Ulpianus

Domitius, római jogtudós, szül. Tirusban (Fenicia). Neve Septimus Severus császár uralkodása alatt lett ismeretessé. Legtöbb munkáját Caracalla idejében irta. Heliogabalus a praefectus praetorio méltóságra emelte. Alexander Severus kiskorusága alatt ennek anyja Mammeának befolyása következtében az államtanács elnöke lett. Mivel azonban az akkor már nagy hatalomra vergődött pretoriánusoknak nem kedvezett, ezek út a császár szeme láttára, ki köpenyével takarta be, Kr. u. 228. megölték. A pansektáknak (l. Corpus juris civilis) majdnem egy harmadrészét teszik azok a helyek, melyeket U. jogi munkáiból vettek át.

Ulpia Trajana

l. Gredistye.

Ulrich

Keresztély, anyai ágról magyar eredetü nevezetes műépítész, szül. Bécsben 1836 ápr. 27-én. Középiskoláit és műegyetemi tanulmányait szülővárosában elvégezvén, Krafft N.-nek a seraingi acél- és gépgyár jelenlegi egyik igazgatójának ösztönzésére Karlsruhéba ment s ott a gépészeti szakmában Redtenbacher hallgatója volt. Azonban hajlama az építészethez vonzván, visszatért Bécsbe és a császári királyi képzőművészeti akadémia építészeti szakosztályában dolgozott. Midőn önálló lett, még mint fiatal ember Haarlemben (Hollandia) a muzeum tervezésével és építésével bizták meg; hasonlóan megbizást nyert Bukarestben több középületre. Később Flattich Frigyessel, a déli vasút hirneves építészeti igazgatójával szövetkezet s ezzel együtt több nagy vasúti pályaházat tervezett és épített, e mellett minden évben nagy tanulmányutat tett. 1881. Budapestre hivatott, hogy az általa készített és első jutalmat nyert gabona-elevátor tervét megvalósítsa és az építést vezesse. Ez időtől fogva működésének csaknem egyedüli tere Magyarország volt. Budapesten a nagy körúton több szép palotát emelt, az 1885-iki kiállításon ő tervezte és építette a városligetben még most is fennálló iparcsarnokot, s a nagy vámház mögött álló közraktári, kezelési és banképületet, amely utóbbival a bankkezelési épületekre nézve egészen új és célszerü rendszert honosított meg. 1885. magyar állampolgárrá lett s ezután még itt az országban egyéb kisebb épületeken kivül Fiuméban, Barcson és Mezőhegyesen gabona-elevátorokat épített. 1892. visszaköltözött Bécsbe, hol a bécsi kereskedelmi társaság palotájának építését bizták rá, de ezenkivül Bécsben, Prágában, Stuttgartban is számos köz- és magánépület tervezésével és építésével bizatott meg. 1896. csász. kir. építészeti főtanácsossá nevezték ki magasépítési tanszékére, amelyen magyar honosságának épségben tartásával, mint nyilvános rendes tanár működik. Irodalmi dolgozatai: Budapest főváros elevátora (Budapest 1844), különböző cikkei és értekezései a Bauzeitung für Ungarn, az Építészeti Szemle budapesti és a Bautechniker bécsi szaklapban. Tulajdonosa a Ferenc-József-rendnek és több külföldi kitüntetésnek.

Ulrich

1. von Eschenbach, középkori német költő, bajor lovag, ki II. Frigyes salzburgi érsek (megh. 1284.) és II. Vencel cseh király (meghalt 1305.) udvarában élt. Ez utóbbit és ennek atyját, Ottokár királyt, lelkesen dicsőíti műveiben. Két verses lovagregényt irt: Alexander (Nagy Sándor), Gualterus de Castellione nyomán 1284 körül (még nincs kiadva; róla irt Toischer V. 1881), tele tömve holt tudománnyal és üres allegoriákkal, túlságos terjedelmü és untató; és Wilhelm von Wenden (kiadtaToischer V. 1876), ismeretlen forrás alapján (Chrestien de Troyes, Guillanume d'Angleterre?), szintén igen kalandos termék.

