Goes (l. o.) németalföldi festőnek olasz neve.
vidék Német-K.-Afrikában, Uszaga és Unyamvezi közt. U. halmos, száraz és nagyobbára csak gyér fűvel takrt síkság. Ny-on vannak sós mocsarai. Benne Muhalala és Mdaburu az Indiai-oceánból a nagy tavak vidékére vonuló karavánoknak két fontos pihenőhelye. A német katonai állomás Muhalala közelében van.
Tádé, humanista, l. Korvina (melléklet X. köt. X-XI. old.).
l. Ugron.
l. Gherardesca.
vidék Német-K.-Afrikában, a D. sz. 3° és 4° közt, a Tanganyikába torkolló Malagaraszi forrásvidékén.
szoros értelemben véve a finn-ugor vagy csúd-magyar csoport keleti ágának a neve., melyhez a magyarokon kivül szibériai nyelvrokonaink, a vogulok és osztjákok tartoznak. Budenz után azonban az egész finn-ugor népcsoportot is igy nevezik, melyet őt két alcsoportra és hét fő nyelvre osztott, u. m. I. Északi csoport: 1. magyar, 2. vogul-osztják, 3. permi (zürjén-perm, votják), 4 lapp. II. Déli csoport: 5. cseremisz, 6. lapp, 7. finn (szuomi, eszt, lív, vepsz, vót), amellyel szemben még mindig használatban maradt a régebbi, Castren által felállított nyelvi, etnográfiai és történeti alapon nyugvó csoportosítás, mely a következő: I. Ugorok: 1. magyarok, 2. vogulok, 3. osztjákok; II. volgai finnek vagy bolgárok: 4. cseremiszek és 5. mordvinok, történelmileg és etnográfiailag ide tartoznak még a nyelvben eltörökösödött csuvasok; III. permiek: 6. zürjének, 7. permjákok és 8. votjákok; IV. balti finnek: 9. a tulajdonképeni finnek, észtek, csúdok (vepszek, vótok), lívek és 10. lappok.
Történelmileg tekintve a kérdést, ugor alatt a csúd-magyar népcsoportnak csakis keleti ágát lehet érteni, mely időszámításunk előtt már jóval korábban török fajta elemekkel keveredett s legelőbb masszageta, tysszageta és jyrka vagy urog nevek alatt tünik föl a történelemben. Maga az ugor név (másképen ogor, ugur, ogur) csupán a hunnok neve alá foglalt magyar fajta és török törzsekből álló népségnél volt használatban; mivel pedig a régi hunn-bolgár nyelvnek a csuvasos jellegü «r»-ezés (öküz h. ökör, ikiz h. iker, jüzük h. gyürü stb.) volt a jellemző sajátsága, nagyon valószinü, hogy a keleti török törzseknél használatos «oghuz» meg a hunn törzsek nevében jelentkező «ugor», «ogor» stb. nevek azonosak. Más kérdés aztán, hogy a név a törökségnél keletkezett-e, vagy pedig mint Fiók K. véli, a magyarfajta népeknek volt az ősi neve. Ez lehetséges a akkor kétségkivül az ókori irók által emlegetett «jyrka», «urg», «urog» nevekkel függ össze, amelyekben könnyen felismerhető a csúd-magyar nyelvek «örkö», «örgö» azaz férfi, ember szava, nyelvünkben az összetett «férj» (azaz fi-erje) «ember» (azaz emb-erj) és «magyar» (azaz mogyeri) szók tartották fenn ezt az ősi nevet. Ez esetben az «urg», «urog» és az «ugor», «ogor» nevek közt az a viszony, ami p. a «nyereg» és az osztják «Nyóger» között. A névnek a török törzsekre való átcsuszamlása abban az időtájban történhetett, midőn a belső-ázsiai hiungnuk terjeszkedése közülök többet időszámításunk kezdete körül, sőt már előbb is, az akkor még a kirgiz pusztaságon tanyázó magyar fajta törzsek közé szorított. A Kr. u. I. sz. végén maguk a hiungnuk, hungnuk vagy hunnok is kivándorloltak Belső-Ázsiából s a kirgiz pusztaság keleti szélétől egész a Volgáig terjeszkedtek s helyezkedtek el a régi magyarfajta népréteg fölött. Ekkor alakultak az ugor névvel összetett hunn törzsnevek, melyek részben magyarfajta, részben török fajta népeket jelölnek. Az utóbbiak közt voltak olyanok, melyek nem beszélték a csuvasos jellegü «r»-ező dialektust, hanem az «ökür», «ikir» alakok helyett «öküz»-t, «ikiz»-t ejtettek. Ezek aztán ennek az analogiájára az «ugor», «ogur» nevet is «oghuz»-nak mondták. L. még Ugor nyelvek.
