(ang., ejtsd: törf), sportműszó, tulajonképen az a gyepes tér, amelyen a lóversenyek lefolynak. Közönségesen az egész versenypálya neve, a teljes fölszerelést s a nézőtért is beleértve. Turfman (rendesen többes számát: turfmen használják) általánosságban mindenki, aki a lóversenypálya s az itt történtek iránt állandóan érdeklődik. Különben minden rendes lóversenylátogatót is igy hivnak. A szó legszorosabb értelmében a versenyistálló-tulajdonosokat s a nagyobb összegekben fogadókat nevezik igy.
l. Tőzeg.
1. orosz Közép-Ázsia ÉK-i részének egyik vidéke Orenburg, Akmolinszk, Szir-darja, az Aral-tó és Uralszk közt, 456,397 km2 területtel, 367,540, egy km2-re 0,8 lak. Felszine túlnyomóan alföld, amelyet puszták (steppék) alkotnak; csakis Ny-i részébe nyulnak be az Ural-hegység ágai, amelyk Mugodsar hegység néven részben Uralszk felől határul szolgálnak. Az Ural folyó 260 km.-nyi hosszuságban az Orenburg felőli határon folyik; beléje torkollik az Or és Ilek, É-on a Tobol az Irtis mellékvize. A többi folyók mind (Dsilancsik, T., Irgisz stb.) a belső lefolyás nélküli tavakba ömlenek. Ez utóbbiak részint édes, részint sós vizüek és összesen 16,540 km2-nyi területet borítanak; köztük a nagyobbak: a Csalkar (2002 km2), Szari-kopa (699 km2), Csubar (344 km2). Az éghajlat erősen kontinentális, nagy szélsőségekkel. Az évi középhőmérséklet 3-9°; a nyári 18,7-22,7°, a téli -3,6 - 15,7°. A lakosok közül 24,000 állandóan egy helyen lakik és nagyobbára kis-orosz, a többi 343,540 nomadizáló kirgiz. A földet csakis É-on és Ény-on művelik. A fő foglalkozás az állattenyésztés. 1892. volt 210,500 teve, 989,827 ló, 631,200 szarvasmarha és 2,3 millió juh. Ásványországi kincsei vannak, de mindeddig nem bányásszák; csakis nehány tóból főznek sót (évenként 11/2 millió pudot). A kereskedelmi forgalom évenként több mint másfél millió rubelre rúg. Az 1868. alapított vidék járásai: Iletszk (székhelye Ak-tyube), Irgisz, Nikolajevszk (székhelye Kusztanaj) és T. A kormányzó Orenburgban lakik. - 2. T., az ugyanily nevü járás székhelye, a T. és a Taskendből Orszk és Troitszkba vezető országút mellett, 478 lak. 1845. mint a kirgizek ellen védelmet nyujtó erősséget alapították.
1. Ivanovics Sándor, orosz régész és történetiró, szül. 1784., megh. Moszkvában 1845 dec. 17. Érdemes munkát végzett az orosz történelem, diplomácia, régi statisztika és régi jogrendszer körül kifejtett kutatásaival. Buvárkodásainak eredményét az archeográfiai bizottság adta ki Historiae Russiae Monumenta címen (2 kötet, Szt.-Pétervár 1841-42, pótléka 1848).
2. T. Ivanovics Miklós, orosz történetiró, az előbbeni testvére, szül. 1790., megh. Párisban 1871. Iskoláit Göttingában végezte, azután állami szolgálatba lépett; 1813. tagja lett annak a bizottságnak, amely a Franciaországtól elvett német provinciákat kormányozta. Visszatérve hazájába, valóságos államtanácsosi rangot kapott, 1819. közjóléti szövetség tagjai sorába lépett s igy belekeveredett az 1825-iki összeesküvésbe. Éppen külföldön utazott, mikor in contumaciam halálra itéltetett. Ettől kezdve holtáig Párisban élt. Munkája: La Russie et les Russes (3 köt., Páris 1847).
