a húsleves egyik anyaga ugy készül, hogy a gyúrott tésztát finomra kinyujtják, finomra vágott s abált hússal megrakják, majd újból egy levél tésztával betakarják s kockákra vágják s húslevesben öt percnyi forrással megfőzik.
l. Emfizéma.
a tüdő szövetében elzárt genyet tartalmazó üreg. Nem képződik elsődlegesen, hanem különféle gyuladásos bajok lefolyásában, igen ritkán a valódi tüdőgyuladás következtében. Idegen testek, ételrészek (szénpor stb.) és ezekhez hasonló anyagoknak beszívása s igy a tüdőbe jutása; másrészt evesen szétesett tüdőrészecskék lobot támasztanak, mely ezen anyagokkal bejutott genyképező fertőzés következtében genyet termel, azaz T.-ot okoz. Helytelenül T.-nak nevezik azon genyet tartalmazó üregeket is, melyek a tüdő szövetében támadó gümős fekélyeknél képződnek (caverna). Legközönségesebb a T. azon alakja, mely fertőző eves vagy genyes anyagoknak a kis vérkörbe jutásánál mint áttéti T. képződik olyankor, ha a test más részén eves, genyes fertőzésü sebek vannak. Ilyen T. mindig súlyos jelentőségü, mert a fertőzés végső szakát jelöli és legtöbbször halálos kimenetelü.
(gangraena pulmonum), az egész tüdőnek vagy gyakrabban csak borsónyi, mogyorónyi részeinek pusztulása, elhalása, rothadási mikroorganizmusok behatása alatt. T.-nél a tüdőszövet zöldesfekete, rendkivül bűzös, későbben ellágyuló eves anyaggá válik, melyet a beteg kiköhög s mely ritka esetekben hegesen gyógyulhat. Többnyire rövid idő mulva halálhoz vezet. Felismerhető a rendkivül bűzös lehelletről s a rothadt bűzös köpetről, mely górcső alatt sejtrészletekből, elasztikus rostokból, igen sok bakteriumból s margarin-kristályokból áll. e mellett a beteg érverése igen szapora, de gyenge, nyelve száraz, végtagjai hidegek, delirál stb. A kezelés főleg jó táplálásra, jó szellőztetésre szorítkozik.
(hyperaemia pulmonum), mint aktiv vérbőség a tüdő gyuladásos betegségeit kiséri, máskor pangás következménye. A pangásos vérbőség oka a bal szivgyomrocs kiürülésének bárminő akadálya lehet, amely gátolva a bal pitvar közvetítésével a tüdővénák kiürülését, a tüdő vérmennyiségének szaporodásához vezet. Az aktiv vérbőség gyógyításra alig szorul. Az orvoslás célját ennél az alapfolyamat megszüntetése teszi. A pangásos vérbőség megszüntetése a bal sziv erejének fokozása által történhetik. Ha ezt gyógyszereinkkel nem tudjuk elérni, a vérbocsátás sokszor igen jó szolgálatokat tehet.
l. Vérköpés.
(phtisis, népiesen hektika), a tuberkulózis legfontosabb alakja (kóroktanára nézve l. Tuberkulózis). A T.-re öröklött hajlammal biróknál gyakran találkozunk az u. n. habitus phthisicussal; finom, halvány bőr, melyen keresztül a vénák áttünnek, hosszu nyak, mély álló vállak, elálló lapockák, hosszu, lapos mellkas, besüppedt kulcstájak és bordaközök, kifejezetten megfeszült nyakizmok, általában gyengén fejlett izomzat, a sziv és edényrendszer szokatlan izgékonysága (könnyü elpirulás, elsápadás) stb. A T. kifejlődését hajlamos egyéneknél igen sok a szervezetet gyengítő körülmény, a légutakat érő bántalom stb. segítheti elő. A betegség kezdete többnyire homályos tünetekben jelentkezik: étvágytalanság, könnyü elfáradás, gyöngülés érzete, soványodás, vérszegénység, amelyeket esetleg nem lehet mint a T. első jeleit felismerni és csak nyilvánvaló hajlam mellett nyernek biztosabb jelentőséget. Később száraz, látszólag alig aggasztó köhögés lép fel. Sokszor ebben a stádiumban vérköpés, mellhártyagyuladás, szabálytalan hőemelkedések vezetnek a betegség helyes felismerésére. Később a T. jellemző tünetei mind jobban kifejeződnek. A tüdőcsúcsok fölött először többnyire a bal oldalon katarrhus jelei észlelhetők, amelyekhez előbb-utóbb a légtartalom kisebbedése, zsugorodás és szétesés tünetei járulnak (érdes sejtes lélekzés, hangos, megnyult kilélekzéssel, szakadozott, később határozatlan, sőt hörgő lélekzés, eleinte kevéssé kifejezett, később határozott tompulat, esetleg dobos kopogtatási hang stb.). A lágyulási, szétesési folyamat kezdetét a köpetben megjelenő Koch-féle bacillusok jelezik, amelyek a szétesett gümőkből jutnak a hörgökbe és ezek váladékával a szabadba. Később a szörcszörejek, majd a kavernák kifejezett jelei a szétesés fokozódását, egészen nagy, néha ökölnyi üregek képződéséig teszik felismerhetőkké. E közben naponta ismétlődő lázak lépnek fel, amelyeket mély hőleesések választanak el egymástól és sokszor igen kínzó éjjeli izzadás fejez be. A lázak, a köhögés, az éjjeli izzadások által elkínzott betegek étvágya, ereje