1. Béla, iró, szül. Érsekújváron 1852 ápr. 16. Gimnáziumi tanulmányait Pozsonyban és Pesten végezte. A pesti egyetemen két évig jogot, majd a budapesti, bécsi és párisi egyetemeken bölcseletet hallgatott. 1875. középiskolai tanári oklevelet szerzett a budapesti egyetemen. 1875 okt. a székelyudvarhelyi állami főreáliskolához tanárnak nevezték ki. 1877. tanári minőségben Sopronba került, ahol nagy része volt az ottani irodalmi és művészeti kör és a műpártoló egyesület megalapításában. 1894. a budapesti II. kerületi főreáliskolához nevezték ki tanárnak, 1895. a hivatalos Néptanítók Lapja főszerkesztőjének, melyet jelenleg is szerkeszt. Címzetes királyi főreáliskolai igazgató. Irt számos cikket, tárcát, könyvismertetést, elbeszélést, költeményt stb. Szerkesztette a Külföld c. tudományos folyóiratot, melyben számos tanulmánya jelent meg. Önálló munkái: Szatirák (Budapest); Francia nyelv- és olvasókönyv (I., II. köt., a III. sajtó alatt, u. o., Mélbold Frigyessel); auseries françaises (u. o.); A XIX. század francia irodalmának alapvetői (Sopron); A francia nyelv reáliskoláinkban (Székely-Udvarhely). Szindarabjai: Két apa (Teleki-díjat nyert vígjáték, ném. ford. Sturm Albert); Farkasok közt (szinmű 5 felvonásban); Gyermek (vígjáték 1 felv.); Vass főhadnagy (szinmű 3 felv.); Gárdisták (vígjáték 4 felv.; először adták a nemzeti szinházban 1897 jan. 15.); Midász király (operette 3 felv.) stb. Lefordította Racine Eszterjét, melyet a Kisfaludy-társaság kiadására elfogadott, de eddig még kéziratban van.
2. U. Ignác, festőművész, szül. Budapesten 1860 szept. 20. Középiskoláit részben Kun-Szt.-Miklóson, részben a fővárosban végezte, majd a budai pedagogiumból is kikerülvén, 1882. tanítói oklevelet nyert s félévig a fővárosnál mint óradíjas tanító talált alkalmazást. 1882 végén a mintarajztanodába lépett át, majd onnan félév mulva Lotz Károly fogadta tanítványává, kivel együtt dolgozott a VII. és VIII. kerületi kör plafondjának, a magyar tudományos akadémia freskóinak s a Saxlehner-ház falfestményeinek elkészítésén. Később (1883) Somogy vármegyébe a Inkey-családhoz került mint nevelő és rajztanító, hol aztán hét évet töltött. Az országos képzőművészeti tanács 400 frtos ösztöndíjával innen ment Münchenbe, nem az akadémia, hanem a képtárak tanulmányozására. 1890-ben Tornai Gyula társaságában beutazta Olaszország, Spanyolország s Afrika egy részét s hosszabb időt töltött Párisban és környékén, természet után készítve tanulmányokat. Egy év mulva Benzur Gyula tanítványa lett s már mint ilyen állította ki 1893. a Templomba menő leányok c. képét, mely jelenleg a király tulajdona. Később Mária a Jézussal c. képéért a műbarátok körének díját, Szent István szentté avatásáért pedig az Ipolyi-díjat kapta. Tevékeny részt vett U. a Magyarok bejövetele c. nagy körkép megalkotásában és megfestésében is.
