(növ.), a. m. Tricium durum Desf., l. Búza.
a kőzetnek ama szövetformája, amidőn a kőzetben makroszkóposan nem vehetni észre elegyrészeket s egész egynemünek és pedig üvegesnek látszik. Mikroszkóp alatt rendesen az anyag nem egynemü, hanem az amorf üveges tömegben apró kristálykiválásokat, az u. n. mikrolitokat (trichiteket, krisztallitokat) látni, esetleg jól meghatározható elegyrészeket is.
v. üvegmaratás (hialográfia). Az üvegtárgyak csiszolással (gravirozással) való költséges díszítése helyett újabban inkább a fluorsavval való étetést alkalmazzák. Az Ü. azon alapszik, hogy a fluorsav (FIH) a kovasavval fluorsziliciummá s vizzé alakul (SiO2 + 4FH = SiFi4 + 2H2O); egyúttal az üveg fémoxidjai is fluoridokká válnak. Ilyképen tehát a fluorsav az üveget megmarja, sőt fel is oldja. A fluorsav különbözőképen hat az üvegre. Híg fluorsav rendszerint fényes felülettel marja meg az üveget, ilyképen tehát a gravirozott tárgyakéhoz hasonló díszítést nyerünk, mig a fluorsav gőze, kénsav és fluorkalcium keveréke, fluorammonium, fluorkálium és ezeknek ecetsavval vagy kénsavval megsavanyított oldatai fénytelenné teszik az üveget. Az üveget olyképen díszítik, hogy a meg nem maradó részeket oly lakkal vagy gyantás keverékkel vonják be, melyekre a sav nem hat. E célra aszfaltlakkot vagy aszfaltmasztix, viasz, terpentin és zsíradék összeolvasztása által nyert keveréket használnak. E keverékkel aztán vagy csupán a díszítendő üvegnek a fluorsav behatása ellen megvédendő részeit festik be ecset segítségével, vagy az egész tárgyat bevonják vele, azután a díszítést a gyantarétegbe bekarcolják és a fluorsav keverékkel megmaratják. De a drága kézi munkát már csak nagyobb tárgyak (üvegtáblák) díszítésére alkalmazzák. A tömegesen gyártott tárgyak gyantakeverékkel való bevonására a nyomást használják. E célra a cinkográfiai eljárás szerint készített lemezekkel a gyantakeveréket keményítőpéppel bevont papirosra nyomják. A friss lenyomatot ezután az üvegtárgyra helyezik és nedves szivaccsal rányomogatják. A gyantakeverék inkább tapad az üvegre, mint a megnedvesített papiroshoz, mely könnyen lehúzható. Igen finom, a gravirozott üvegéhez hasonló díszítéseket a guillosáló gép (l. Guillosálás) segítségével karcolnak az aszfaltlakkal bevont üvegre és ezután folysavval kimaratják. Újabban fluorsavval való étetés helyett a fedőlakkal bevont üveget a Tilghmann-féle homokfúvó hatásának teszik ki (lásd Homokfúvó gép), mely a puha lakkal födött részeket nem támadja meg, de a csupasz üveget megmarja (mousseline-üveg); l. Mousseline.