napról napra fogy. A lesoványodás folyton fokozódik. A hörgök útján kiszabaduló bacillusok a gégénél fennakadva, gégetuberkulózist, a lenyelt köpettel a bélbe jutók béltuberkulózist okoznak, amely azután az általa okozott hasmenés folytán a gyászos véget gyorsítja. A szétesés a hörgöket a mellhártyaüreggel hozhatja közlekedésbe, amikor légmell (pneumothorax) képződik, edények megszakadása által bőséges vérzésekhez, vérköpéshez vezethet. végtére a szervezet teljes kimerülése által létrehozott rendkivül kínos állapot a betegeket megváltó halálhoz vezet. Nem minden megbetegedés fut végig a leirt stádiumokon. A széteső tuberkulumok elmeszesedhetnek, körülöttük a kötőszövet szaporodása heget hozhat létre, amely a megbetegedés helyét a szervezettől elzárja. Ilyenkor valóságos gyógyulás következhetik be, vagy évekre terjedő szünet a betegség kifejlődésében, amelynek a heg belsejében tovább élő bacillusoknak valami körülmény által okozott kiszabadulása vethet véget. A T. tanulmányozásának egyik legfontosabb gyakorlati eredményét annak felismerése teszi, hogy az gyógyulhat. Ennek tudata volt a T. gyógytanának alapja, ugy amint ez máig kifejlődött. Minden, ami a beteg szervezetének ellenállását emeli, növeli a kilátást arra, hogy a bacillusokkal vívott küzdelmében fölülkerekedik. Ebből a szempontból különös fontossággal bir a tüneti kezelés, amely az étvágy fokozása, emésztési zavarok, a hasmenés megszüntetése, a köhögés, a láz, az izzadás csillapítása által már sokat tehet. De ennél is fontosabb a beteg egész életmódjának szabályozása, amelynek célja egészséges viszonyok közt, jó, szabad levegőben, a beteget közbejövő más megbetegedésektől megóva, a mellett edzve, jól táplálni. Legcélszerübben ezek a feltételek külön tüdővészesek számára berendezett intézetekben valósíthatók meg, amelyek kedvező klimaviszonyaikkal támogathatják az általános dietás eljárás sikereit. Ilyen intézetek külföldön nagy számban vannak, nálunk Tátra-Füred, Marillavölgy stb. rendelkeznek célszerüen berendezett intézetekkel. Az intézeti kezelés mellett könnyü, vagy javuló betegeknél kitünő hatása lehet az egyszerü égalji kezelésnek (hegyi klima, télen Riviera, Dél-Tirol, Egyiptom stb.). Ezek mellett a tuberkulózis ellen mint specifikus szerek ajánlatba hozott orvosságok csak alárendelt szerepet játszanak. Közülök legjobban a kreozot és készítményei váltak be. Remélhető, hogy idővel a bakteriologiai kutatás ez irányban sem lesz meddő. L. Tuberkulózis és Tuberkulin.
(oedema pulmonum) neve alatt az alveoluszokba és finom légutakba történő savós átizzadás értendő. Néha a tüdő gyuladásos részei körül képződik, máskor onnét származik, hogy a légutak valami okból elzáródnak és a belélekző mozgás alatt ennek következtében a tüdő alveoluszaiban ritkított levegőt tartalmazó tér származik, amely a véredényekből a savót kiszívja. Legfontosabb alakja a T.-nek az, amely a tüdővérkeringésben beálló pangás következménye és igen sokszor a halál közvetlen előzménye. Eme T. közvetlen oka a jobb és bal sziv működésében beálló diszharmonia, amelynél a jobb sziv működése a túlnyomó. Azért gyógyítása a szivnek, különösen a bal szivnek izgatásában, érvágásban áll és a szivműködés kellő időben eszközölt rendezése sokszor képes a T. kifejlődését megelőzni.
(cirrhosis pulmonis), a tüdő szövetének oly kóros állapota, amelynél a finom légsejtecskék közötti kötőszövetből álló falak huzamos ideig fennálló inger folytán megvastagodnak, majd zsugorodnak. Ez az oka, hogy az ily átalakulást szenvedett tüdőrészletek légszegények vagy teljesen légtelenek, kemények és kisebb térfogatra zsugorodottak, azonkivül sötétebbek. Oka lehet eme folyamatnak bárminemü sok ideig fennálló, tehát krónikus inger, mely a tüdő szövetére hat, mint p. belélekzett por, korom, kő-, vastörmelék, mely a tüdőben lerakódott. Leggyakoribb oka azonban a krónikus gümőkór, ezért oly gyakoriak a zsugorodott tüdőterületek embernél a tüdőcsúcsban. Nagyon sok ideig fennálló mellhártyagyuladásnál az alatta fekvő tüdőréteg is összezsugorodhatik.
(növ., tüdőmoha, Sticta Schreb.), haraszttelepü, nagyobbfajta, zuzmó, a visszáján fehéres mélyedései vannak, termő teste a telep szélén fejlődik. A S. pulmonacea Ach. telepe bőrnemü, öblösen karéjos, hálózatosan gödrös, zöldes, szárazon barnás, termése piros-barna. vén bükk és tölgy aljában nő, azelőtt tüdőmoha (muscus pulmonarius v. herba pulmonariae alboreae) néven orvosság volt. Szibériában a sörgyártó komló helyett használja.