azok a telkek, amelyek az urbéri táblákba mint az urbéri jobbágy és urbéri zsellértelkek állománya beiktatvák, v. későbbi időben urbéri tartozások szakadatlan megvétele által ilyeneknek bizonyultak, akár voltak azok urbéri, akár urbért pótló szerződési bánás alá vetve. A jobbágytelki állománynak (sessio colonialis) nevezett urbéri teleknek két része van, u. m. a belső telek vagyis a házhely (fundus intravillanus) és a külső telek, azaz a szántóföldek és a rétek (fundus extravillanus). A belső telek egy holdban van meghatározva, vagyis az urbarium szerint két pozsonyi mérő vetésnek való föld. A belső telek hiánya a külsőségben pótolható, netáni feleslege pedig abba beszámítandó. A külső telket a szántóföldek és rétek teszik. Ezeknek kiterjedésére nézve az egyes vármegyékben nagy különbség van. E tekintetben minden egyes vármegyének jobbágytelkein több osztályba soroltattak; de az osztályok száma sem egyforma, s kettő és öt között változik, már t. i. a szántóföldekre nézve; a réteknek mindenütt három osztálya van, a szerint, amint azokon sarju minden évben terem, vagy csak néha, v. soha. A szántóföldek hold számra, a rétek kaszás számra vannak osztályozva. De továbbá a holdak száma ugyanabban az osztályban a különböző vármegyékben különböző. Igy p. Csanádban az első osztályu szántóföldekből 36 hold esik egy telekre; Árvában csak 24 hold. A holdak nagysága sem egyforma és bizonyos különös kivételeket nem számítva, a földek termékenysége és kedvezőbb fekvéséhez képest 1100-1300 négyszögöl közt változik. A kaszálónak ölek szerint meghatározott térmértéke nincs s a kaszás rét oly darab föld, amelyen évenkint, a sarjut oda nem számítva, egy szekér széna terem. Egy hold szántóföldet egy kaszás réttel és viszont lehetett pótolni. Az ily pótlásként adott földek az u. n. pótföldek (l. o.). Az urbéri telek állományához nem tartoztak, de a jobbágyoknak haszonvételeit tették az erdei haszonvételek és pedig a faizás s jelesül a tűzi- és az épület-faizás; a makkoltatás, a gubacs- és gyümölcsszedés, s az erdő földének használata; a nádlás és a legeltetés.
Az urbéri telektől megkülönböztendők a zsellértelkek, a puszta telkek (sessiones desertae), vagyis az urbéri táblákba bevezetett, de birtokosaik által utóbb elhagyott telkek; a foglalások, akár a jobbágy, akár a földesúr részéről történt a foglalás, p. elszántás által; a maradékföldnek (l. o.), az u. n. indusztriális földek, jelesül: az irtoványok (l. o.) és a szőllők; a majorsági birtok, vagyis a nemesi birtoknak oly részei, melyeket a földesurak mívelés, beültetés vagy haszonvételre szerződés mellett, évi szolgálmányok vagy bérfizetés ellenében és pedig nemcsak ideiglenesen, hanem örök időkre is átengedtek. Ily majorsági birtokok a majorsági vagy kuriális zsellértelkek, a bérföldek, a taksás, cenzuális, szolgalmi földek és a telepítvények (l. o.). A majorsági birtok tehát éppen nem U., de az azzal egybekapcsolt szolgáltatásokra való tekintettel az urbérivel rokon birtokviszonyt alkot.
Az urbéri kapcsolatot hazánkban az 1848-iki törvényhozás szüntette meg. A IX. t.-c. kimondotta hogy az urbér- és az azt pótló szerződések alapján addig gyakorlatban volt szolgálatok (robot), dézsma és pénzbeli fizetések a törvény kihirdetésétől fogva örökre megszüntetnek, s hogy a törvényhozás a magán földesurak kármentesítését a nemzeti közbecsület védőpaizsa alá helyezi. A bekövetkezett események megakaályozták az alkotmányos törvényhozást abban, hogy a kártalanítás módja iránt intézkedjék. Az intézkedés törvényhozáson kivül az 1853 márc. 2. és 1854 jun. 16-iki nyilt parancsok által történt. E rendeleteknek anyagi intézkedéseit az országbirói értekezlet hatályukban fentartotta. Ezzel összefüggnek: az 1868. XXXIII. t.-c. az urbéri örökváltságokért országos alapból adandó megtérítésről; az urbéri kapcsolatból fenmaradt jog- és birtokviszonyok rendezéséről szóló 1871. LIII. és az ezt némileg módosító 1877. XII. t.-c. L. még Földtehermentesítés és Szőllődézsmaváltság.
v. nyilt parancs, l. Urbéri kárpótlás.
tárgya az urbéri birtokrendezés. A birtokrendezési eljárásnak, szabály szerint, három szakaszát kell megkülönböztetni, u. m.: 1. a rendezés megengedhetőségét; 2. a rendezés érdemleges eldöntését; 3. a végrehajtást. A rendezést ugy a volt földesurak, mint a volt jobbágyok követelhetik, azonban a volt földesurak közül a földbirtokosoknak egyike is lehet felperes, a volt jobbágyok pedig csak együtt alkotnak egy felet s mint ilyenek állhatnak U.-be akár fel-, akár alperesi minőségben.
