salis kell venni, mert alig akadna biró, aki a festőnek itélné oda, p. az értékes legyezőt, szelencét, tányért, amelyre a festő értéktelen képet festett, s aki ellenben új dolognak előállítását és nem inkább a régi dolog megrongálását látná, amelyért a mázoló festő kártérítéssel tartozik. 6. Átadás (traditio). Ingatlan dolgoknál különösen, régibb jogunk szerint: 1. az adomány (l. o.); 2. az örökös érdemdíjazás (l. Érdemdíjazás); 3. az örökvallás (l. o.); 4. a jószágcsere (l. o.) és a peregyezség (l. o.), most érvényes jogunk szerint pedig a telekkönyvi bejegyzés. Ámbátor a törvény szerint a tulajdon bejegyzéséhez a szerzési ügyletről okirat szükséges, ebből nem az következik, hogy ingatlanokra szóbelileg kötött szerződés nem érvényes, hanem csak az következik, hogy ha az átruházó a bejegyzésre alkalmas okiratot kiállítani vonakodik, a tulajdonjog megitélésére a szóbeli szerződés alapján pert kell indítani. A telekkönyvi bejegyzés, szorosabban bekebelezés ingatlanoknál a tulajdonjog szerzésének kizárólagos módja. Ez az elv csak az örökösödésnél szenved kivételt, amely esetben a hazai jogunkban érvényes ipso jure öröklés elve szerint az örökös a birtokba vétel által szerzi meg az öröklött vagyon tulajdonát, habár a T.-ban foglalt minden jogok gyakorlásához az örökösnél is a T. bekebelezése mulhatatlanul szükséges. Egy másik, de vitás kivételt képezne a végrehajtási árverés esete, amelyben némelyek szerint a vevő azonnal megszerzi a T.-ot, mihelyt az érvényesen végbe ment és meg nem semmisített árverésen a birtok nevére leüttetett.
Ugy az ingóknál, mint az ingatlanoknál T.-szerzési mód végül: az elbirtoklás (l. o.). A T. megszünik: ha a dolog elenyészik (interitu rei); elvész, de vad és szelidített állatok T.-a nem szünik meg azáltal, ha kiszabadulnak, hanem csak akkor, ha természetes szabadságukat visszanyerik, a dolog elhagyásával (derelictio); ha a dolgot a törvény a forgalomból kizárja (res extra commercium); a dolog T.-ának átruházása által. Ingatlanokra vonatkozólag a T. teljesen csak akkor szünik meg, ha az telekkönyvileg töröltetett.
azok, amelyek a tulajdonjogból származnak. Ezek háromfélék, u. m.: 1. a tulajdonképeni T. (rei vindicatio); 2. az u. n. actio negatoria és 3. az igényper. Az első a visszatartott tulajdonnak visszakövetelését célozza s az ellen irányul, aki a tulajdonos kizárásával a dolgot birtokolja; alapja a tulajdonjogban foglalt az a jog, amely szerint a tulajdonos a dolog birtokából minden mást kizárhat. A második keresetnek alapja a tulajdon korlátlansága, célja a tulajdon szabadságának védelme; irányul az ellen, aki a tulajdonra korlátozó jogot (jus in realienea) bitorol, v. más illetéktelen befolyást gyakorol, melyet a tulajdonos tűrni nem tartozik. Leggyakoribb esete a szolgalmi jogok bitorlása. A vélelem a tulajdon szabadsága mellett harcolván, a felperes eleget tesz, ha bizonyítja, hogy ő tulajdonos; az alperes kötelessége bizonyítani, hogy neki a tulajdont korlátozó tényre joga van. A kereset a korlátoló tény megszüntetésére, az okozott kár megtérítésére irányul, de irányulhat arra is, hogy a bitorló a jogtalan cselekmény ismétlésétől eltiltassék (de non amplicus turbando). Az igénykeresetnek végrehajtás esetében van helye (lásd Igényper). Az igénykereset egyik fajának mondható 4. a végrehajtás megszüntetése iránti kereset, amelyet a végrehajtó ellen indíthat az a harmadik személy: a) aki valamely ingatlanra vezetett végrehajtás által magát az ingatlanra vonatkozó tulajdonjogában sértve érzi; b) aki bizonyos ingó vagyonnak átadását tárgyazó végrehajtás által magát tulajdonjogában sértve érezi.
a nyelvtanban a köznévvel szemben olyan főnév, mely csak egy-egy személyt vagy tárgyat jelent.
l. Qualitas.
l. Melléknév.
(ejtsd: tülán) Lajos René, francia botanikus, szül. Azay-le-Rideauban (Indre-et-Loire) 1815 szept. 12., megh. Hyeresben 1885 dec. 22. A természettudományi muzeum őre volt Párisban. 1872. nyugalomba vonult. Első munkái a hüvelyesek, Pdostemaceák meg a Monimiaceák szisztematikáját fejtegeti, azután testvérével T. Károllyal (szül. Langeaisban [Indre-et-Loire] 1816 szept. 5.) mikrologiai tanulmányokat közölt, melyekkel különösen az apróbb élősködő gombák ismeretét tetemesen tökéletesítette, kiváltképen pedig szaporodó szervök többalakuságát és ivadékcseréjöket, nemkülönben a morzsa- meg a tányérgombákét is kiderítette. Számos értekezésén kívűl nevezetes még: Fungi hypogaei (Páris 1851) és Selecta fungorum carpologia (u. o. 1861-65, 3 köt.).