(Növi Sad, Neusatz), szab. királyi város Bács vármegyében, a Duna bal partján és a Ferenc-József-csatornának belé való torkollása mellett, a hegyen fekvő Péterváraddal szemben, mellyel hajóhíd és vasúti híd köti össze Ú. igen fejlődő és csinosodó város, melynek főtere s utcái díszes épületeikkel (takarékpénztár, törvényszék, püspöki palota, kat. gimnázium, kórház, lövő-egyesület háza) egész modern jellegüek. Ú. a bácsi gör. kel. szerb püspöknek és szentszéknek, az U.-i járás szolgabirói hivatalának, királyi törvényszéknek és járásbiróságnak, királyi ügyészségnek, csendőrszárnyparancsnokságnak és a 6. sz. hadkiegézítő kerületnek széke; van magyar királyi erdőgondnoksága, folyammérnöki hivatala, közalapítványi ispánsága és adóhivatala, közalapítványi ispánsága és adóhivatala. Kulturális intézményei: a r. kat. magyar és a gör. kel. szerb főgimnázium, az állami polgári iskolával kapcsolatos ipar- és felső kereskedelmi iskola, a szegény iskolanővérek zárdája, számos egyesület, közte a Matica szrbszka szerb irodalmi egyesület (10,000 kötetes könyvtárral és folyóirattal). Ú. általában a szerb szellemi és társadalmi élet gócpontja, van szerb nemzeti szinháza, hét szerb lapja (csak 1-1 magyar és német), de újabban a magyar elem mind több tért foglal. Lakóinak száma 1850-ben csak 10,007 volt, 1870-ben már 19,119, és ma 24,707, köztük 7804 magyar, 5996 német, 1010 tót és 9300 szerb, hitfelekezet szerint 13,900 róm. kat., 11,274 gör. kel. 187 ág. evang., 394 ref. és 644 izraelita. A lakosok roppant élénk kereskedést űznek gyümölccsel és zöldséggel (Budapest és Bécsig), borral és gabonával és nagyban űzik a halászatot, selyemtermelést és kertészkedést; van nagy selyemgyára (500 munkással), gázgyára, jelentékeny malom- és szeszipara, valamint bocskor- és papucskészítése. Áru- és személyforgalm gőzhajón és vasúton egyaránt nagy; a városban több mint 200 korcsma és kávéház van. A földbirtok és kereskedelem leginkább a szerbek kezében van, mig a németek főleg iparosok. Van 24 hitelintézete, vasúti és gőzhajó-állomása, posta-, táviró- és telefonhivatala és postatakarékpénztára. Házainak száma 3185, határa 15,921 ha.
[ÁBRA] Újvidék város címere.
Ú. helyén már a mohácsi vész idejében volt egy kis telep (Vásáros-Várad), mely a Péterváradon székelő bélakúti cisztercita apátság birtokaihoz tartozott; mikor a törökök elfoglalták Péterváradot, teljesen elpusztult s ekkor szerbek alapítottak új telepet; ez hamar felvirágzott, 1748. már szabad királyi várossá lett s ekkor kapta az Ú. nevet. 1771. és 1838. nagy árvizek látogatták 1849 jun. 12. Jellachich seregének kiűzése alkalmával teljesen romba dőlt; de csakhamar felépült és az alkotmány helyreállításával igen gyors virágzásnak indult. Ú. ma a délvidék kereskedelmének és társadalmi életének egyik kiváló gócpontja. V. ö. Érdújhelyi M., Ú. története (1895).
l. Óvilág.
(New Zealand), Ausztráliától DK-re fekvő szigetcsoport és brit gyarmat a Nagy-oceánban; a hozzája tartozó Chatham-, Kermadec-, Auckland-, Macquarie-, Campbell-, Ellenlábas- és Bounty-szigetekkel együtt területe 280,000 km2 ter. A tulajdonképeni Ú. áll az Északi-szigetből (Te-Ika-a-Maui, Ahinomaui, Ikaamaui a. m. Maui hala), a tőle a Cook-szoros által elválasztott Déli-szigetből (Te-Vahi-Punamu), a D-nek fekvő Stewart-szigetből és Oteából. A partok nagyon tagozottak, különösen az Északi-szigeten mély öblök és kikötők vannak. Ezek közül a jelentékenyebbek a Hauraki-öböl az aucklandi kikötővel, a Plenty-Bay a taurangai kikötővel és a Hawke-Bay a Napier-kikötővel, a Cook-szorosban van a Pallis-öböl és a Port Nicholson, a Ny-i parton pedig a Hauraki-öböltől csak keskeny földszoros által elválasztott Manukau- és Kaipara-kikötő. A Déli-szigeten az É-i és K-i part szintén gazdag öblökben; a Ny-i part pedig a D-i részében valóságos fjordokat mutat, mig É-i részében tagozatlan.
Felszine.
