igy nevezték nálunk a kir. törvényszékek szervezése előtt a megyei és városi törvényszékek biráit.
vagy ülőkád, l. Fürdő.
Ha a növényeket nem engedjük azon a helyen teljesen kifejlődni, ahol kikeltek, hanem más földbe helyezzük át, ezt az eljárást Ü.-nek nevezzük. A növényeket vagy csupán gyökérzettel ültethetjük el, vagy pedig ugy vesszük ki őket a földből, hogy a gyökérzeten földgomoly marad s ugy ültetjük el őket, mely utóbbi eset sokkal bizosabb az előbbinél. Földgomolyostól rendesen a cserepes növényeket szokták elültetni. A csupasz gyökerekkel elültetett növények sokkal nehezebben erednek meg, mert sokkal több nedvet párologtatnak el, mint amennyit felvesznek, minek következtében levélzetük elfonnyad, különösen száraz tiszta időben s csak bizonyos idő mulva üdül fel ismét annyira, hogy a növény új fejlődésnek indul. Sokszor el is pusztulnak az igy elültetett növények. Leveles növények ültetésére esti idő a legalkalmasabb; borult, esős időben azonban egész nap ületehetünk. A földből kiemelt növényeket lehetőleg gyorsan kell elültetni, hogy a gyökerek el ne száradhassanak. Ha sok növényt kell elültetni, ugy tanácsos a földből kiemelt növényeket árnyékos helyre tenni, földdel betakarni s meglocsolni. Ü. után a növényeket meg kell öntözni. Fákat és cserjéket lehetőleg szintén földgomollyal kellene ültetni, hogy biztosabban megeredjenek. Minthogy azonban ez csak olyan fáknál lehetséges, melyeket eredeti helyük közelében akarunk átültetni, minthogy távolabb fekvő helyekre földgomollyal biró fák és cserjék szállítása igen bajos és költséges volna; ezeket a növényeket rendesen csupasz gyökerekkel szokták ültetni oly időben, amikor a vegetáció még szünetel. Újabban nyáron is szoktak fákat és cserjéket ültetni, de ezeket nagyon óvatosan kell a földből kiemelni, hogy a gyökerek meg ne sérüljenek. A földből kiemelt lombos fákat vagy cserjéket meg kell óvni a naptól, gyorsan el kell ültetni s reggel és este jól megöntözni, hogy ki nem száradjanak. - Az Ü. egyik módja az erdőtelepítésnek. Az Ü. lehet szabályos, ha a csemetéket minden irányban bizonyos mérték szerint ültetik el, vagy szabálytalan, ha az Ü., tekintet nélkül a sorok egyenes irányára, csupán szemmérték szerint történik. A szabályos Ü. a hálózat vonalainak háromszög-, négyzet- vagy ötszög-alakja szerint lehet: hármas, négyes, ötös vagy pedig soros, amidőn a hálózatban a csemetetávolság a sortávolságtól különbözik s a négy csemete által alkotott alak hosszukás négyszög. Az Ü. rendes ideje a tavasz, mielőtt a rügyek fakadni kezdenek, de szelid telü vidékeken a lomb lehullása után épp oly jó az őszi Ü. is, sőt homokos területeken csak ősszel ültetnek, hogy a csemetéknek megeredése a nagyobb nedvesség folytán biztosítva legyen. A tölgy 7-8 éves koráig ültethető ki, mely idő alatt 2-3 m. magasra megnő. A bükk 5-6 éves koráig ültetendő ki. A juharok akár fiatalon, akár idősebb korban jól megerednek, épp ugy a kőris is, tehát 2-5 éves korukban. A szilt, gyertyánt, égert 2-6 éves korukban, sőt a szilt 1 éves korában is sikerrel lehet ültetni. Az ákácot jó 1 éves korában elültetni, az erdei fenyőt 1-2, a lúcfenyőt 2-5, a jegenyefenyőt 4-6, a vörös fenyőt 3-5, a havasi fenyőt 6-10, a sima fenyőt 2-4 éves korában.
az ültetésből keletkezett fiatalos, l. Ültetés.
az ugyanily nevü járás székhelye Lüneburg porosz kerületben, a lüneburgi pusztán, az Ilmenau és vasút mellett, (1890) 7700 lak., nagy cukorgyárral, vasöntéssel, dohány-, szesz-, posztó- és sörgyártással. A Szentlélekről elnevezett kápolnájában értékes XIV. sz.-beli szentségtartó van. V. ö. Ringklib és Siburg, Geschichte der Stadt Ü. (Hannover 1859).
város Trapezunt kisázsiai török vilajetben, a Fekete-tenger partján, szép vidéken, 6000 görög és török lak., tengeri kikötővel, pamutszövéssel, hajóépítéssel, fa-, rozs- és lenkereskedéssel. Ü. az ókori Oenoc.
