Sándor gróf, osztrák táborszernagy, szül. Potsdamban 1836 okt. 2-án. 1854. mint hadapród az osztrák hadseregbe lépett; 1866. mint kapitány Königgrätznél és Blumenaunál harcolt; 1869. őrnagy és a király szárnysegéde, 1876. a 4. sz. dragonyosezred parancsnoka lett; résztvett 1878. a bosnyák okkupációban, 1880. újból a király szárnysegéde, egyúttal pedig katonai meghatalmazott lett a szentpétervári követségnél; 1882. a 13. sz. lovassági dandár parancsnokává tették, 1887 nov. 1. pedig táborszernaggyá. 1888 után Krakóban, Lembergben és Kassán szolgált mint hadtestparancsnok. 1894 szept. 15. Schönfeld helyébe Bécsbe helyezték át mint a 2. hadtest parancsnokát és vezénylő tábornokot.
1. kormányzóság (oroszul: ufimszkájá gubernijá) európai Oroszország DK-i részében, Perm, Orenburg, Szamara, Kazán és Vjatka közt, 122,018 km2 területtel, amiből 879 az Ural ázsiai oldalán van s 2.134,316, egy km2-re 175 lak. K-en és D-en az Ural ágai borítják. ÉNy-i részében sík. A Kama a vjatkai határon folyik és fölveszi a Bjelaját az Ufával, az Iket és másokat. Az éghajlat erősen kontinentális. A fő termékek a rozs, len és zab; az állat-, különösen a méhtenyésztés is jelentékeny. A talaj, különösen a sík részeken, nagyon termékeny. A lakosság 47%-a baskir és teptyaro-mescserják, 9,6%-a tatár, a többi orosz. 1893. volt 113 ipartelep évi 7,7 millió rubel értékü árutermeléssel. Legnagyobb jelentősége a bányászatnak van, amely évenkint mintegy 3 millió pud vasércet termel. Az 1865. Orenburg ÉNy-i részéből alkotott kormányzóság járásai: Belebej, Birszk, Menszelinszk, Szlatouszt, Szterlitamak és Ufa. - 2. Ufa, az ugyanily nevü kormányzóság, járás és püspöksé székhelye, az Ufa és Bjelaja összefolyásánál, részben egy hegyüstben, részben két magaslat lejtőin, vasút mellett, (1894) 36,315 lak., folyami kikötővel, több gyárteleppel; élénk kereskedéssel, amelyet az évenként februárban 10 napig tartó ufimi-vásár is előmozdít; a többi közt egy földmérő-iskolával, muzeummal, szinházzal.
l. Ufnau.
az ugyanily nevü járás székhelye a bajorországi közép-frank kerületben, a Gollach, a Tauber mellékvize és vasút mellett, (1890) 2378 lak., sörgyártással, jelentékeny szarvasmarhatenyésztéssel.
Palazzo degli, l. Firenze.
(Ufenau), kis sziget a Zürici-tóban, 21/2 km.-nyire Rapperswiltől, Schwyz svájci kantonban, régi templommal és kápolnával (mindkettőt 1141. szentelték föl). U. ismeretes mint Hutten Ulrik sírhelye, aki itt talált menedéket és 1523 aug. 23. itt halt meg.
(Tisza-, Ugh), nagyközség Jász-Nagykun-Szolnok vármegye tiszai alsó j.-ban, (1891) 919 magyar lak., posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral. Székhelye a tiszazúgi régészeti társulatnak, mely sok becses adalékkal gyarapította az Alföld archeologiai ismeretét. L. Cölöpépítmények.
vidék, Kavirondo egy része Afrikában, a Viktoria-Nyanza K.-i partján.