buborka, uborka, iborka v. huborka (növ., Cucumis L.), a tökfélék családjának egynyáréltü, délen tartóstövü, jobbadán heverő, ritkábban kapaszkodószáru génusza; szárának élei, levelének nyele és erei tüskések. Levele ujjas, lemeze szives-tövü, ötszögletü; fogódzója egyszerü. Apró özvegy-virágai többnyire nyalábosak; ötmetszetű szirma nagyobbára sárga, alsó magrejtője 3 levélből alakul, húsos gyümölccsé érik, melyben az éle szélü magvak befelé állanak. A forró égöv szülötteit magában foglaló U. 26 fajából a nagyobb tesmésüek legtöbbje mint eleségnövény vagy orvosszer a mérsékelt égövre is eljutott. Legismeretesebb a savanyító U. (C. sativus L.), egynyáréltü szárán az ötszögletű bársonyos levelek tövéből 4-5 himes, illetve 1-2 nőstény virág indul ki; pártája aranysárga. Hengeresen háromélü, durva szemölcsü, zöld vagy fehérrel tarkázott éretlen édes gyümöcse többnyire főzelékül vagy salátául szolgál; megérve kérge sima, kemény, aranysárga vagy fehér; húsa kásás és fanyar, magva fehér. Kelet-Indiából származik és Európában csak a Középkor vége felé vált ismeretessé. Hazazi neve anguri, többféleképen eltorzulva terjedt el, sőt más-más U.-félét jelöl. Az ó-szerb ogurekből vált a magyar név, s ebből a német és nyugati szláv. Nálunk 1583. Beythe említi először; Lippai 1664. termesztése módjait irja le. Újabb fajtái közt a zöld közepes a legelterjedtebb és leghálásabb. A fehérek közt a muszka hálós (khivai) és a fürtös U. (párisi) a legajánlatosabbak. Mívelésére verőfényes hely, porhanyó, jól megtrágyázott és jól nedvesedő föld (agyagos homok) a legjobb; kapás növény helyére szántása után ágyalását áprilisban kell elkészíteni. Magvát (üröm-, illete diófalevél főztében való 12 órai áztatás után) 60-70 cm.-re eső barázdákban vagy 8 cm.-re egymástól rakjuk le és 1,5, sőt 2,5 cm.-re korhadt vagy érett trágyával való betakarás után megöntözzük. A harmadik valódi levél kiterülése után a gyengébb palántákat ugy távolítjuk el, hogy a meghagyottak köze 40 cm. legyen. Földjét lazítva kupacosan körülhányjuk és a hajtásokat (hibásan indákat) sugarasan szétfektetjük. Az U. fajai közt a kigyó-U. a legelterjedtebb (C. flexuosus L.) ugyancsak Kelet-Indiából; éppen igy az arábiai U. (C. Chate L.) és a tojás-U. (C. Anguria L:) Közép-Afrikából; ez utóbbit a néger rabszolgákkal hozhatták Braziliába és Közép-Amerikába. Nálunk csupán díszül ültetik. A tüskésgyümölcsü, epeízü próféta-U. (C. Prophetarum L.) Kelet-Indiából és a felséges zamatu U. (C. Dudaim L.) Persiából nálunk szintén csak dísznövényül szolgál. A dinnye is voltaképen U. faja. Hogy a régi görögök nem a mostani fajtákat ismerték, annyi bizoyos, de hogy melyiknek volt zölden, meg éretten is ehető nagy gyümölcse, azt nem tudjuk. V. ö. Barfuss, Die Gurke u. ihre Kultur (Neudamm 1894); l. Ánizskapor; lövő U., l. Magvarúgó.
v. finn-ugor nyelvek (csúd nyelvcsalád), az a nyelvcsalád, melybe a magyar nyelv tartozik. Ennek a családnak hét fő ága van: 1. a magyar, 2. a vogul és osztják, 3. a zürjén és votják, 4. a cseremisz, 5. a mordvin, 6. a finn és észt, 7. a lapp nyelv (az U. általános jellemvonásairól l. különösen Magyar nyelv és Finn nyelv). A magyar nyelv legközelebb a vogul s osztják nyelvvel van rokonságban, a finn pedig a lapp, mordvin és cseremisz nyelvvel. A rokonságot legföltünőbben a szók egyezése bizonyítja. A tárgyak, cselekvések, tulajdonságok nevei évezredeken át megmaradnak, ámbár itt-ott némi változással. Igaz, hogy némely szó idővel elvész a ketté vált nyelvnek egyik ágában, mig a másikban megmarad. Azáltal is növekszik a különbség, hogy idővel minden nyelv több vagy kevesebb idegen elemet fogad magába. De vannak bizonyos fogalomkörök, melyeknek szavai kevésbbé vannak az enyészetnek s az idegen szókkal való elcserélésnek kitéve; igy p. a testrészek s a rokonsági viszonyok elnevezései, a számnevek és névmások. Ezeknek egyezése tehát leghathatósban bizonyítja két v. több nyelvnek rokonságát, illetőleg hajdani egységét, már pedig a magyar s a többi ugor nyelvek közt ez az egyezés valósággal szembeszökő. Lássuk mindenekelőtt a testre vonatkozó kifejezésekből egy párt:
Ha már most a számneveket hasonlítjuk össze ezekben is látjuk a kétségtelen rokonság jeleit:
De ezeken kivül még néhány száz fontos alapszónak pontos megfelelőjét megtaláljuk az U.-ben. Igy p. állatneveket, minők ló: vog. ljel; holló: vog: xullax (a x betü a német ch hangját jelöli), osztják kjellak; hattyu: vog. xatän, osztj. xjelteng; hal: vog. kal, oszt. xul, finn. kala, mordvin kal, lapp kvele, guolle stb.; a kezdetleges műveltség számos kifejezését, minők háló: vog. xulep, osztj. xolip; nyíl: vog. ńjell, osztják ńol, votják ńel, lapp ńuol; lőni: vog. li-, zürj. lij-, cser. lü-, finn vesi; kő: vog. és osztj. keu, kevi, cser. kü, mordv. kev stb.; él(ni): cser. el-, lapp ele-; hal(ni): vog. xul-, osztj. xal-, finn kuole-; men(ni): vog. és osztj. min-, finn mene-stb.
