1. Dominicus, osztrák jogtudós, szül Schönbergben (Morva) 1835 febr. 28. Tanulmányait a prágai és heidelbergai egyetemeken végezte. 1868. magántanár lett Prágában, 1872. előbb rendkivüli, majd rendes tanárnak nevezték ki Innsbruckba; 1885. Bécsbe, 1889. Münchenbe hivták meg. Munkái: Über den Dolus beim Diebstahl (Mannheim 1871); Die Fortschritte in der Strafrechtspfiege seit dem Ende des XVIII. Jahrhunderts (Innsbruck 1873); Lehrbuch des österreichischen Strafprozessrechtes (2. kiad. Innsbruck 1879); Lehrbuch des deutschen Strafprozessrechtes (München 1893).
(ásv., antimonnikolfény), nikolantimonszulfid (NiSbS), nikolérc, szabályos rendszerbeli kristályokban és vaskosan szemcsésen ólomszinü, majd acélszürke, ezüstfehér, néha futtatva, jól hasad a hexaéder-lap irányában; k. 5-5,5, fs. 6,2-6,5. Többnyire szfalerittal s kalkopittal együtt terem Nassauban (Freusburg), ahol bányásszák is. Szép kristályok ismeretesek Karintiából (Weldenstein), a Harzból és Szárdiniából.
természetrajzi, főleg rovarnevek után Ullrich német entomologus nevének röviítése, aki mint linzi hivatalnok, a rovarok tanulmányozásával foglalkozott s több újabb állatfajt irt le.
a skandináv mitologia alakja, Thor isten (l. o.) mostoha fia, mint íjász és korcsolyázó felülmulhatatlan. Saxo Grammaticusnál Ollerus néven fordul elő.
a württembergi Duna-kerületnek és Ulm vidéke járásnak székhelye és vár a Duna bal partján, ahol az Iller és Blau folyik belé, termékeny síkságon, vasutak mellett, (1895) helyőrséggel együtt 39,303 lak., két kőhíddal a Dunán; vászonfehérítőkkel, rézöntéssel, szerszám-, tűzfecskendő-, kalap-, gazdasági gép-, keményítőkészítéssel, sörgyártással; ismeretesek az itt készített pipák és sütemények, a spárgája és árpája; élénk a kereskedelme, különösen a posztó- és bőrkereskedése. Különféle közép- és szakiskoláján kivül van szép könyvtára (36,000 kötet), művész- és régészeti egyesülete, amely egy gazdag régészeti gyüjteménnyel (régi képek, faragványok, agyagfigurák stb.) és becses könyvtárral rendelkezik. Az óváros régies külsejü, mig az újváros széles utcákból és nagy modern házakból áll. Legkiválóbb épülete az 1377. megkezdett és 1890. befejezett evangélikus münster, a kölni dóm után Németország egyik legnagyobb temploma és a késői gót építőművészet egyik legremekebb alkotása; belseje 123,5 m. hosszu és 48,7 m. széles; öt hajóból áll és mintegy 30,000 ember befogadására alkalmas; belső hajója 41 m. magas. Hatalmas tornya, amelyek Ensinger Ulrik (1392-99) kezdett meg építeni, 161 m., földünk egyik legmagasabb templomtornya; belsejét szép üvegfestmények, az 1469-1474. Jörg Syrlin által készített fafaragványok, a 26. m. magas szentélytartó (1467-ből), értékes képek (Schaffner, Barthol, Zeitblom stb.-től a XV. sz.-ból) és 1885 óta egy függő kereszt ékesítik. Egyéb jelentékeny épületek: a XVII. sz.-beli evang. Háromság-templom; a városház régi, újabban restaurált freskókkal, egy szép gót kúttal szemben; az u. n. Neubronnerhaus (most iparmuzeum) pompás renaissancekori díszítésekkel; több régi magánépület; a muzeum régi sgraffitóval; a német lovagrend egykori palotája, most nagyrészt tüzérkaszárnya; Henrik württembergi herceg palotája, most hatóságok hivatalos helyisége; az új igazságügyi palota; a hangversenytermet magában foglaló épület stb. Ulmról az okiratok 854. tesznek először említést; a XII. sz.-ban birodalmi várossá, későbben a sváb városi szövetség fejévé lett. 1803. Bajorország, 1810. Württemberg kapta meg. 1805., miután okt. 14. és 15. Napoleon a közeli Elchingen mellett diadalt aratott, okt. 17. elfoglalta és Mack osztrák generálist 16,000 emberével együtt fogollyá tette. V. ö. Jäger, Ulms Verfassung im Mittelalter (Heilbronn 1831); Hassler, Ulms Kunstgeschichte im Mittelalter (Stuttgart 1864); Pressel, Ulm und sein Münster (1877); Fischer, Geschichte der Stadt Ulm (1864); Mauck, Die Baugeschichte der Stadt Ulm (1864); Osiander, Pfleiderer, Seuffer, Ulm, sein Münster und seine Umgebung (1890).
nagyközség Temes vármegye fehértemplomi j.-ban, (1891) 3364 szerb és német lak., posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral.
(növ.), l. Szilfafélék.
l. Humusz.
L. (növ.), Szilfa.
(lat., a. m. singcsont), az orsócsonttal együtt az alkar támaszát alkotja. Ízül fent a karcsonttal, továbbá az orsócsonttal fent és lent (felső és alsó sing-orsói ízület).