svájci kanton a Vierwaldstätti tó, Uri, Bern és Luzern közt, 765 km2 területtel. A Kernwald két fél kantonra osztja; ezek: Obwalden vagy U. ob dem Wald és Nidwalden. Az előbbi magában foglalja a Sarner Aa, a Sarni-tó környékét, a lungerni és engelbergi völgyeket összesen 475 km2 ter., mig U. többi része, Nidwalden vagyis U. nid dem Wald 290 km2 területü. Obwalden földjéből 400 km2-nyi terület termő föld és pedig 290 km2 szántóföld, kert, rét vagy legelő, 109 km2 ter. pedig erdő. Nidwaldenben a termőföld 218 km2, és pedig 72 km2 erő, 146 km2 szántóföld, kert, rét vagy legelő. Mindkét fél kantonban a fő foglalkozás az alpi gazdálkodás, állattenyésztés és gyümölcstermelés. A hegyekből mészkövet, gipszet és palát törnek. Obwaldenben Schwendikaltbad, Nidwaldenben pedig Rotzloch a legismertebb ásványvizforrások. Obwalden lakóinak száma (1885) 15,043 (7515 férfi), akik közt 14,702 német, 30 francia és 300 olasz. A születések száma (1894) 349, a házasságoké 69, a halálozásoké 277. Nidwaldenben a lakosság száma (1888) 12,538 (6146 férfi), ezek közül 12,116 német és 402 olasz; született (1894) 371, meghalt 301, a házasságkötések száma 80. Az ipar és kereskedelem emelkedőben van. Mindkét fél kantonban a szavazójoggal biró polgárok összessége dönt az új törvények dolgában, választja a landammant, a kormánytanácsot és a felső biróság tagjait. A törvénymegvitató tanácsot (Obwaldenben Kantonsrat, 80 tagu, Nidwaldenben Landrat, 250 választóra 1 tag), ellenben a politikai községek választják. A svájci szövetségi törvényhozó testület mindkét házába mindegyik fél kanton 1-1 tagot küld ki. Obwalden fővárosa Sarnen, Nidwaldené Stans. A népiskolákon kivül van U.-ban egy gimnázium és egy liceum. A mostani U. kanton helyén valószinüleg már a VII. sz. óta alamannok laktak és a XII. sz. óta volt két részre osztva. A XII. és XIII. sz.-ban nagyobbára Murbach, Beromünster és Muri kolostorok birtokában volt és a Habsburgok fenhatósága alatt állott, akiknek közvetetlen birtokaik is voltak. 1245-50. Obwalden hiába kisérlette meg a Habsburg-fenhatóságot lerázni. 1291. kötötte meg először Ob- és Nidwalden Urival és Schwyz-cel a szövetséget, amelyet 1315. megújított és amely a svájci szövetségnek alapjává lett. A következő időkben U. a svájci szövetség sorsában részesült. A helvét akotmány 1798. Waldstätten kantonhoz csatolta; Obwalden ennek alávetette magát, de Nidwalden nem tágított és ezért a franciák elfoglalták és iszonyuan elpusztították. 1803. és 1815. visszakapta önálló kantoni jogait. Nidwalden azonban az új rendet ismét nem akarta elfoglalni, amiért svájci szövetségi csapatok szállták meg és az engelbergi völgyet Obwaldenhez csatolták. Ez idő óta U. mindig a konzervativ párthoz tartozott. V. ö. Gut, Der Überfall in Nidwalden im Jahre 1798 (Stans 1862) és Christ, Ob dem Kernwald (Basel 1869).
(lat.) a. m. egy sokért.
