az urán kémiai jele.
a. m. a latin dominus (l. o.) és maritus (férj).
az ugyanily nevü járás székhelye a württembergi Schwarzwald kerületben, az Erms és vasút mellett, (1890) 4259 lak., pamut- és lenfonásal, pamutszövéssel, fehérítéssel, faáru-, kocsi-bőr- és vászonkészítéssel, műmalommal, régi kastéllyal. V. ö. Adam, Führer durch das U.-er Gebiet (U. 1876).
(gör.-lat.), az embrióban az u. n. allantoisz nyelének egy része, melynek végrésze húgyhólyaggá fejlődik ki, mig elülső részletéből a hólyagot a köldökhöz kötő hólyagköldökszalag (lig. vesico-umbilicale medium s. urachi) lesz.
(dominium) v. urodalom, általában nagyobb, azaz több összefüggő vagy összetartozó, de külön kezelt birtoktestből alkotott birtok, egy személy tulajdona és egységes vezetés alatt áll. Hazánkban az 1000 kataszt. holdnál nagyobb birtokot tekintik uradalmi birtoknak, mely az összes földbirtok területének mintegy 46%-át foglalja el, tehát sokkal tekintélyesebb, mint akár Németországban, ahol csak 24, akár Franciaországban, ahol 20%-ot tesz, mig Nagy Britanniában 80%-ra emelkedik.
l. Húgyvérüség.
l. Felsőház.
(osztjákul: Öv, oroszul: Kammenoj Pojasz; az ókorban Montes Hyperborei v. Riphaei), 1. Európa és Ázsia határán a Kari-öböltől az Aral-tó partjáig (az É. sz. 68° 30'-45° 30'-ig) elhúzódó, 2560 km. hosszu, minden más hegyrendszertől távol álló hegylánc, amely K.-Európa alföldjét elválasztja É.-Ázsiáétól. Közepes magassága 360-460 m., jelentékenyebb csúcsai 1600 m.-nél is magasabbra emelkednek. K-i lejtője meredekebb. Az Urált három részre szokták osztani: az É-i, vagyis kopár, a középső ércben gazdag és a D-i erdős Urálra. A kopár Urál, amelynek ágai Vaigács és Novaja Zemlya szigeteket fedik, a Jeges-tengertől a Pecsora forásáig nyulik, sziklás, kopár hegylánc, amelynek gerincét és magasabb csúcsait moh, mocsarak, sziklatuskók fedik, csaknem állandóan felhők és köd takarják, völgyeiben azonban sűrü fenyvesek láthatók; legmagasabb csúcsa a Töll-Pösz-isz (1656 m.), legalacsonyabb horpadásai csak 450 m. magasak. A középső, vagyis ércben gazdag, permi, verhotujei, osztják vagy jekaterinburgi Urál D-re az Ufa forrásáig nyulik, az egész hegység legkeskenyebb és legkönnyebben járható része. Átlagos magassága 600-800 m.; legmagasabb csúcsa a Konsakovszkij. Említésre méltó a Blagodat (349 m.) a K-i részen, amely csaknem kizárólag mánesvaskőből áll. Legmélyebb horpadása Jekaterinburgnál 350 m. A magasabb csúcsok ebben is kopár sziklák; mindkét lejtőjét, minél délibb fekvésüek, annál sűrübb erdők takarják; völgyei mocsarasak. A D-i, vagyis erdős, baskir vagy orenburgi Urál három D-nek vonuló és egymástól mindig jobban eltávozó láncból áll; ezek az Uráltau, az Urál közvetetlen folytatása, K-en a Mijasz és Urál völgyei közt az Ilmeni és Ny-on az Urengai hegyek. A legmagasabb csúcs itt a Jaman-tau (1645 m.) és az Iremel (1599 m.), a Ny-i láncban a hegyi tavakban, erdőkben és jó legelőkben gazdag hegységben. A