l. Kamara.
l. Kancellár.
a középkor epikai és lirai költészete, melyet az északi franciáknál, provenceiaknál és németeknél főleg az udvaroknál gyakoroltak.
l. Neidhart.
iparosoknak és kereskedőknek kitüntetésként adományozott cím, amelyet az üzletvilágban elismert tekintélyü s különben is feddhetetlen életü egyének és cégek saját kérelmükre kaphatnak meg. Az U. cím adományozásáért a cég tulajdonosa, illetőleg a cégtársak külön-külön 500 frt díjat fizetnek; ugyanennyit fizet minden egyes újonnan belépő társtag is, nemkülönben azon üzletbeli utód is, kire e cím átvitetik. Az U. cím adományozására vonatkozó felterjesztések az 1895 dec. 13. kelt királyi rendelet szerint a kereskedelemügyi miniszter hatáskörébe tartoznak.
A római-német birodalomban, majd pedig (ugy a XVI. sz.-tól) annak egyes országaiban a kormányzati ügyek fölött tanácskozó testület az U. (Hofratscollegium) volt; később birói hatóságot is nyer. Tagjai az udvari tanácsos címet viselik, melyet néha azonban kitüntetésül is adnak olyanoknak, akik a tanács tagjai nem voltak. Idők multával pedig egészen tiszteleti címmé válik, és a főbb tisztviselőknek, tanároknak az érdem elismeréséül osztogatják, ugy hogy jelenleg csakis Ausztriában létezik még, mint több magas állásu köz- és udvari tisztviselőnek hivatalos címe; a cs. és kir. ház, valamint a külügyek közös minisztériumának előadó tanácsosai az udvari és miniszteri tánácsosi címet viselik. De azért itt is adományozzák pusztán kitüntetésül. Ilyen esetben az U. címért és rangért v. jellegért 2100, magáért a címért 1260 frt fizetendő, ha csak az adományozás nem a díjak elengedésével történik.
l. Állami távirat és Telegramm.
Németországban a középkorban oly törvényszékek, amelyeknek illetékessége a főpapságra, nemességre és a fejedelmi szolgaszemélyzetre kiterjedt.
l. Ágens.
hajdanta azon a kellő számu kifogástalan ősök felmutatásától és a ranghoz megfelelő életmódtól függő tulajdonság, mely az ezzel birókat képessé tette az udvar által rendezett ünnepélyeken megjelenhetni, illetőleg meghivathatni. Manapság az U. fogalma sokat veszített eredeti jelentőségéből, amennyiben a nyilvános közéletben előkelő állást elfoglaló egyénekre az eltiltó szabályzatot nem alkalmazzák.