2. U. von Liechtenstein, középkori német költő, előkelő stíriai nemes család sarja, 1227-től 1274 jul. 27-ig szerepel oklevelekben. Megh. 1275 vagy 1276 jan. 6-án. 1241 óta asztalnok, utóbb marsal volt. A stíriai nemesség folytonos harcaiban az uralkodó ellen és a magyarok ellen viselt háboruban élénk részt vett. Fő műve az 1255. irt Frauendienst, melyben saját élményei fonalán korának igen érdekes és tanulságos rajzát adja. Másik műve, az 1257. irt Frauenbach, komolyabb világnézet terméke. Műveit kiadta (Karajan magyarázataival) Lachmann Károly 1841., a Frauendienstet Bechstein Reinhold 1888. Ezt már Tieck Lajos dolgozta át igen szabadon prózában 1812. A költő hitelességét újabban erősen vonta kétségbe Becker Reinhold 1888.

3. U. von Türheim, l. Türheim.

4. U. von dem Türlein, l. Türlein.

5. U. von Winterstetten, középkori német dalköltő, sváb lovag, 1241 óta szerepel oklevelekben mint pohárnok, 1258-69. kanonok Augsburgban. Költeményeit kiadta Minor Jakab 1882.

6. U. von Zazikhoven (ma Zetzikon Thurgauban), középkori német költő. 1214-ben lelkész Lommisban (Zetzikon mellett). Fő műve: Lancelot-eposza (kiadta Hahn 1845.), egy (elveszett) francia verses regény alapján, amelyet Morville Hugó angol lovagtól kapott. V. ö. Bächtold, Der Lanzelet des U. v. Z. (1870).

Ulrici

Hermann, német filozofus, szül. Pförtenben 1806 márc. 23., megh. Halleban 1884 jan. 11. Eleinte hivatalnok volt, 1831 óta a filozofia magántanára a berlini egyetemen, 1834 óta haláláig a hallei egyetemena filozofia tanára. Szerkesztőtársa volt a Zeitschrift für Philosophie u. philosophische Kritik c. folyóiratnak, melynek ő, az ifjabb Fichte, Carriere, Wirth adták meg irányát. Mind spekulativ filozofusok, kik a vallást és filozofiát egyeztetik és a német idealizmus főbb elveit akarják megmenteni. Köztük U. a természettudományokban is jártasságot szerzett, jeles iró és kiváló esztetikus is. Főleg logikai művei terjedtek el és Gott und die Natur (3. kiad. 1875); Leib und Seele (2 köt., 2. kiad. 1874. teologizáló filozofusoknál nagyon kedveltek. Általánosan elismert becsüek: Shakesperes dramatische Kunst (3 köt., 3. kiad. 1868); Geschichte Shakesperes und seiner Dichtung (2 kiad. 1876, Shakespere műveinek általa szerkesztett kiadásában az első kötet). A német Shakespere-társaság elnöke volt.

Ulrik

Württemberg hercege, a megőrült IV. Henrik gróf fia, szül. 1487., megh. 1550 nov. 6-án. Unokaöccse I. (Szakállas) Eberhard herceg udvarában nevelkedett s 1498-ban, II. Eberhard letétele pedig teljesen önállóan uralkodott. 1504. részt vett a bajor-landshuti örökösödési háboruban. Hessennel szövetkezve végrehajtotta a birodalmi átkot Fülöp pfalzi grófon, ami birtokainak tetemes növelésével járt. Később szerencsétlen házassága Sabina bajor hercegnővel (Miksa császár unokahugával) kicsapongó életre és kötelességének elhanyagolására birta és ezen idő alatt lelketlen tanácsosai a népet zsarolták. A nyomasztó adók s a sanyaru esztendők lázadása birták a népet (1514). Ezen u. n. «Szegény Konrád»-féle felkelésnek U. csak ugy vehette elejét, hogy a tübingai szerződés által több rendbeli előjogokat biztosított népének, mely azok fejében a herceg rengeteg adósságait kifizette. 1515 máj. 7. egy vadászat alkalmával sajátkezület megölte Hutten Jánost, kit neje szeretőjének tartott; e miatt a birodalmi gyülés 1516 okt. 11. és újabban 1518 jul. átkokkal sujtotta, mire a sváb szövetség, Hutten U.-kal élén, Württemberget 1819 ápr.-ban elfoglalta, U.-ot makacs ellenállása dacára elűzte és országát 1520. V. Károly császárnak eladta. A császár az 1530-iki augsburgi birodalmi gyülésen Ferdinánd öccsének adományozta az országot. U. hosszabb bolyongás után Marburgban telepedett le Fülöp hesseni tartománygróf udvarában, ahol a reformációval ismerkedett meg. 1534. feloszlott a sváb szövetség, mire hesseni Fülöp 20,000 emberrel benyomult Württembergbe s a Lauffen mellett (a Neckar mentén máj. 13.) kivívott győzelem árán visszaszerzé a hercegséget U. számára, aki azt ezentúl a Kaadenben (Csehország) jun. 29-én osztrák alhűbért birta. Ezentúl kötelességtudóan uralkodott és nemsokára keresztülvitte országában a reformációt. 1546. mint a schmalkaldeni szövetség tagja tetemes haderőt küldött a Duna mellett gyülekező szövetséges sereghez, amiért őt V. Károly a háboru szerencsétlen kimenetele után tetemes bánatpénz fizetésére itélte. Azonfelül több várat vett el U.-tól. A herceg hiába vetette magát Ulmban a császár lábaihoz és hasztalan ismerte la az augsburgi interimet, a császári törvényszék mégis fogsággal és letevéssel fenyegette; de az itélet kimondása előtt elragadta őt a halál.