Szakmara és Urál közt a Guberlya folyó mentén húzódnak el a Guberlyai hegyek (átlag 250-300 m.), amelynek É-i ágai Kurjuk, Kirkti és Irendik néven ismeretesek. D-en az Ural folyón túl a kristályos kőzetekből, augit-porfirból és egyéb vulkáni kőzetekből álló Mugodsari hegyek terülnek el, amelyek összefüggésben állanak az Uszt-Urttal (l. o.). Az Urál középső tengelye gránitból, porfirból áll, amelyeken át kristályos palák és vulkáni kőzetek törtek elő. Az Urálban található drágakövek a smaragd, a topáz a murzinszki bányákban, a berillek Kekaterinburgban; a gyémánt, amelyet először 1829. találtak; azonkivül turmalin, jáspis, malachit és 1836 óta borostyánkő. A drágaköveknél fontosabbak az Urálra nézve az ércek. A hegység kiágazásai azok, amelyek a tulajdonképeni érchegyek; a legtöbb ércet az É. sz. 54 és 60° közt, főképen a K-i lejtőn találhatni. ez a rész egyszersmind az, ahol az ipar és kultura is kifejlődött. 1623. állították föl az első vaskohót, 1640. az első rézhutát; 1754. kezdték meg az aranybányászatot. Ez utóbbit azonban 1774 óta aranymosókkal cserélték föl. Az aranyport tartalmazó terület 40,470 km2. 1893. összesen 733 pud aranyat találtak. Nagy jelentőségü volt azelőtt a platinbányászat, amiből 1876. még 1562 kg.-ot találtak, mig 1893. már csak 312 pudot. Ezüsttartalmu ólomércet a nizsnijtagliszki, szysszertszki és jekaterinburgi bányakerületek szolgáltatnak. A rézbányászat újabban szintén jelentékenyen csökkent. Több mint négyötödét az orosz nyers vasnak az Urálban, főképen Perm, Orenburg és Vjatka kormányzóságokban állítják elő; az 1893-iki termés volt 15,8 millió pud nyers vas, 4,2 millió pud acél és 31,02 millió pud öntött vas. A kőszéntermelés nem jelentékeny (15,03 millió pud). Nagy kősóbányák vannak Iletszknél; sófőzők Vologda és Perm kormányzóságokban. A flóra rendkivül változatos; D-en steppei füvek, É-on mohon tundrák, középen sűrü erdők vannak. Az Urál gazdag prémes és vadállatokban; vannak hiuzok, farkasok, medvék, cobolyok, rének, szarvasok stb.
2. U. (ezelőtt Jaik), 2396 km. hosszu folyó Orenburg és Uralszk orosz kormányzóságokban; az É. sz. 54° 41' alatt, a D-i Urál hegységben ered; eleinte D-nek folyik Orszkig, azután Ny-nak és Uralszknál ismét D-nek fordul, azután a tenger felszinénél mélyebben fekvő sós pusztaságokon halad át, deltát alkot, amelynek K-i ága (65 km.) Gurjevnél szakad a Kaspi-tóba. Az Urál Ázsia és Európa közt határul szolgál. Vizkörnyéke 249,549 km2, amiből 84,400 esik Európára. Fő mellékfolyói a Szakmara (695 km.), az Or és Ilek. Orenburgtól kezdve, ahol 210 napig mentes a jégtől, nagyobb hajók is járhatnak rajta magas vizállásnál. Az Urál halakban igen gazdag; a halászati termékek értéke évenkint 1,2 millió rubelre rúg. Jobb partján az urali kozákok és egyes nomadizáló kalmuk törzsek, bal partján kirgizek laknak. Ezek ellen szolgált védelmül az urali, vagyis orenburgi vonal, az Urál mentén épített erdősor és kozák-állomások.