(Buganda), Zanzibár angol protektorátushoz tartozó négerország Unyoro, Usszoga, a Viktoria-tó és Karagve közt, mintegy 13,300 km2 területtel, 3-500,000 lak. DNy-i és Ny-i része dombos, amely dombos szeliden ereszkednek le É. és K. felé. Legjelentékenyebb folyói: a Nilus, a Viktoria-tó lefolyása, amelyet itt Kivirának hivnak, a Katonga és legmesszebb D-en a Kagera, a Nilus fő forrásfolyója. A Viktoria-tavon kivül a középső részében van a kis Iszolt- vagyis Vamala-tó; amannak É-i része nagyon szakadozott és a partok mellett számos, a többi közt a trópusi növényzettel takart Szette szigetek terülnek el. A Viktoria közelében sűrü őserdők terülnek, amelyet magas törzsü Rubiacaeák, rafia-, fenix- és egyéb pálmák alkotnak. A mélyedésekben pedig a nád a Zingiberaceákkal és kúszó növényekkel áthatolhatatlan sűrüséggé egyesült. Nagyok a fűvel borított térségek. A legfontosabb kulturnövény a banána, azonkivül a kávé, amely vadon is nő, a durra és köles. Vad állatok a leopárd, az antilopék és csekély számmal az oroszlán. Házi állatok a púpos szarvasmarha, juh, kecske, kutya és a tyúk. A lakosok az uandaiak, akik az ÉK. felől jövő bevándorlottakkal, a vahuma törzzsel keveredtek. Köztük a kereszténység gyorsabban terjed mint az iszlám. 1893. volt köztük mintegy 100,000 protestáns, 50,000 katolikus és 20,000 mohammedánus. A 9 tartománya közül Busziro Mengo (azelőtt Rubaga) királyi székhellyel, Csagve, Butera, Szingo és Buddu a legnagyobbak. A kormány élén az angol kormány kiküldöttje áll, aki 1200 szudániból álló csapattal rendelkezik. Az ő ellenőrzése mellett uralkodik a király (kabaka), akinek feltétlen hatalmát névleg korlátozza első tanácsadója (katikiro), a többi udvari tisztviselők és a főnemesekből összeállított tanács (lukiko). A tartományok élén örökösödési joggal állanak a törzsfők (bakunguk). A tulajdonképeni birtokosok csakis a nemesek (batakák); a parasztok (bakopik) uraik parancsa szerint adót fizetnek és robotmunkát végeznek. U.-t Kelet-Afrika gyöngyének hivják, de termékeinek a világpiacon még nincs jelentőségük; az angolokra nézve azonban annyiban fontos, hogy a Nilus vidéke fölötti uralmuknak alapjául szolgál. Európaiak U.-ba először Mteza (1860-84) kegyetlen, de aránylag igen intelligens uralkodó korában jutottak el, igy Speke és Grant 1862., Stanley 1875., Emin pasa 1876. stb. Az első protestáns hittérítők 1877. érkeztek U.-ba Angliából; 1879. pedig francia kat. hittérítők követték őket. Mtéza, aki eleinte maga is hajlott a kereszténység felé, 1881. és 1883. tömeges kivégzések által akart a kereszténységnek véget vetni. Fia Mvanga 1885. Hannington angol püspököt megölette és 1886. keresztény alattvalói közt iszonyu vérfürdőt rendezett. 1888. a népe Mvangát elűzte, amire ez Ukumbiba a kat. hittérítőkhöz menekült és magát ott megkereszteltette. Eközben U.-ban a Kalemának, Mvanga fitestvérének vezérlete alatt álló mohammedánusok jutottak túlsúlyra. A keresztény érzelmü U.-iak erre 1889. visszhivták Mvangát, aki okt. 5-én ellenségeit Rubaga mellett megverte. Midőn pedig újból megszorult, először egy angol expediciót hivott segítségül, amelyet Jackson vezérelt, későbben pedig Petershez fordult segélyért. Mielőtt azonban ezek megérkeztek, 1890 febr.-ban ellenségeit újból visszaűzte. Mvanga azután még ugyanazon év dec.-ben Lugard kapitánnyal, az angol keletafrikai társaság képviselőjével szövetséget kötött. 1892. csekély okokból katolikusok és protestánsok közt elkeseredett küzdelem fejlődött ki, amelynek Lugard hosszas alkudozások után tudott csak véget vetni, amire Mvanga áttért a protestáns vallásra és az angol protektorátust elfogadta. 1894. Anglia a keletafrikai társaság örökébe lépett. V. ö. Wilson és Felkin, U. (Stuttgart 1883); Ashe, Two kings of U. (London 1889); U. az Chronicles of U. (u. o. 1894); Mackay, U. (1892).
l. Nyanza.