(lat. festum), a kat. egyházben az egyházilag megállapított, a többi fölött kiválóan Isten tiszteletére szentelt napok, amelyeket ugy kell a hivőknek megünnepelni, mint a vasárnapokat, vagyis azokon is szentmise-hallgatás és szolgai munkáktól való tartózkodás van előirva. Az U. tárgyai vagy vallási titkok, vagy a szentek tisztelete, azért a kat. Ü.: Urunk és a szentek ünnepei. Nemzeti Ü. az ország védőszentje és valamey politikai ujjászületés emlékére szokásba hozott általános ünnepek (nálunk Szt. István napja és márc. 15., továbbá okt. 6.). L. még Ünnepkör, Magyarországi szentek és boldogok és Naptár.
l. Legáció.
és népies naptár. A természetéleti s egyházi évkör szerint két ünnepsort kell a népszokások és a velük kapcsolatos szóbeli hagyományok szempontjából az etnologiában megkülönböztetni; minthogy azonban a két művelődéstörténelmi réteg egymásba ékelődése következtében e két ünnepsor többszörösen érintkezik egymással, mind a kettő akár egy folytonos láncolatra is felfűzhető, azzal a fentartással természetesen, hogy a lehetőség szerint mégis külön választandó minden egyes ünnepnél annak ősi pogány természetéleti és későbbi keresztény vallási szimbolikája. Az utóbbi sem lévén azonban mindig ment a régibb réteg alakító hatásaitól, e különválasztás nem megy mindig oly könnyen, mint első tekintetre tán látszanék. Az évkör kezdőpontját, akár az egyházi év elejétől (advent kezdete), akár a természet újjáéledésétől, vagy a téli napfordulattól is lehet és szokás is számítani, amely utóbbi esetben az a gyakorlati szempont is irányadóképen szerepel, hogy igy legalább az egyházi és a természetéleti ünnepsor körülbelül ugyanazon időtájban kezdődik. Fő figyelemmel a saját Ü.-ünkre, különösen a következő nevezetesebb napokhoz fűződik az etnologiai tekintetben érdekesebb szokások és hagyományos gyakorlatok vagy vélekedések java tömege:
A téli vagy karácsonyi Ü.-ben a legnevezetesebb napok: András (nov. 30.), Borbála (dec. 4.), Miklós (dec. 6.), Luca (dec. 13.), a karácsony bőjtjétől vizkeresztig tartó egész két hét s ebben különösen karácsony, újév és vizkereszt (jan. 6.) éjszakája, valamint János evangélista (dec. 27.) és aprószentek (dec. 28.) napja; továbbá Vince (jan. 22.), Pál fordulás (jan. 25.), Gyertyaszentelő Boldogasszony (febr. 2.), Balázs (febr. 3.). A farsang három utolsó napja már a husvét idejétől függvén, a tavaszi vagy husvéti Ü. elejéhez számítható. Ebben tovább a bőjtöt kezdő hamvazószerda s a már rendesen szintén a bőjtbe eső szökőnap (Mátyás ugrása, febr. 25.) és Gergely napja (márc. 12.) következnek. Még közelebb esik a tavaszi Ü. egyházi középpontjához, a husvéthoz, szt. György (árp. 24.), a népies naptárban a tavasz kezdete és a gazdasági évkörhöz alkalmazkodó két nagy felmondási nap egyike. Nyomban követi ezt a búzaszentelő körmenet Márk evangélista nevet viselő napja (árp. 25.), majd a pogánykori szokások jó részének egyik gócpontjául szereplő Valburga (máj. 1.) éjszakája. A pünkösdi ünnepcsoport közelébe esnek s egy részüknek a természetélei évkörben a nyári napfordulat ünnepéhez való vonatkozásai miatt is nevezetesek: a könyörgő- vagy keresztjáró-napok (az áldozó-csütörtök előtti három nap) s az ezekhez rendesen közel járó u. n. fagyos szentek (különösen Pongrác, Szervác, Bonifác, Zsófia és Orbán: máj. 12-15. és 25.). E nyári Ü. középpontjává az egyházi naptár a pünkösdöt tette, holott régebben az a nyári napfordulat tájára esett, amelynek pogánykori szokásaiból még ma is él számos a szt. Iván (Keresztelő szt. János, jun. 24.) napját megelőző éjszaka babonái és egyéb hagyományai közt. Jun.