(turáni népek), azt a nagy népcsaládot alkotják, mely a legősibb időktől fogva a Nan-san, Thian-san, Altai s Urál hegységek közt elterülő belső- s középázsiai pusztaságon, északon az Amur, Lena, Angara, Jeniszei, Ob, Irtis és Tobol forrásvidékéig, dél felé a Hoang-hóig, Balkas- és Aral-tóig meg a Kaspi-tengerig tanyázott. Az U. a kerekfejü, ferde apró szemü, pisze orru, kiálló pofacsontu, lósörényhez hasonló merev, sima fekete haju, gyér szőrü, sárga szinü, közép termetü mongol fajhoz tartoznak, kivéve a széleken lakó U.-ket, hol kisebb-nagyobb mértékben átalakultak, nevezetesen nyugat és délnyugat felé a nagy termetü, kék szemü, szőke árja s a kis termetü, fekete szemü, barna kaukázusi kaspitengermelléki hosszikás fejü, hullámos dús hajzatu s szőrözetü, egyenes vagy sasorru faj módosította a finnugor és török-tatár népek egykori tipusát, ugy hogy a lappok, vogulok, osztjákok, kirgizek, özbégek, nogajok, szibériai tatárok és jakutok kivételével a többinél, mint a magyaroknál, finneknél, volgai és permi csúdoknál, oszmanliknál, turkméneknél, baskiroknál, krimi és volgai tatároknál, kumütkoknál, szártoknál stb. A mongoloid arcvonások és ferde metszetü szemállás csaknem egészen eltüntek, csupán a kerek fej maradt meg állandó faji sajátságnak, ami a régi szumér tipust is jellemzi. Keleten a japánokon s részben a koreaiakon az ainókkal és az olajbarna malájokkal való keveredés nyomai látszanak. A különböző antropoligiai jegyek számbavételével Deniker után fajilag igy csoportosíthatók az U.: 1. Nyugati csoport (urál-altáji rassz) finomabb, sima vagy kevéssé hullámos hajzattal, fehér v. szürkés bőrrel, vékony ajakkal, keskeny orral, kevéssé kifejlett szőrözettel: 1. finn fipus, hazája Északnyugat- és Közép-Oroszország keletre a Volgáig, hol az ugor tipussal olvad össze s Közép-Ázsiában nyomai a szőke kirgizekben (az ókori usziunok ivadékaiban) találhatók, nyugat felé északkeleti Németországban és Csehországban vannak még nyomai, Kareliában a skandináv tipusba megy át, jellemzi a fitos orr, szőke haj, szürke szem s kerek fej; 2. lapp-szamojéd tipus, kis termettel, brachikefál fejalkattal, barna hajzattal; 3. ugor tipus, legtisztább az osztjákoknál s a Jeniszei melléklakóinál, a Volgánál találkozik a finn tipussal, törökkel vegyült a szibériai tatároknál és jakutoknál, a kaukázusi barna rasszal vegyült a magyaroknál, mongolokkal a voguloknál; jellemzi az egyenes, vastag orr s a valamennyi U. tipusától különböző mezokefál fejalkat; 4. turk tipus, hasonló orral, de brachikefál fejalkattal; elég tisztán található a karakirgizeknél, özbégeknél, asztrakáni kirgizeknél; ugorral és altáji kalmukoknál, ugorral és finnel a szibériai és volgai tatároknál, baskiroknál, assziroiddal a középázsiai tarancsniknál, a kaspintúli turkméneknél, azerbajdsán tatároknál, a földközitengermelléki baja fajjal a turkméneknél s oszmanliknál. II. keleti csoport (mongoloid rassz) vastag, sima, egyenes hajjal, sárga v. sárgásbarna bőrrel, ferdeszemmel, széles orral, erőre ugró pofacsonttal, közép termettel, brachikefál fejalkattal; 5. mongol tipus, tisztán a khalkha-mongoknál, dzungáriai kalmukoknál és tibetieknél, s alapanyagát képezi Khina s Hátsó-India népességének; jellemzi a kerek arc és vékonyabb orr; 6. tunguz tipus, melyet az előbbitől a hosszukás arc és vastagabb orr különböztet meg; tisztán észlelhető a tunguzoknál, mongolba megy át a mandsuknál, dauroknál és koreaiaknál s ainóval vegyült malájos árnyalattal a japánoknál. Az ősi U. faji jellege legtisztább állapotban a mongoloknál maradt meg, ami arra vall, hogy az U. őshazáját is a mai mongol földön, az Altáj, Szajan, Nan-san és Thian-san hegység közti óriási, mintegy 