(Velikij-Usztyug), az ugyanily nevü járás székhelye Vologda orosz kormányzóság Ny-i részében, a Szuhona bal partján, 4 km.-nyire a Jugba való torkollásától, (1893) 8513 lak., kefekötéssel, folyami kikötővel, 1888-ben 700,000 pud súlyu kivitel (gabona, len, sörte, bőr stb.) és 500,000 pud árubehozatallal (gyarmat- és kézműáruk).
l. Nyanza.
Utah territory korábbi rövidítése.
műút néven azokat az utakat foglaljuk össze, amelyek nem az egy járás vagy kerékcsapás által feltört nyers földön mutatkozó kezdetleges útirányt jelölik meg, hanem amelyek a többrendbeli közlekedés minden igényének lehető figyelembe vételével s tekintettel a talaj minőségére, ennek lejtszini és vizlevezetési viszonyaira, a mindenkori műszaki tudomány szabályainak megfelelően terveztettek és lettek megépítve. A régi népek közül a persák és asszirok az ő utaiknál még csak arra voltak figyelemmel, hogy azokat a rajtuk megálló viz el ne rongálja s ennélfogva kissé nyergelten s jobbra-balra szivárgó árkokkal ellátva állították elő. Az etruszkok voltak az elsők, akik legelőször építettek igazi műutakat, mert a régi görögök utait, amelyeket ők nagy kövekkel ugyan kiraktak, de egyéb tekintetben azokat a közlekedés szempontjából ki nem képezték, még valódi műutaknak mondani nem lehet. Az etruszkok jól ledöngölt vastag kavicságyra fektették erősen összerótt többoldalu lapos vagy útburkoló köveiket s az ekként elkészített nyergelt kocsiút mindkét oldalát széles lapos kövekkel szegélyezték, amely szegélyezés egyrészt a gyalogjárók számára szolgált, másrészt pedig a középső úttestnek biztos támasztékait képezte. A régi rómaiak nagy műutai a következő alkatrészekből állottak: 1. a kiásott útágyban egy vagy két sor, mészhabarccsal megerősített lapos kőalapzat rakatott le; 2. erre jött ismét mészhabarcsba rakott durva terméskőréteg (rudus); 3. erre az elsőrendü hadi utaknál zúzott kőből és mészből álló betonszerü réteg (nucleus); 4. végre az uta borító kövezet (summum dorsum), amelyet erősen lesulykoltak. A római út elosztása és mérete a következő volt: a) középen a kocsiút mintegy 5,25 m. szélességben; b) ettől jobbra-balra voltak a gyalogjárók, mindegyik minegy 25 m. széles (margines); c) a gyalogjárókat a kocsiúttól két oldalt falak választották el, melyek az útból mintegy 40 cm.-re emelkedtek ki és mintegy 50 cm. vastagsággal birtak és arra szolgáltak, hogy a gyalogjárókat védjék s utóbbiak által pihenőhelyként is használtassanak. A rómaiaknak tisztán hadi célokra szolgáló utain más volt a beosztás, mert ezeknél a légiók számára a középen volt 4-7 m. széles út ennek szélein voltak berendezve a polgári közlekedésre szolgáló útvonalak. Augustus császár idejében a római birodalomban már 28 elsőrendü műút volt. A középkorban Nagy Károly építtetett néhány utat s a római utakat is helyreállította, utódai azonban a fentartást elhanyagolták s az egész középkor, sőt még az újkor is a XVII. sz. közepéig, egyáltalában nem kedvezett az utaknak. A XVII. sz. óta különösen Franciaországban kezdtek a műutakra gondot fordítani, azonban a Franciaországban épült u. n. királyi utak egészen 1775-ig, amikor Trésaguet új útépítészeti rendszerét (l. Makadam) alkalmazni kezdte, felette szomoru állapotban voltak. A királyi utak rendszerint 72-74 láb szélességgel lettek kihasítva, azonban csak ezeknek közepe, mintegy 12-16 láb szélességben volt ugy ahogy kikövezve. Mac Adam óta az utak tekintetében gyökeres fordulat állott be és az államkormányok mindent elkövetnek arra, hogy ugy a hadászati, mint a közforgalmi érdekek megóvhatása véget az utakat minél tökéletesebbekké tegyék. A műutak legismertebb fajai: a) zúzott kőutak (l. Makadam) alapzattal vagy a nélkül; b) kőutak és pedig terméskővel, kockákkal, ez utóbbiak vagy egyenes sorokban vagy halgerinc formában, vagy egyenesben, váltakozó keresztkötésekkel; c) aszfaltutak (öntött vagy pörkölt aszfaltból, vagy aszfalt-makadamból); d) faburkolatok stb. A műutakhoz felhasznált anyagok a különböző országokban található nyers anyaghoz és az utak rendeltetéséhez képest különbözők s vidékenkint is változnak. A zúzott kőhöz kemény mészkő, meszes homokkő, bazalt, gránit, szienit, trachit, porfir stb. használtatik, a kockákhoz gránit, közönséges és quarcos trachit, keramit és kongó tégla. L. még Kövezet, Közutak és Országút.
