rostszálak fonásánál nyer alkalmazást s veleje abban áll, hogy a nyujtóhengerpárok között tűkkel borított lécek támasztják a szalagot.
az orr nyálkahártyájában levő idegvégződések ingerlése folytán támadt reflex mozgás. Az ingerlés lehet mekanikai vagy kémiai, az utóbbit erős szagu, csípős szerek idézik elő, mint p. a burnót. T. kiséri természetesen az orr nyálkahártyájának hurutját (nátha) is. A reflex mozgás a lélekző-izmokban váltódik ki s heves kilélekzést okoz az orron keresztül; ezáltal célszerü mozgást okoz, mert iparkodik az ingerlő anyagtól megszabadulni. A T.-t néha erős fény behatása is előidézi, sőt lehet az ideges jelenség is.
por alakjában az orrba felszívott szerek; ilyenek: a tubák, a fehér zsázsa, ipekakuanha, szasszaparilla-gyökér és ennek hatóanyag a szaponin, továbbá az euforbium-gyanta. Manapság e szereket nem használják, régebben heves fejfájás, siketség ellen adták, akkor is, mikor a gyönge szülőfájdalmak miatt a méhmagzat nem akart távozni, vagy mikor a lélekzőcsőbe valami idegen test jutott be, amelynék eltávolítását csak ilyen erőszakos rázkódtatás által vélték elérhetni. Sőt régebben az a tudományos babona is járta, hogy a T. használata mindenféle kezdődő testi bajnak is elejét veheti (innen ered az egészségre kivánás tüsszentés alkalmával)
l. Telegráf.
(ásv.), l. Göthit.
(lat. folliculus a. m. kis bőrzacskó, tömlő), a köztakrón és a nyálkahártyákban gazdagon előforduló, a hámréteg kesztyüujjszerü kitüremkedéséből származó s tehát hámmal bélelt csövek, melyek e hártyákon szabadon nyilnak; ilyenek a bél csöves Lieberkühn-mirigyei, a bőr szőr-T.-i a beléjük szájadzó faggyumirigyekkel. Egyes szervekben (apizsmirigy, petefészek) a T.-k golyóalakuak és zártak; de ezek is a hám betűrődéséből s másodlagos lefűződéséből származnak. Vannak azonban nem hámból képződő, hámot nem tartalmzó, hanem nyirokszövetből (limfadenoid szövetből) álló képletek, melyeket szintén T. névvel jölöl az anatomia. Ilyenek a nyirokmirigyek kéregállományában fekvő folyóalaku képletek; a nyelv gyökén, a garatban, a belekben előforduló gombostűfejnyi és nagyobb, helyenkint (Peyer-plagne) nagyobb szigetekké összeálló képletek; a lépben előforduló Malpighi-féle T.-k. A köztakarón gyakran válnak lob székhelyeivé (T.-s bőrlobok: akne). - T. a növénytanban: egyetlen egy termőlevélből alakult olyan egyrekeszü, száraz toktermés, mely a hasi oldalon hosszant nyilik fel és gyakran, körbe helyezkedve, társasan többedmagával (sisakvirág, hunyor, l. az ábrát) szokott kifejlődni (a hunyornemüeké), ritkán magános, mint a mezei szarkalábé, de már a hegyi szarkalábfajoké társas. A T. magva a hasi forradáson van. Az állattanban a T.-nek összetétele használatos, p. haj-T., nyálka-T.
[ÁBRA] A Helleborus tüszője együtt, balra egy felrepedve.
(Demodicidae), az atkák (Acarina) rendjének egyik családja. Fajai igen kis testüek, féregformák, hátsó végükön hegyesedettek; bőrük kivált, a potrohon, gyűrüs; csonkszerü lábaik három taguak; szájszerveik igen kicsinyek. Egyetlen neme a Demodex Ow., melynek faja egyenként vagy tömegesen az emlősök szőrtüszőiben és faggyumirigyeiben élnek s ezekbe fejükkel befelé furakodnak be; a megtámadott helyen néha nagyobb kinövéseket okoznak. Az ember bőrében a D. falliculorum hominis Sim. él, mely 1842 óta ismeretes. Ismerik a kutya, a disznó és a macska Demodexét is.
vagy tűhullás (növ.), l. Tűbarnulás.
l. Égés és Láng.
l. Torpedó.