41/2-5 millió km2-nyi területen kell keresni, amely ma legnagyobb részben lakhatatlan, kietlen sivatag, de fenmaradt emléke a régi khinai évkönyvekben, hogy még ezelőtt 4-5 ezer évvel is nagy esőzések jártak erre s buja legelők voltak ott, hol ma elöl minden tenyészetet a futóhomok. Még időszámításunk után is voltak ott virágzó városok, melyeket azóta eltemetett a homok s az utazók gyakran találnak a rémes sivatagban kiapadt folyómedreket. Az életviszonyoknak ezen évezredek óta tartó fokozatos rosszabbodása sok ellenmondásnak látszó jelenséget megmagyaráz, az U. életében. Megértjük, hogyan történhetett az, hogy egy turáni néptől, a szumértól származik a földkerekség legrégibb kulturája, melynek alapítása az irás feltalálásával együtt a szumérok csillagászati megfigyelései alapján a Kr. e. 6000-ik évig vezethető vissza. Olyan időszak volt tehát ez, midőn az U. őshazájában a természeti viszonyok még kedvező befolyást gyakoroltak az emberi fejlődésre. A talaj fokozatos kiszáradása azonban megakasztotta a fejlődés további menetét, az életviszonyok mind sanyarubbá váltak s a társadalmi szervezkedést csirájában elfojtották. Igy történt, hogy az a népcsalád, melynél legelőbb fejlett ki az irás, legelőbb szelídítette meg az állatokat, legelőbb fogott hozzá a föld megmíveléséhez, legelőbb kezdte feldolgozni az érceket, legelőbb épített városokat, legelőbb alkotott államot, legelőbb figyelte meg a csillagok járását s megvetette alapját a mennyiségtani tudományoknak, midőn a szumérok után valami 4000 évvel ismét feltünik a történelem szinterén, már csak vadászattal, halászattal s pásztorkodással foglalkozó nomád s mint romboló elemet ismeri meg a világ. Az a rendkivüli nagy eltérés, ami az egyes urál-altáji nyelvek közt észlelhető, ugy hogy p. még a számneveket is mindenik csoport egymástól függetlenül alkotta meg, egyfelől arra mutat, hogy az egyes csoportok nagyon régen, a szumér kulturából következtetve, jóval a Kr. e. 6000-ik év előtt elváltak egymástól, másfelől pedig, hogy óriási terület állt rendelkezésükre, hol további fejlődésük a nélkül történhetett, hogy egymással érintkeztek volna. A talajnak a sivatagba való lassu átmenete megakadályozta gyors szaporodásukat. A finn-ugor, turk, mongol törzsek évezredek hosszu során át ereszthettek magukból egyes rajokat, amig annyira megszállták az Urál és Nan-san közti területet, hogy érintkezésbe jöttek egymással. Ez az idő csak a Kr. e. VIII. sz. körül, a szittya mozgalmak idejében következett be. Ami az U. jelenlegi számát illeti, az a következő: 1. Uráli csoport: 1. magyar 8.300,000; 2. finn 3.500,000; 3. keleti csúd 2.000,000; 4. ugor 30,000; 5. szamojéd 15,000, összesen 13,845,000. II. Altáji csoport: 6. török 24-25 millió; 7. csuvas 650,000; 8. jakut 200,000; 9. mongol 3-4 millió; 10. mandsu 4-5 millió; 11. tunguz 100,000, összeen 32-34 millió: III. Oceáni csoport: 12. Japán 42.000,000; 13. koreai 10-12 millió, összesen 52-54 millió. Az U. száma tehát kerek összegben száz millióra rúg.
v. altáji nyelvek, öt nyelvcsaládot foglalnak magukban, melyek két csoportba sorakoznak: 1. Az uráli csoport foglalja magában a finn-ugor s a szamojéd nyelvcsaládot. 2. Az altáji nyelvcsoport három nyelvcsaládból áll: török, mongol, mandsu nyelvcsalád. Az U. összetartozását Castrén födözte föl; nálunk legjelesebb művelőjük Budenz József volt. Némelyek az U.-hez számítják a japánit, továbbá a kelet-indiai dravida nyelveket és a legrégibb ékiratokon megőrzött akkád-szumér nyelvet; mindez azonban még eddig nincs bebizonyítva. Az U. mind ragozók (l. Agglutináló nyelvek, Nyelvek, Magyar nyelv), és nagy részükben fontos szerepe van az illeszkedésnek (l. o.).