a törvény szavai szerint törvényhatósági Ú., az a pótadó, amelyet az egyes törvényhatóságok a kezelésük alá tartozó utak építési, kezelési és fentartási szükségleteinek fedezésére olyankor vetnek ki, amikor az e címre felhasználható bevételek előre láthatólag nem fogják fedezni a költségvetésileg megállapított szükségleteket. Az Ú. a közigazgatásilag előirt egyenes állami adók után 10%-nál többre nem terjedhető százalékos kulcs szerint állapítandó meg, de egy-egy férfilakosra legalább is 3 gyalog-napszám folyó bérével egyenlő összeg vonandó ki, amely azonban 1 forint 50 krajcárnál nagyobb nem lehet. Az Ú.-százalékot a törvényhatósági közgyülés az előirányzattal egyidejüleg két évre előre állapítja meg s e határozataira nézve a kereskedelemügyi miniszter jóváhagyása az előirányzat felterjesztése alkalmával kieszközlendő. A miniszter az Ú.-százalékot leszállíthatja, sőt amennyiben az 10%-nál kisebb lenne, 10%-ig fel is emelheti (1891. I. t.-c. 24-26. §). L. még Közutak.
(ejtsd: júte), 1895 óta egyike az amerikai Egyesült-Államoknak Idaho, Wyoming, Colorado, Arizona és Nevada közt, 220,060 km2 területtel, 1850. még csak 11.380, 1890-ben 207,905 lak., akik közt 110,463 férfi. U. a mormon állam, a Wahsatch hegység által két részre van osztva. A K-i magában foglalja a Green-river és Rio Grande vidékét, amelyek itt a Coloradóvá egyesülnek. Ezen rész fensík, amely É-on 1800 m. átlagos magasságu, ugyanitt az Uintah-hegyekre támaszkodik és D. felé lejtősödik. A Ny-i rész tágas, minden oldalról hegyekkel szegélyezett medence, a Nagy-Sóstó medencéje (Great-Basin), egyike földünk legnagyobb fensíkjainak. Átlag 12-15,000 m. magas és az oceán felé lefolyása nincs. Nagyobb részében kopár, terméketlen és csaknem lakatlan; egészen a sivatag jellegét viseli magán. A növényvilág a sós talajt kedvelő, szürke és gyapjas levelü bozótokból áll; leggyakoribb az Artemisia tridentata. K-i részében van a Salt-Lake, amely a Jordán folyó által az U.-tóval áll összeköttetésben. Mindkét tónak K-i oldalá a Wahsatch hegység lábánál keskeny, mintegy 200 km. hosszu termékeny föld terül el, amelyen a mormonok telepedtek le. Az említett két tótól D-re még több kisebb tó terül el, aminő a Sevier az ugyanily nevü mellékfolyóval. A hegyeken gyér fenyő-, cédrus-, nyárfákból álló erdők vannak; belsejök azonban ércekben gazdag; hasonlóképen sok a sós, a hideg és meleg kén- és egyéb ásványvizforrás. A bányászat magyobb lendületet csak a Pacific-vasút megnyilta után vett; a bányászati termékek értéke átlag 15 millió dollár, és pedig 8,1 millió uncia ezüst, 32,000 uncia arany, 250,000 tonna szén, továbbá kén, antimon, salétrom stb. A legfontosabb ércbányák vannak Beaver, Juab, Summit, Salt-Lake, Tovele és Washington countykban; szén a Wahsatch-hegység K-i lejtőjén, főképen Plasent Valleyben; kén Millard, vas pedig Iron countyban. Ezenkivül bányásznak aszfaltot és kősót is. Az éghajlat nagy