Ulrika

Eleonora, svéd királyné, XI. Károly és Ulrika Eleonora dán hercegnő leánya, szül. 1688 jan. 23., megh. Stockholmban 1741 nov. 24. Bátyja XII. Károly távollétében 1713-14. vezette Svédország ügyeit és 1715. Frigyes hessen-casseli tartománygróf nejévé lőn. XII. Károly halálával (1718) idősb nővérének fiát Károly Frigyes holstein-gottorpi herceget a nemesi párt segélyével megfosztá a tróntól s miután a birodalmi rendek őt a törvényes örökösödési rend ellenére királynővé választották, 1719 márc. 19. Stockholmban királynővé koronáztatott. Hálából a királyválasztás jogát átruházta a birodalmi rendekre, kiknek különben újabb kiváltságos jogokat biztosított ezen alkalommal. 1720 febr. 29. lemondott a trónról férje javára.

Ulster

(ejtsd: ölszter), Irország legészakibb fekvésü tartománya, 22,188 km2 területtel, (1891) 1.619,814 lak., akiknek száma a kivándorlás folytán (1893-ban 10,525) mindig apad és akik közt 744,357 kat., 361,917 ir egyházbeli, 427,810 presbiteriánus, 40,525 metodista. A partok nagyon szakadozottak; rajtuk sok a mélyen benyuló, részben tóhoz hasonló (lough) öböl és kikötő. A tartomány részint síkságokból, részint hullámos vidékekből, észint hegyes vidékekből és hegycsoportokból áll. Igy emelkednek DK-en a nagyobbára gránitból álló Down- v. Mourne-Mountains a 852 m. magas Slive-Donarddal, ÉK-en az Antrimi-hegyek az 553 m. magas Torstannal, É-on a Sperrin-Mountains a 683 m. magas Sawellel, ÉNy-on és Ny-on a Donegali hegyes vidék a Bluestackkel (676 m.), végül DNy-on a Fermanaghi-hegyek a Cuilcaghgal (631 m.). U.-ben vannak Irország legnagyobb tavai; ezek a Lough Neagh és a Lough Erne. Az elsőből folyik ki a Bann É. felé, az utóbbiból az Erne Ény. felé; a kettő közt van a Lough Foyleba torkolló Foyle. Carrick-on-Shannontól az Erne-tóig vezet a Shannon-csatorna, az Erne-tótól pedig az U.-csatorna a Blackwaterig és Lough Neaghig. Mocsarakban és erdőkben sincs hiány. A földnek mintegy 28%-a van eke alá fogva, 6% lóherés és rét, 28% legelő. A fő foglalkozás az állattenyésztés, a földmívelés és vászonfehérítés, továbbá a sörfőzés. A kivitel cikkei a vászon, len, vaj és besózott hús. Grófságai: Down, Antrim, Londonderry, Donegal, Tyrone, Armagh, Monaghan, Cavan és Fermanagh (l. e cikkeket).

Ulteni völgy

az Adige jobboldali, 32 km. hosszu mellékvölgye Meran déltiroli kerület kapitányságban. Az Ortler-csoporthoz tartozó Eggen csúcstól ÉÉK-i irányban húzódik el az Adige völgyében fekvő Lanáig. A Falzani patak folyik végig rajta. Lakóinak száma 3504. U. helységei: St. Pankraz (1597 lak.), a fában gazdag St. Wallburg (1007 lak.), a látogatott Mitterbad.

Ultima ratio regum

(lat.) a. m. a királyoknak utolsó érve, mi alatt az ágyukat s általában a fegyvert értik. A kifejezésnek eredetét XIV. Lajos francia királyra vezetik vissza, ami azonban nem biznyos.


Kezdőlap

˙