A megengedhetőség kérdésében első fokban a kir. törvényszék, és pedig az, amelynek területén a rendezés tárgyát tevő ingatlanok feküsznek, itéletileg határoz, mely itéletnek jogerőre emelkedése előtt a rendezési munkálatok meg nem kezdhetők. A rendezés megengedhetősége szempontjából két esetet kell megkülönböztetni, a szerint t. i. amint a rendezés vagy a) általánosan az egész határra vonatkozik, vagy pedig b) csakis a legelő, erdő és nádas elkülönítésére szorítkozik. Az első esetben a rendezés csakis oly határokra nézve engedhető meg, de ezekre rendszerint meg is engedi, amelyek az urbér foganatosítása óta rendezésnek tárgyai még voltak, ahol tehát határrendezés még nem történt. Ahol ellenben a határrendezés már megtörtént, ott rendezésnek csak abban az esetben van helye, ha a határrendezés nem egészen az 1836-iki törvényekben megállapított elvek szerint hajtatott végre. A második esetre vonatkozólag az 1871. LIII. t.-c. 48. §-a parancsolólag rendelte, hogy a legelő, erdő és nádas elkülönításe iránti per a volt földesúr egy év alatt megindítani tartozik, ellenkező esetben a kir. törvényszék a pert a mulasztó földesúr költségén egy e célra kinevezendő gondnok által folyamatba téteti. A rendezés megengedhetőségét kimondó itélet jogerőre emelkedése után következik a rendezés érdemleges eldöntése, mely két fő szakra oszlik, u. m. 1. érdemleges eldöntés céljából szükséges előnyomozásra és 2. az érdemleges eljárásra. Amazt a kir. törvényszék kebeléből kiküldött birói tag foganatosítja, az érdemben a kir. törvényszék jár el. Az előnyomozáshoz a következők tartoznak: a) az urbéri azonosítás vagyis az urbéri táblákba foglalt urbéri és zsellértelkeknek a mostani állapot szerint a volt urbéresek birtokában levő telkekkel s az urbéri táblákba bevezetett földesuraknak és jobbágyoknak a mostaniakkal összeegyeztetése; b) a rendezés tárgyát tevő területnek egyéni felméretése; az erre szükséges működő mérnököt mindig a volt földesúr köteles felfogadni, ellenkező esetben a mérnököt a földesúr költségére a birói kikülött fogadja fel; a mérnököt a határ felmérésébe a községi előljáróság jelenlétében s szükség esetén karhatalom igénybevételével a birói kiküldött vezeti be; c) az egyéni felmérés bevégzése után az arról készített térképnek és földkönyvnek egy okleveles mérnök által való hitelesítése; d) ennek befejezése után az érdekelt feleknek kihallgatása, amelynek célja az új szabályozási terv megállapítása és az egyezség megkisérlése; e) az összehasonlító okiratnak elkészítése, amely alatt az urbér behozatala idején létezett, továbbá a mostani tényleges s végül a mérnök által elkészített szabályozási terv szerint javaslatba hozott új birtokállapotnak összehasonlító összeállítása értendő. Az ekként befejezett előmunkáltokat a birói kiküldött a kir. törvényszéknek terjeszti be. A most a kir. törvényszék előtt kezdődő eljárás különböző a szerint, amint a felek között egyezség létre jött vagy nem. Az első esetben ismét két esetet kell megkülönböztetni. Ha ugyanis a volt földesúr az urbériségek alapján az állam irányában netalán érvényesíthető kárpótlást igényeriről világosan és határozottan lemondott, a biróság az egyezséget csak alaki tekintetben veszi vizsgálat alá, ellenkező esetben az egyezséget érdemileg is megvizsgálja s ha az egyezségben több urbériség van megállapítva mint amennyit az előnyomozás megállapított, az egyezségtől a jóváhagyást megtagadja. A megtagadó határozat ellen felebbezésnek van helye. Ha egyezség nem sikerült, a kir. törvényszék a felperest utasítja, hogy a vitás kérdésekre nézve keresetét záros határidő alatt adja be; a kereset szabályszerüen letárgyaltatván, a biróság érdemleges itéletet hoz, mely ellen a kir. táblához s innen a magyar kir. kuriához fokozatosan felebbezésnek van helye.