-ban még nevezetes időjósló nap a Medárd (jun. 8.) napja, nemkülönben említendő egyes hozzá fűződő hiedelmek miatt a husvéti s a pünkösdi Ü. határán levő áldozó-csütörtök, szentháromság vasárnapja s a reá következő csütörtökön ünnepelt Úrnapja is, amelyek még mind a husvét dátumától függnek. A nyári Ü.-ben vannak még: Sarlós Boldogasszony (jul. 2.), nálunk rendesen az aratás kezdete, apostolok oszlása (jul. 15.), Lőrinc (aug. 10.), Nagyboldogasszony (aug. 15.) s az ettől Kisasszony napjáig (szept. 8.) tartó, u. n. két asszony közti időszak, amelybe esik Egyed napja (szept. 1.) és a havasi tájakon nevezetes füvek szentelése. Az őszi-téli félév a népies naptárban szt. György ellenlábasával, a másik nagy felmondási nappal, szt. Mihállyal (szept. 29.) kezdődik s benne Simon és Judás (okt. 28.), Mindenszentek (nov. 1.), Márton (nov. 11.) és Katalin napja (növ. 25.) a nevezetesebbek egész odáig, ahol az András-nap táján kezdődő adventi időszakkal együtt ismét az egyházi évkör elejéhez érkezünk vissza, tehát oda, ahonnan az imént kiindultunk. Ezen főbb ünnepein és nevezetes napjain kivül, amelyekhez számos babona, különösen időjóslás, szerelmi és egyéb varázslás stb. fűződik, vannak még az Ü.-nek a hó és hét napjai között is válogatottabb időpontjai, minők különösen a 13., de kisebb mértékben minden oly napja a hónapnak, amelyben a 3-as szám előfordul. A hét napjai közül mindenik nevezetes valamiről, de a legnevezetesebbek mégis a péntek, szombat és vasárnap. A péntekhez fűződő babonák fokozottabb mértékben tapadnak a leggyászosabb péntekhez, amely a nagyhétbe esik, épp igy a vasárnapiak a szentháromság vasárnapjához. A vizkereszt és karácsony közé eső 12 nap időjárása az egész következő esztendő 12 hónapjának időjárását jósolja előre.
Népies naptárról még más értelemben is lehet szó, t. i. olyan kalendáriumokról, amelyek az irni, olvasni nem tudó nép számára készültek régibb időben s a rovásjelek ügyes alkalmazásából és az ünnepeket feltüntető szimbolikus jegyekből állottak. Ilyeneket Európa-szerte több népnél alkalmaztak valaha és közülök nem egy német, francia és szláv példát közöltek egyes néprajzi folyóiratok, s érdekes bennük az, hogy nagyjában valamennyi egyazon szabást mutatja. Végül még e rövid vázlat keretében is megjegyzendő, hogy a néprajzi heortologia (ünneptan) történelmi része, vagyis oknyomozó vizsgálata mélyen belenyulik az egyetemes vallástudományba és mitologiába s annak eredményeiből világosul csak meg; továbbá, hogy a magyar Ü.-nek is van számos érdekes különlegessége, amelyek eddig azonban még csak elvétve részesültek (leginkább a Nyelvőrben) némi figyelemben.
(Kuhhorn, Ineu), a Radnai havasok egyik jelentékeny csúcsa (2280 m.) Beszterce-Naszód vármegye ó-radnai járásában, Ó-Radnától É-ra.