3. T. Szergejevics Iván, orosz költő, szül. előkelő nemesi családból Orelben 1818 okt. 28-án (ó-naptár), megh. a Páris melletti Bougivalban 1883 szept. 3-án. Apja mint ezredes nyugalomba lépvén, Orelből a csecsemő Ivánal együtt Szpaszkij-Lutovinovo falusi birtokán telepedett meg. Apja és anyja nem éltek jó viszonyban, mint ezt megolvashatni: Első szerelem s Punjin i Baburin c. novelláiban, melyek elsejében apját, másodikában pedig anyját festi le. Irói munkásságának mindjárt az elején a Vadász emlékiratai adták az első impulzust a jobbágysági rendszer eltörlésére. Miután francia és német nevelőkkel elvégezte az elemi iskolákat. 1827. Moszkvába került, hol 1833., tehát alig 15 éves korában már az egyetemre iratkozott be, az irodalmi fakultásra, de már egy év mulva átment a szt.-pétervári egyetemre, hol be is végezte tanulmányait s ahol már irogatni is kezdett, még pedig először verseket. 1838 őszén Berlinbe ment, hol ismereteit, tanulmányait gyarapítsa. Ez időtájba esik ugy általános világnézetének, mint politikai meggyőződésének végleges átalakulása és megszilárdulása. 1841. visszatérve hazájába, a belügyminisztériumban hivatalt vállalt s most már sűrübben kezdett irogatni (még mindig verseket) és Parasa c. költői elbeszélésével sikerült neki szélesebb körökben is figyelmet ébreszteni, annyira, hogy a hirneves kritikus Bjelinszkíj felismerte benne a kor fiát, aki szivében viseli kora gondjait és kérdéseit. Ezután következtek Razgovor (Beszélgetés, 1845) és Andrej (András, 1845) poémái, melyek szintén korszerü kérdésekkel foglalkoznak, mignem 1844. megjelent első prózai elbeszélése: Andrej Koloszov. Ezután jelentek meg egymásután a Vadász emlékiratai a Szovremennjik címü havi folyóiratban. Ezeket már külföldön irta T., ahova Bjelinszkíj halála után azzal a szándékkal költözött ki, hogy soha többé vissza ne térjen. 1852. megint otthon volt, s ekkor egy nekrolog miatt, melyet Gogolj halálára irt (megjelent a Moszkovszkíja Vjedomoszti hirlap 1852. 32. sz.), elfogták, internálták, s csak 1855. kapta vissza szabadságát. 1863 óta szakadatlanul külföldön maradt, csak nyaranta tért vissza néha birtokaira. Munkái minden művelt nyelvre le vannak fordítva s szerzőjük méltán foglal el kiváló helyet a világirodalom legkitünőbbjei közt is. Egyik regényében a Novban ő nevezte először az orosz forradalmárokat nihilistáknak s attól kezdve világszerte használják ez elnevezést. Holttestét haza vitték Szt.-Pétervárra s ott nagy pompával temették el. Vannak drámai munkái is, de ezek jelentéktelenek, valamint egy kötetre terjedő apróbb cikkei (esztetikai cikkek, útleirások, nekrologok stb.). Összes munkái tiz nagy kötetben jelentek meg Szt.-Pétervárott (legutóbb 1890.) Magyarul megjelentek: A halál után, ford. Adorján Sándor (Budapest 1883); Az óra, egy aggastyán elbeszélése, ford. Csukássi Józsefné (u. o. 1876); Boldogtalan, ford. Timkó Iván (u. o. 1880); Egy vadász irataiból, ford. Csopey László (u. o. 1855); Három találkozás, ford. Pataky Antal (u. o. 1880); Költemények prózában, ford. Latkóczy Mihály (u. o. 1883); u. az, ford. Zempléni P. Gyula (u. o. 1833); Nov (Új föld), ford. T. K. K. (u. o. 1877); Tavaszi hullámok, ford. Timkó Iván (u. o. 1880); A nemesi fészek, ford. G. (Pest 1862); Füst, ford. Fincziczky Mihály (u. o. 1868); A kisérlet, ford. Váry Gellért (Vác 1874); A fatalista (Magyar Könyvesház 8.); Dimitri Rudin; Punin és Baburin; Heléna; A bolgár felkelés előestéjén (2. kiad. Budapest 1892); Első szerelem; Kip-kop (Budapest 1890).
v. turgor, l. Feszes.
(ásv., hidrohematit), l. Limonit.
v. turgescentia, l. Feszes.
(ejtsd: türhó) Anna Róbert Jakab de l'Aulne báró, francia államférfiu, szül. Párisban 1727 máj. 10., megh. u. o. 1781 márc. 8. Előbb teologiát tanult, majd jog- és államtudományi tanulmányokat folytatott s 1752. a parlament és pár évvel később a királyi kamara (chambre royale) tagja lett. Ez utóbbi állásában Franciaország nemzetgazdasági viszonyait tanulmányozta s Quesnay (l. o.) elveit elfogadva, egyik megteremtője lett a fiziokrata iskolának. 1761-73. mint intendáns Limogesban sokat tett a földmíves néposztály helyzetének javításán, e mellett jótékony intézeteket alapított, utakat és csatornákat épített. XVI. Lajos mindjárt trónralépése után (1774 aug. 24.) pénzügyminiszterré nevezte ki, mire T. a királyhoz intézett hires levelében felsorolta mindazon reformokat, melyeket később a forradalom megvalósított, de amelyek a kiváltságos rendek, a papság és nemesség érdekeit a legmélyebben sértették. Éppen ezért T. állását csak rövid ideig tarthatta meg s reformtervinek megvalósítását jóformán meg sem kezdhette, midőn a király a nemesség és papság sürgetésének engedve, 1776 máj. őt állásától hirtelen felmentette. Munkáit (Oeuvres) Dupont de Nemours (9 köt., Páris 1801-11), majd Daire (2 köt., u. o. 1844) adták ki. Észrevételek a javak képződéséről és eloszlásáról c. művét Fenyvessy Adolf fordította magyarra (Quesnay és T. munkáiból). V. ö. Batbie, T. philosophe, économiste et administrateur (Páris 1861); Tissot, T., sa vie, son administration et ses ouvrages (u. o. 1862); Mastier, T., sa vie et sa doctrine (u. o. 1862); Foncin, Essai sur le ministere de T. (u. o. 1877); Jobez, La France sous Louis XVI, I. köt. T. (u. o. 1877); Neymarck, T. et ses doctrines (2 köt., u. o. 1885); Feilbogen, Smith und T. (Bécs 1892).
l. Hipofizis.
nagyközség Bács-Bodrog vármegye óbecsei j.-ban, (1891) 3161 szerb lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.