A szókincs egyezésén kivül e nyelveknek grammatikai szerkezete is bizonyítja a közös eredetet, s e tekintetben legfontosabbak egybevábó ragok és képzők. Könnyen kimutathatni p. az igei és birtokos személyragok közösségét. A kérem, törődöm-féle igelalakok m személyragja megvan a többi U.-ben is: a lapp mannam, a cseremisz miem a. m. megyek. Igy a többes 1. személybena mordvin peli-nek a. m. magy. félünk, a lapp mannai-mek a. m. magy. mené-nk, mannai-dek a. m. magy. mené-tek stb. A birtokos személyragokra nézve v. ö. szemem, szemed, szeme: lappul calmem, calmed, celmes, vogulul sämem, sämen, sämä (olv. szemem stb.). A képzők közül megtaláljuk a mi gyakorító, mozzantos, míveltető és szenvedő igeképzőinket, azonkivül sok főnév- és melléknévképzőt. Ezekre nézve is csak egynéhány példát említsünk a sokból. A magyar vesz-ni zürjénül vos-niiring, s a magy. vesz-t-eni ott vos-t-iringniring; a magy. tolvaj: vog. tolmax s a magy. tolvajol: vog. tolmaxl. A mi lep és fed igéink a vogulban igy hangzanak: ljelp-, pänt-, s ugyanott megtaláljuk a belőlük képzett lepel és fedél főnevek megfelelőit: ljelpil, päntil. Az al-sz-ik és álom = vog. ul- és ulom. A sorszámnevek képzője megvan az egész finn-ugorságban, p. negyed(ik), hatod(ik) lappul neljad, kotad, vog. nelit, katit stb. Szintugy megtaláljuk ott a magyar középfokképzőt, p. a lapp kejves a. m. könnyü vagyis kevés, kejveseb könnyebb vagyis kevesebb.
Van aztán a finn-U.-nek saját körükön tul további rokonságuk is, még pedig mindenek előtt a szamojéd nyelvek, mert ezekben sok primitiv fogalom neve egyezik a finn-ugor nevekkel, p. a sziv szamojédül si (olv. szi), a szem. sima, a tó tu, a toll is tu, a hal kuele stb. A finn-ugor és szamojéd nyelvek családját együtt némelyek urali nyelvcsaládnak nevezik, s ez az urali család ismét távolabbi rokonságban áll az u. n. altáji nyelvcsaláddal, mely szintén három kisebb családra oszlik: a török, mongol és mandsu csoportokra. Az öt kisebb, illetőleg a két nagyobb nyelvcsalád (az urali s az altáji) együtt alkotja a nagy ural-altáji nyelvtörzset, melyet eddig altáji nyelvtörzsnek is szoktak nevezni. L. még Magyar nyelv, Finn nyelv, Finn irodalom, Észt nyelv és irodalom.
1. nagyközség Bihar vármegye cseffai j.-ban, (1891) 2022 magyar lak., postahivatallal és postatakrékpénztárral. - 2. U., (Salt, Ungra), nagyközség Nagy-Küküllő vármegye kőhalmi j.-ban, (1891) 1177 oláh és német lak. Az Olt mellett a jobbparti szőllőben 100 lépés hosszu, 60 lépés széles földvár. Őskori dák erősségéből 6 tokos bronzvéső, 1 kard, bronztőr, vaskések, egy bronz karperec, háromélü nyílhegy; kiváló becses innen a Pulszky Rézkor-ában is lerajzolt 29 cm.-es kétélü nagy rézszekerce. - 3. Maros-U. (Ogra), kisközség Kis-Küküllő vármegye radnóti j.-ban, (1891) 1144 magyar és oláh lak.