Az itélet jogerőre emelkedése után az itélet, egyezség esetében az egyezség alapján következik az U.-nek harmadik fő szaka, a végrehajtás, amelyet ismét a kir. törvényszéki kiküldött teljesít. Ha a végrehajtás folyamában vitás kérdések merülnek fel, a birói kiküldött a végrehajtást ennek dacára belátása szerint foganatosítja, a jegyzőkönyvbe vett észrevételeket azonban az eljárás befejezése után határozat végett a törvényszék elé terjeszti. Perújításnak U.-ekben helye nincs, de az urbéri rendezés folyama alatt felmerült számadási és kimérési hibák ellen a végrehajtás befejezésétől számított egy év alatt kiigazítási keresetnek van helye. Az urbéri pátens az U.-re külön, u. n. urbéri törvényszékeket állított fel és pedig mint elsőfoku biróságot rendszerint minden vármegyében az urbéri törvényszéket, mely háromtagu tanácsban határozott; mint másodfoku biróságot az öt közigazgatási kerület mindegyikében egy urbéri főtörvényszéket, mely egy elnökből és az illető helytartósági osztály és az illető főtörvényszék tagjaiból alakult; mig harmadfokban Bécsben egy elnökből s a belügyminisztérium és a legfőbb törvényszék tagjaiból alakított urbéri legfőbb törvényszék járt el. Ezek a biróságok tehát birói és közigazgatási elemekből alakított vegyes biróságok voltak.
azok, melyekkel a volt jobbágyok földesurainak tartoztak. Ilyenek voltak jelesül: 1. a füstpénz, minden házhely után évenkint 1 frt; 2. a kilenced (nona) azaz minden terménynek a 9-ik része; szőllőkben kilenced helyett néhol a hegyvám (jus montanum); 3. az urbéri munka vagy robot; minden egész telkes gazda évenkint 52 igás- vagy 104 gyalognapot, a házas zsellér 18, a házatlan zsellér 12 gyalognapot tartozott szolgálni. Más kisebb szolgáltatásokat már az 1836. VII. t.-c. megszüntetett, ilyen névszerint az u. n. hosszu fuvar (longa vectura), mely szolgálatra négy egész telkes jobbágy együtt egy négyfogatu szekérrel tartozott évenkint egyszer; továbbá a méhrajoktól, bárányoktól, gödéktől, apró majorságtól, tojástól, vajtól járó u. n. kisebb kilenced. Az U.-at az 1848. IX. t.-c. megszüntette.
l. Urbéri per.
(lat.), szószerint: a városnak s földkerekségnek, vagyis az egész világnak (tudtára adni).
az ugyanily nevü járás és érsek székhelye Pesaro e U. olasz tartományban, a Metauro és Foglia közt, (1881) 16,812 lak., selyemiparral, olajprésekkel, majolikakészítéssel és tésztagyártással, 1671. alapított egyetemmel, amelynek jogi és matematikai fakultása van, szépművészeti intézettel. A szűk utcákból álló várost régi emlékei teszik látogatottá. A hercegi palotát három loggiával (udvarának képét l. Arkádiai akadémia) 1468. Luciano da Laurana építette és 1480. Baccio Pintelli látta el oszlopcsarnokkal; benne faragványok és képek gyüjteménye van elhelyezve. Hires könyvtárát Rómába vitték át. Székesegyházát Timoteo Viti, Federigo Baroccio és Piero della Francesca képei ékesítik. San Spirito nevü templomában Luca Signorellitől van két szép festmény. Ráfael szülőháza jelenleg az Accademia Raffaello tulajdona; benne egy freskókép látható, amely anyját és őt mint kis gyermeket ábrázolja és amelyet állítólag az apja festett. A XIII. sz. óta U. a Montefeltre kercegeknek volt birtokában. A város Federigo hercegnek (megh. 1482.) és fiának Guidobaldónak (megh. 1508.) idejében ért el virágzása legmagasabb fokára, amidőn is számos művész telepedett meg benne. 1508. a hercegség a della Rovere családnak, 1626. pedig az Egyházi Államnak jutott birtokába. V. ö. Baldi, Memorie concernenti la citta de U. (Roma 1724); Arnold, Der herzogl. Palast von U. (1857); Gherardi, U. (1891).
Fiori da, olasz festő, l. Baroccio.
(lat.) a. m. város; a rómaiaknál Rómát jelentette.