v. üdvösség, a keresztény egyházakban az örök büntetéstől való szabadulás és az örök élet (mennyország) elnyerése Krisztus kínszenvedésének és halálának érdemei alapján. Innen Krisztus az üdv szerzője Üdvözítőnek mondatik. L. még Megváltás.
a. m. szentségek (l. o.).
(Salvation army), férfiaknak és nőknek vallásos egyesülete, amelyet Booth Vilmos (l. o.) a katonai szervezet külsőségeinek utánzásával alapított. Már 1865 óta működik, de katonai szervezetet 1878. kapott; Booth magát tábornokká tette s maga körül 44 tisztből álló vezérkart alkotott; 231 hadteste vagy állomása volt akkor az egész hadseregnek és ez állomások élén férfiakból s nőkből vegyesen alkotott tiszti kar állott. A szekta valamennyi fennálló egyházzal ellentétbe helyezkedve küzd az emberiségnek, különösen a szegényeknek tesi és lelki jóléteért; nyilvános istentiszteleteket tartanak a szabad ég alatt, utcákon, köztereken; prédiálnak és énekelnek, szinházakban s más nyilvános helyeken elmélkedéseket, vitatkozásokat rendeznek. A tagok, a «Krisztus katonái», minden módon küzdenek a «sátán várai» ellen. 1893. volt az Ü.-nek körülbelül 11,000 tiszt vezetése alatt több mint félmillió katonája, férfak és nők, 83 nevelőintézete, 27 rokkantak-háza, 45 javítóháza a prostituáltak számára, 76 hajléktalanok háza, 15 menedékháza a kiszabadult rabok számára stb. A vezérkar és a fő hadi szállás Londonban van. Az anglikán egyház püspökei egészségtelen és félszeg kinövésnek mondták ez intézményt és megrontására ugyanazon célok megvalósítása érdekében versenytársul szervezték ellene a Curch armyt (templomok hadserege). Az Ü.-nek kigúnyolására alakult Londonban a Skeleton army (csontvázak hadserege), amely elrongyolódott egyenruhákban, halálfejes, foszladozó zászlókkal járkált az utcákon és utcai dalokat énekelt egyházi énekek dallamaira.
l. Üdvrend.
Jézus (l. o.) mellékneve. L. még Megváltás és Üdv.
a különböző országokban dívó jelek és szólásmódok, melyeket a társadalmi szokások állapítanak meg, hogy a találkozás, a távozás, a búcsuzás és viszontlátás alkalmával a különféle körülmények és viszonyok szerint a tisztelet, a barátság, a szeretet és hódolat érzelmei kellőképen is megnyilvánulhassanak. Az Ü. különféle alakjait már a legrégibb időkben használták. A régi héberek egymást Selom lecha (béke veled), a görögök jelvel köszöntötték. A rómaiak találkozáskor: ave (légy üdvözölve), távozáskor: vale (élj boldogul), búcsuzáskor: salve (élj jó egészségben) kifejezést használtak. Az európai művelt népeknál az Ü. külső megnyilvánulásai ugyan többé-kevésbbé hasonlók egymáshoz, alak és forma tekintetében azonban elütők. A XVII. sz. óta általános szokássá vált a férfiaknál a fövegleemelés, melynek eredete a XV. sz.-ra vezethető vissza; ke kezdetben - mint ez a régi képeken is látható - ily módon csakis az alacsony sorsuak üdvözölték a magasabb ranguakat. Ezután a kézfogás, majd a bizalmas jellegü ölelés és csók kezdtek divatba jönni. 1728 óta XIII. Benedek pápa ajánlatára a «dicsértessék a Jézus Krisztus» Ü. van szokásban a katolikusok között. Ennek viszonzás a «mindörökké ámen». Törököknél az Ü. alkalmával a kezeket a mellen keresztbe teszik s fejöket mélyen meghajtják.
üdvintézmény (lat. ordo v. oeconomia salutis), keresztény teologiai műszó mindazoknak az isten rendelte feltételeknek összesítő kifejezésére, melyeknek teljesítése az örök üdvösség elnyerésére szükséges.
l. Emes.
l. Oktáj.
l. Lovaglás.