Mindkét nagy szigeten DNy-ról ÉK. felé egy hegylánc vonul végig. Legtömegesebb ez a Déli-szigeten, amelynek középső részeiben valóságos alpi jelleget ölt. A legmagasabb hegy, a Cook (3764 méter) mellett számos csúcs emelkedik itt 3000 méternél magasabbra. Az Északi-szigeten e hegylánc különböző neveket visel; ilyenek a Tararua, Ruahine, Kaimanava; legmagasabb csúcsaik is alig érnek föl 2000 méternyi magasra. Ny-i oldalukon egy fensík terül el, amely É. és D. felé szeliden lejtősödve az Északi-sziget többi részét alkotja és több mint 100 krátert tüntet föl. Körülbelül az Északi-sziget közepén, a nagy Taupo-tó (771 km2 ter., 380 m. magasban) D-i partján szolfatáktól, gőzölgő barlangoktól és nagyon meleg forrásoktól körülvéve emelkedik ki a még most is működő Tongariro vulkán (2246 m.) és a kialudt, hóval borított Ruapehu (2962 m.). A Tongarirótól ÉK-nek, a Plentybaiig nyulik el a geologiai szempontból és természeti szépségeinél fogva egyaránt rendkivül érdekes tóvidék (Lake-district). Ezen gájzirvidék 1886 jun. 10-én hatalmas vulkáni katasztrófának volt szinhelye, amely a vidék képét teljesen átalakította. A Rotomahana-tó rendkivül megkisebbült és forró iszapmocsárrá alakul. A mészkőlerakódások által alkotott, hires fehér terraszok eltüntek; ezek helyében 7 kis kráter és számos fumarola képződött; a Pink-terrasz helyét pedig egy hatalmas iszapgajzir foglalta el. A legjelentékenyebb folyók a Északi-szigeten a Vaitato, a Temze és a Vanganui, a Déli-szigeten, pedig a Clutha és a Vaitaki.
A termékek.
Sajátszerü az állatvilága; 16 madárfaj speciális Ú.-i; a legérdekesebbek a nesztor-papgájok, a kivi-kivik (Apteryxek) és az Anarhynchus frontalis. A moákat, struccforma, repülni nem tudó madarakat a bevándorlott európaiak teljesen kiirtották. A növényvilág már több rokonságot mutat az ausztráliai és oceániaival, mint a fauna. Jellemzők különösen a harasztok, amelyek nagy elterjedésüek és néhol 10 m. magasra is megnőnek. Az Ú.-i haszot hajtó növények közül a legfontosabb a Dammara australis, amely kitünő épületfát és igen keresett mézgát ad, továbbá az Ú.-i len. A talajnak mintegy 2/3-a megmívelhető föld. Az erdők mintegy 10 millió acret takarnak. Az állattenyésztés igen jelentékeny. Leggyorsabb a fejlődés a juhtenyésztésben. A bányászat termékei (1894) ezüst (6697 sterling font értékben), antimon érc (761 font), mangánérc (1156 sterling font), szén (395,869 sterling font) és arany (887,839 sterling font). Az ipar szintén fejlődik és emelkedik. 1878. még csak 1271 volt az ipartelepek száma, 1890. már 2570; ugyanakkor 29,880 munkást foglalkoztatott és évi termelésének értékét 9,4 millió sterling fontra becsülték.
Lakosság, kereskedelem.
A lakosok száma, nem számítva az őslakosokat, 1891-ben 626,658, 1896. pedig 703,360 volt, akik közt 371,415 férfi és 331,945 nő; ezek az egyes tartományok szerint a következőképen oszlottak meg:
A maorik (l. o.) az őslakosok száma 21,515 férfi és 18,290 nő. A bevándorlott lakosok közül 96,7% brit alattvalóként született, 3,3% pedig idegen; jelentékeny a khinaiak száma is. Foglalkozásra nézve volt 1891-ben 59,67% nem önálló foglalkozásu, 14,5% földmívelő, állattenyésztő és egyéb őstermelő, 11,25% iparos, 6,89% kereskedő, 3,98% szolgálattevő, 2,52% értelmiséghez tartozó és 1,24% bizonytalan. 1896-ban 4 olyan város volt, amelyek lakóinak száma felülemelkedett a 10,000-en. A népmozgalom adatai 1895.: az összes születések száma 18,546, a házasságoké 4110 és a halálozásoké 6863. A bevándorlás az utóbbi években a legnagyobb. 1893. volt 10,412, mig 1895. csak 895-re rúgott. A külkereskedelem az utóbbi években lanyha, sőt a kivitelben hanyatlást mutat. 1895. az összes behozatal értéke volt 6.400,129, a kivitelé 8.550,224 sterling font. A legélénkebb kereskedelmet Ú. Nagy-Britanniával, a többi ausztráliai brit gyarmattal s a csendestengeri szigetekkel folytatja. 1895. érkezett összesen 611 hajó 672,951 t. és távozott 597, 648,946 t. tartalommal. A legélénkebb forgalmi kikötők: Auckland (485 hajó), Wellington (211 hajó), Lyttelton (97 hajó), Dunedin (69 hajó) és Bluff Harbour (135 hajó). 1896. a forgalomnak meg volt nyitva 2189 angol mérföld hosszu vasúti hálózat.