1000-1200 m. magas, részint dombos, részint fensíktermészetü vidék K.-Afrikában, a D. sz. 4° és 6° között, amely Ny. felé a Malagarasziig ér. Földje termékeny; éhjalata csak Ny-on egészségtelen. D-i részét Unyanyembének (l. o.), É-i részét pedig Ujombónak hivják. Itt Ujombo nevü székhelyén lakott a hires Mirambo, a vatuta törzsfő és Ujui (4-5000 lak.) és Urambo hittérítő állomások védelmezője. U. lakói közül kerülnek ki nagyobbára azon teherhordók, akik a karavánokkal az Indiai-oceán partjairól a Tanganyika felé mennek.
Unyamvezi (l. o.) egyik része, amely a terméketlenebb és vizben szegényebb. Főhelye Taborna, jelenleg német gyarmatcsapatnak is állomáshelye. 1890. itt tűzte ki Emin pasa a német lobogót; az arabok meg is hódoltak, de a benszülöttek csak akkor hagytak fel az ellenállással, midőn Prince hadnagy 1893. törzsfőjüknek, Sikesnek Tabora melletti faluját földúlta.
(Bunyoro), az Albert-tó és Uganda közt fekvő négerország és egyenlítőalji K.-Afrikában, mintegy 80,000 km2 területtel. U. halmos fensík, amely az Albert-tó felé meredeken ereszkedik le. A Kafu, Hoima, Kanyongoro és számos patak öntözi. Az éghajlat meglehetősen egészséges, csak a völgyek mélyedéseiben vannak papirusz-mocsarak. Termékei: banánák, batáták, cukornád, kávé, kukorica, szezám és dohány. Lakói bantuk, akik kinyoro nyelven beszélnek. Főhelye Kibiro az Albert-tó K-i partján, ahol nagy mennyiségü sót főznek. U. lakói sokszor viseltek háborut Ugandával; csakis 1894. sikerült az angoloknak az Elbert-tótól Ugandáig egy erőd-sort az országon keresztül felállítaniok és ezzel U. ellenállását megtörniök. V. ö. Junkers, Reisen in Afrika (Bécs 1889-91); Casati, Zehn Jahre in äquatoria (Bamberg 1891).
1. a Volgának 527 km. hosszu baloldali mellékfolyója Vologda és Kosztroma orosz kormányzóságokban; Jurjevecnél torkollik. Gőzhajók 164, kisebb hajók 400 km.-nyi távolságra mehetnek föl rajta. - 2. U., az Okának 128 km. hosszu baloldali mellékvize, amely nem hajózható.
l. Szánszkrit nyelv és irodalom.
(növ., Antiaris Leschenault), a csalánfélék fája, 5-6 faja Kelet-Indiában meg a maláj arkipeláguson terem. Az A. toxicaria Lesch. (mérges ancsar vagy antjar, jávai méregfa, pohon-upász v. ipo) 19-30 m. magas fa a Szunda-szigeteken. Kérgét könnyen meg lehet sebezni. Ekkor bőséges tej folyik ki belőle, de ha a bőrre jut, nagy hólyagot, sőt veszedelmes fekélyt is okoz. A lakosság hadakozó- és vadászfegyverét keni be vele, de az U. tejéhez recept szerint más erős mérges és fűszeres anyagot is kevernek (l. Nyílméreg). A vegyítetlen tej a malájnak különben külső és belső orvossága. Azelőtt azt mesélték, hogy az U. körül nagy messzességben nem nő meg más növény, de ez igazi mese. Az a hiedelem is, hogy az U.-nak a kigőzölgése iszonyatos, ugy értendő, hogy vulkánikus talajon nő, amelyből szénsavas gyilkos gáz árad. Upászbokor a Strychnos Tieuté Lesch., l. Strychnos.
a legmesszebb É-nak fekvő kerület Grönlandban, amelynek ugyanily nevü főhelye, hittérítő-állomással; a Baffin-öböl egy szigetén van, az É. sz. 72° 48' alatt.
svéd tartomány, Svealand ÉK-i része, a Mälar-tótól D-re, a Keleti-tenger mellett, Stockholm, Upsala és Westmanland länekre van felosztva.