szélsőségeket mutat és a magasság szerint is változik; de egészséges és száraz. A földmívelés majdnem mindenütt csak mesterséges öntözés mellett lehetséges, amire a folyókat és artézi kutakat használják. Az évi átlagos termése 3 millió bushel búza, 11/2 millió zab, 3/4 millió kukorica, ugyanannyi árpa,60 millió font burgonya, 1/2 millió tonna lóhere és 600,000 bushel gyümölcs (alma, barack, körte, szilva). Az állatállományt 1890-ben 3 millió darabra becsülik. Az ipar eléggé kifejlődött; főbb ágai: a malom-, téglaipar, sör-, ajtó-, ablakrámagyártás, vasöntés stb. A kereskedelmi középpontok: Salt-Lake-City s Ogden. U. egyik része volt azon területnek, amelyet 1848. Mexiko engedett át az amerikai Egyesült-Államoknak. 1850 szept. 9-én territoriummá tették; azóta azonban területe a szomszéd államok javára jelentékenyen csökkent. Már 1848. telepedtek ide mormonok Brigham Young vezetése alatt és alapítottak itt virágzó gyarmatokat. Teokratikus kormányuk és különösen a köztük divó soknejüség azonban arra birta az Egyesült-Államok kormányát, hogy 1882. s 1887. törvényeket szabott a mormonok ellen, akik közül azután sokat ki is vándoroltak. Ezen állapotok okozták azt is, hogy U. csak 1895. vétetett föl az államok sorába. V. ö. Bancroft, History of U. (San Francisco 1890).
l. Nagy-Sóstó.
olyan polgári vagy kereskedelmi ügyirat, amelyben annak kiállítója, az utalványozó, felszólítja az utalványozottat, hogy az U.-ban pontosan meghatározott jószágot az utalványosnak meghatározott helyen és időben szolgáltassa át. Fajtái közül nevezetesek: 1. a posta-U. (l. o.), 2. a kincstári U. (l. Exchequer bills), 3. a pénztári U. (l. o.), 4. a kereskedelmi U., amelyről az 1875. XXXVII. t.-c. 291-93. §-ai intézkednek s e szerint kereskedelmi U.-oknak tekintetnek a rendeletre szóló v. pedig a kereskedők által kibocsátot, v. kereskedők által elfogadott irásbeli U.-ok is. Tárgyai lehetnek pénz, értékpapirosok és más helyettesíthető dolgok. Az U. érvényességéhez sem a kötelezettség címének felemlítése, sem az érték elismerése nem szükséges. Az utalványozott az elfogadási nyilatkozat aláirása által az utalványossal és ennek jogutódaival szemben arra kötelezi magát, hogy az U.-ban foglalt meghagyást teljesítendi. Érvényes elfogadásnak tekintendő az is, ha az utalványozott nevét vagy cégét az U. előlapjára irja. Az U.-ban visszteher kikötése is lehetséges, forgathatóság tekintetében pedig magában az U. szövegében szükséges rendelkezni. Az U. tulajdonosának a megelőzött forgatókkal és az elfogadóval szemben kereseti joga van, az utalványozóval szemben azonban az U. alapján nem támaszthat keresetet. A kereskedelmi U.-ok tárgyaik szerint lehetnek pénz- és áru-U.-ok. A pénz U.-ok legfontosabb fajtája a check (l. o.).
valamely nyomtatott vagy rajzolt műnek, képnek stb. újból való sokszorosítása. U. ellen a szerzői jogról (l. o.) szóló törvény nyujt oltalmat.
l. Apres nous le déluge.