Kormány és közigazgatás.
A gyarmat élén áll a kinevezett kormányzó, aki ugyanazon jogokat gyakorolja mint Angliában a királynő. A törvényhozó testület (General Assembly) két házból áll; a Legislative Council (felső ház) 44, jelenleg 7 évre választott tagból áll, a House of Representatives (alsó ház) pedig 74-ből, akik közt mindig van 4 maori. A helyi közigazgatás szempontjából Ú., miként az anyaország, grófságokra (county) van felosztva. Az Ú.-i egyetem csak vizsgáló bizottság; college-ei: az Otago University Duneinben 9 tanárral és az aucklandi University college 5 tanárral, 1895-ben összesen 742 hallgatóval. A kormány által fentartott népiskolák száma 1464, 3386 tanítóval és 129,856 tanítvánnyal; az őslakosok számára 69 iskola áll fenn 127 tanítóval és 2675 tanítvánnyal. A magániskolák száma 298, 770 tanítóval és 14,659 tanítvánnyal. Ezeken kivül van Ú.-nak egy orvosi, egy bányász-, egy mérnök-, egy gazdasági, 4 ipar- és több más szakiskolája. 1895. megjelent 52 napilag, 16 lap hetenkint háromszor, 28 hetenkint kétszer, 64 heti és 28 havi folyóirat. A gyarmat összes bevételei 1896-ban 4.107,078 és kiadásai 4.370,481 sterling font. A főváros Wellington.
Ú.-ot 1642 dec. 13. Tasman fedezte föl; pontosabb ismeretét Cooknak köszönhetjük, aki a szigetet 1769-70. körülhajózta, 1773. és 1777. meglátogatta. Az első keresztény hittérítő, Marsden Sámuel, 1814. jelent meg a szigeten; ez idő óta az őslakosok lassan-lassan keresztényekké lettek. Miután a betelepedő európaiak és az őslakos maorik közt több ízben véres harcok folytak, 1840. a szigetet a brit korona önálló gyarmatává tették; sokáig azonban a hibás közigazgatási intézkedések és belső viszályok miatt fölvirágozni nem tudott, mig végre Sir George Grey (1847-53) kormányzó intézkedései a gyarmatot fölvirágoztatták. Az 1860-66 közt dúló maori háboru ezt egy időre megakasztotta, de azóta a továbbfejlődésnek nem volt akadálya. Tudományos ismertetésére legtöbbet tett Hochstetter és Haast (megh. 1887.).
(növ.), l. Metrosideros.
az angol United Kingdom (egyesült királyság, t. i. Nagy-Britannia és Irország) rövidítése.
(Yucayali), az Amazon mellékfolyója. Első forráspatakjai a perui Andokban, a D. sz. 14° 30' alatt, a Cerro Vilcanotán eredő Huilcamayo és a Cerro Rayán fakadó Combopata; ezek egyesülésük után Urubamba néven áttörnek a K-i Cordillerákon és a D. sz. 11° 40' alatt a K-ről jövő Paucartambóval egyesülnek. Az igy erősbödött folyó Quillabamba nevet vesz fel. A Quillabamba a Ny-i Cordillerákon eredő Mantaro, Perene és Apurimacból keletkező Tambo-Enével egyesül a D. sz. 11° alatt és innen kezdve U. néven folyik tovább az őserdőkkel borított síkságon. Santa Ritánál fölveszi a Pachiteát és több kisebb mellékfolyót, azután Nautánál torkollik. 1235 km.-nyi hosszuságban hajózható. Mélyebb járatu gőzhajók a Pachitea torkolatáig mehetnek fel, ameddig rendes gőzhajójáratok mennek fel.
hegyes vidék Német-Kelet-Afrikában, Uszaramo és Uszegua közt. Földje termékeny; éghajlata egészségesebb mint a partok vidéke. A cecelégy benne számos. Főhelyei Kinole és Szimbamveni. U. lakosai az u. n. vakámi, bantu-négerek, dolgosak s önálló főnökökkel birnak.
l. Nakáz.
l. Nyanza.