a fának vizen, egyes úszó darabokban való szállítása. Az U.-ra berendezendő folyónak v. pataknak bizonyos természetes kellékekkel kell birni; nevezetesen irányának olyannak kell leni, mely a fogyasztó helyhez vezet; legkisebb szélessége akkora legyen, hogy az úszófa hosszában is kényelmesen megfordulhasson s olyan legnagyobb szélességgel birjon, melynél közönséges eszközök alkalmazása mellett minden sülyedt fát ki lehessen szedni; mélységének olyannak kell lenni, hogy az úszó fadarabok a meder fenekét ne érhessék. Szükséges még, hogy bizonyos berendezések által az esetleges vizhiányon segíteni (l. Gátviz), a természetes vizállást időnkint emelni, a meglevő vizet Ú.-ra alkalmasabb körülmények közé hozni lehessen, mi bukógátak, zsilipek, úsztató, gyüjtő és tápláló csatornák, tavak és vizgyüjtők által érhető el. A felsorolt kellékek mellett is még mindig szükséges a természetes meder javítása, a benne levő idegen művek megvédése s olyan berendezések foganatosítása, melyek segélyével a fa rendeltetési helyére érve felfogható (l. Gereb).
[ÁBRA] 1. ábra. Torlasz az úsztatásnál.
A természetes meder szabályozása az általános vizépítéstan szabályai szerint a helyi viszonyoknak megfelelően lehetőleg egyszerü és olcsó kivitelben történik (l. Kőszekrény), hol azonban Ú. közben gyors segítségről van szó, a veszélyeztetett part ideiglenesen a parthoz kötött egy v. több egész fával (1. ábra) torlaszolható el; fürésztönkök úsztatásánál ezekből készített úszók által lehet a partot és sarkantyukat megvédelmezni, hasábfa U.-ánál pedig a kisebb mederkitágulásokat és öblöket magával az úsztatott fával célszerü a 2. ábrában látható u. n. kulcsokkal kitölteni.
[ÁBRA] 2. ábra. Kulcsok az úsztatásnál.
Az U. fő ideje a tavasz, midőn a patakoknak elég kedvező a vizállása, a vizgyüjtők gyorsan telnek meg s igy aránylag rövid idő alatt a legnagyobb fa tömegek úsztathatók; ez időtartam azonban nagy fatömegek leúsztatására sokszor elégtelen s igy az Ú. elhúzódik a nyár beálltáig is, midőn a viz mesterséges előteremtésére szolgáló minden műnek gyámolító közreműködésére fokozottabb mértékben van szükség; kivételes esetekben ősszel is meg lehet kezdeni az Ú.-t. L. még Fa-szállítás. - U. az állattenyésztésben l. Hátmosás.
segélyével a meglévő vizet úsztatásra alkalmasabb körülmények közé hozzuk s igy az úsztatásra kedvező vizállás időtartamát meghosszabbíthatjuk. A fából v. a rakodókon többnyire kőből készített Ú.-k csekély mélységüknél és falaik simaságánál fogva kevés vizzel is használhatók s ennélfogva ott nyernek alkalmazást, hol a megszerezhető viz az úsztató patakban szükséges vizállás előteremtésére bárminő oknál fogva nem elegendő s igy teljes hálóként foglalhatják el a vágásokba vezető mellékvölgyeket, melyek egyesülve a legközelebbi nagyobb völgyben, illetve a fővölgy felső részében haladó Ú.-hoz csatlakoznak s evvel aztán, mihelyt patak vize elég bő, abban nyilnak, de az egyes ágak önállóan is vezethetnek a patakokba v. közvetetlenül a rakodópartra. Az Ú.-k építése nagyrészt ugyanazon elvek s módok szerint történik, mint a közönséges facsúsztatóké (l. Facsúsztatás), csakhogy itt a vizáthatlanság elérése végett az egyes alkotó részek összeillesztése és kapcsolás nagyobb pontossággal eszközöltetik, s hogy a vizet jobban összetartsák s minden mellékeret már maguk is felfoghassanak, lehetőleg a völgy fenekére és pedig a földbe eresztik: esésük tehát, mely 1-11/2%-kal tökéletesen elegendő lenne, az illető völgy esésétől fog függni. Itt különben arra is kell ügyelni, hogy az irányvonal lehető egyenes v. legfeljebb szeliden kanyarodó legyen s az esésben, kivált rövidebb távolságoknál, a hirtelen változások kikerültessenek és két ág egyesülése lehető hegyes szög (legfeljebb 35°) alatt történjék. A szerkezet vidékek szerint különböző szokott lenni s készülhetnek egészen gömbölyü fából, mint a közöséges facsúsztatók, csakhogy itt az egymás között faszegekkel egybekapcsolt korlátfák a kellő fekvés biztosítása végett még vastagabb farudakhoz is támaszkodnak.
Az 1, 2. és 3. ábra részben megbárdolt Ú.-t mutat, hol a hézagok mohával tömetnek ki s hogy a viz alattuk a földet ki ne moshassa, fenygallyakkal vannak körülvéve s azokon is feküsznek. Ha az Ú. helyi körülményeknél fogva a földbe be nem ereszthető, hanem ha ászkokra, jármokra, bakokra v. kalodákra helyezvea talaj fölött kell vezetni, akkor pontosan megfaragott gerendákból (4. ábra) v. pallódeszkákból (5. ábra) készítik azokat.
[ÁBRA] 1. ábra. Úsztató csatorna.
[ÁBRA] 2. ábra. Úsztató csatorna.
[ÁBRA] 3. ábra. Úsztató csatorna.
[ÁBRA] 4. ábra. Úsztató csatorna.
[ÁBRA] 5. ábra. Úsztató csatorna.
az a tűzifa melyet hasáb vagy dorong alakjában a fő közlekedési állomáshoz csatornában úsztatás révén szállítanak. Ez tűzhatásából sokat veszít és igy kevesebb az értéke is. Úsztatott v. tutajos fa is sokat szenved, romlik és romlékonnyá válik úsztatása folytán.
(Uszt-Medvjedickaja), az U. és Sztanica járás székhelye a doni kozákok területén, a Don jobb partján, a Medvjedica torkolata közrelében, (1893) 15,210 lak., lótenyésztéssel, bortermeléssel.
l. Sztruga.
l. Sztrumica.
mintgy 213 m. átlagos magasságu fensík Uralszk és Transzkaspia nevü orosz-közép-ázsiai területeken, a Kaspi- és Aral-tó között. Az orenburgi steppe felé meredeken ereszkedik le; Mangislak és Buszacsi közt a Kaspi-tenger mellett jelentéktelen hegylánc vonul el. Az U. kopár, gyér lakosságu, de földalatti természetes viztartói számosak.
1893 óta Dünamünde (l. o.) hivatalos neve.
vagy uszty (orosz) a. m. torkolat.
kisközség Árva vármegye trsztenai j.-ban, (1891) 1350 tót lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral.