l. Hold.
Ausztrália (l. o.) régibb neve.
l. Novatio.
(litterae novae donationis) v. levélújítás alatt előbbi jogunk azt az esetet értette, midőn a felség az adományi jószág birtokosának elvesztett adománylevele helyett új adománylevelet adott. Ez tehát lényegesen különbözik az új adománytól (l. o.).
l. Southcote.
(digiti), a kéz és láb végrészei. Rendesen mindenik kézen és lábon is 5-5 ujja van az embernek; ritka esetekben azonban a kis ujj vagy a hüvelykujj hasadt lehet, v. két része külön-külön egészen ki is fejlődhetik s ekkor többujjuság van jelen. Ez állapot örökölhető. Az állatokon a lábujjak karmokban, patákban, mancsokban, csülkökben szoktak végződni, mig emberen és majmokon körmökben. A hüvelykujjaknak két-két, a többi ujjaknak 3-3 ujjpercök (phalanges) van, amelyek egymással ízesülnek. A kezet és lábat a karról a kézre és a lábszárról a lábra menő izmok mozgatják, nemkülönben az ujjakat is. Ezenkivül azonban vannak az ujjaknak is saját rövidebb izmaik (l. Kéz és Láb), amelyek a finomabb mozgások kivitelére valók. Az egyes U. nevei: hüvelyk-, mutató-, középső, gyűrüs v. névtelen, végre kis ujj.
apró halak fogására való, három ágra és hosszas nyélre feszített sűrü merítőháló.
az új-testamentom s a keresztény hittan szerint az ember lelkületének Krisztus szellemében való gyökeres átalakulása, vagy Pál apostol szerint a régi embernek, azaz a bűnnek eltemetése és a Krisztussal való új életrekelése. L. még Palingenezis és Renaissance.
(lat. applicatura), a végrehajtó zeneművészetnek az a része, amely az ujjrakásra nézve irányelveket s gyakorlati útmutatásokat ad. A gyakorlati zenében alig van ennél fontosabb dolog, mert ugy a hangok művészi kihozatala, mint a zenedarabok tökéletes előadása semmitől sincs annyira feltételezve, mint a helyes, célszerü s a célnak legjobban megfelelő ujjrakás által. Hibás ujjrakás képes tönkretenni a zenedarabok művészi hatását. Az U. elméleti s gyakorlati része kivált a zongora és a vonós hangszerekkel szemben igen komplikált s több századon keresztül lényeges változásokon ment keresztül, kivált a billentyüs hangszerekre nézve. Az orgona e tekintetben első sorban vált ki, melynek az előző időkben a maitól sokkal durvább készítésü és széles, nehezen lenyomható billentyüi voltak, mint már csak e század elején és derekán is szemben a sokkal finomabb szerkezetü és keskenyebb terjedelmü billentyüs spinettek, valamint a későbbi clavi-cembalok s végre a szárnyzongorákkal, azért mind a két hangszer ujjrakási rendszere is lényegesen különbözött egymástól; régibb időben voltak orgonák, melyeknek billentyüit nem is az ujjakkal, hanem egész ököllel kellett lenyomni. A zongorával szemben a természettel merően ellentétes álláspontra volt az U. fektetve és sok módosulásra volt szükség, amig a mai észszerü U. kifejlődhetett.
süketnémáknál (l. o.) az ábécé egyes betüinek az ujj vagy a kéz mozdulatai által történő jelzése. A régi rómaiak is használták már az U.-et számoknak kifejezésére. Később a klastromokban, miután a szerzetesi fogadalom néha megkivánta a beszélgetésnek lehető mérséklését, kifejlesztették az érintkezésnek ezt a módját. Nagy jelentőségre csak azután vergődött, hogy de l'Épée (l. o.) abbé először alkalmazta módszeresen a süketnémák tanításánál.