technikája abban áll, hogy az üveget porrá tört, könnyen olvadó üvegréteggel vonjuk be, mely felhevítve már oly alacson hőfoknál olvad, melynél az alapul szolgáló üvegtárgy még nem puhul meg. Az Ü. legrégibb módja az volt, hogy a festményt rajz szerint kivágott, szines üvegdarabokból az u. n. ablakólommal illesztették össze. Ezeket a szines üvegdarabokat csak barnás-fekete festékkel árnyékolták. E modorban a bencések már a X. század végén festették a tegernseei kolostortemplom ablakait. Csak későbben kezdtek többféle festékkel is dolgozni és az egyes szineket a megfelelő szinnel árnyékolni, de ez idővel a részletfestéshez vezetett, mi által az ablakfestmények monumentális hatásukból veszítettek. Az üvegtárgyak festéssel való díszítése csak későbben fejlődött és a XVI. sz.-ban lettek divatossá a leginkább át nem látszó festékekkel előállított, heraldikus díszítményekkel gazdagon ellátott poharak és serlegek. De a XVIII. sz.-ban készített festett öblös üveg már ízléstelen naturalisztikus modorban van festve és századunk közepén, a régibb műveket mintául véve, az Ü.-t s különösen az ablakfestés technikáját újból felelevenítették. Az ablakfestésre az ugynevezett katedrálüveget használják. Ez szándékosan egyenetlen felülettel készített üveg, mely a régi, hibás üveghez hasonlít, mivel azt tapasztalták, hogy az ilyenből készített ablakok jobban hatnak, mint a hibátlan üvegre festett képek, mert ezen a nagyobb szines felületek egyhanguak. Ezt az üveget most a legkülönböző szinekben készítik, ugy hogy az üvegfestő a kép alapszineit már szines üvegdarabokból állíthatja össze, melyeket ezután csak árnyékolni kell. Egyes esetekben az átvont szines üvegből folysavval maratják le azokat a részeket, melyeket más szinekkel akarnak befesteni. A rajz szerint kivágott üvegtáblákra terpentin- vagy lavendulaolajjal festenek. Az üvegfestékek a keramiai festékekhez (l. o.) hasonlítanak, csakhogy a festő fémoxidot még azoknál könnyebben olvadó üveggel (olvadó anyag) keverik össze. Az olvadó anyag rendszerint 1 sr. quarc és 2,5-3,0 sr. miniumból vagy 1 sr. quarc, 3 sr. bórsav és 6 sr. miniumból készül. Ezzel az üveggel összeőrlik vagy össze is olvasztják a festő fémoxidokat. Átlátszatlan festéket (opákfesték) ónoxidtartalmu olvadó anyaggal készítenek. A sárga szin meg gyakran lazurfesték szokott lenni. Ezt t. t. néha ugy nyerik, hogy az üveget agyagból és ezüstkloridból készített péppel festik be, gyöngén égetik s azután a csak rátapadó felesleges festékkeveréket lemossák, mely alatt az üveg sárga szinüvé lett. Hasonló eljárás szerint rézoxiddal kevert péppel vörös szint is lehet előállítani (lásd Rézlüszter). A befestett üvegtáblákat tripolifölddel behintett vaslemezekre rakva muffelkemencékben égetik, mig a festék meg nem olvad és ezután ablakólommal összeillesztik. Az öblös üvegtárgyak festése és díszítése a porcellán festéséhez hasonló módon (l. Keramiai festékek; mázfeletti festés) történik.
az izzó üveg vékony, hajlítható és selyemfényü fonalakká húzható ki, melyek ugy dolgozhatók fel, mint az állati vagy növényi fonalak. Az üvegfonal készítésére az üvegrúd végét a fúvólámpa előtt felhevítik és a puha üvegből fonalat húznak, melyet egy forgó dobra tekernek. Az igy nyert üveggyapotból dísztollakat, nyakravalókat, paszomántárukat stb. készítenek. Használják továbbá a laboratoriumokban aszbeszt helyett szűrőanyagul. Az üveggyapot rendkivül rossz melegvezető és azért a belőle készített szövet a testen azonnal a meleg érzését ébreszti. Durvább fajtáját, a salakból készített salakgyapotot elszigetelő anyagul és gőzvezető csövek burkolására is használják.
üvegtárgyak alakítása az olvasztott üvegből a fúvócső segítségével történik (lásd Üveg), de az apróbb tárgyakat (quincaillerie-árukat), továbbá a tudományos kisérletekre szolgáló üvegkészülékeket könnyen olvadó üvegcsövekből (legjobb a türingiai üvegcső) az üvegfúvólámpa előtt készítik. Az üvegfúvólámpa pléhből készített olajlámpa, melynek lángjába fujtató segítségével levegőt fújnak, amitől a láng hegyes és igen forró lesz. Célszerübbek ezeknél a gázfúvólámpák. Az üvegfúvó lámpa előtt felhevített üvegcsövet szükségszerint felfújhatja, nyujthatja, hajlíthatja és végre az egyes részeket össze is forraszthatja. Az ilyképen készített tárgyakat és készülékeket egyforma hűtés végett forgatva addig tartja a világító lángba, mig a korom egyformán le nem rakódott rajta.
rendszerint fekete üvegből ugy készülnek, mint a sajtolt gyöngyök, csakhogy a mintául szolgáló fogóba drótkapcsot tesznek, mely az üvegbe bepréselődik. Ebből lesz a gomb füle. A sajtolt gombok további feldolgozása a sajtolt gyöngyével azonos (l. Gyöngy). Az Ü.-at gyakran még felhevítve ónsó gőzének teszik ki, mitől fémfényüvé lesznek. (l. Irizáló üveg). Az Ü., üveggyöngyök és drágakövek készítése (quincaillerie) Csehországban Gablonz vidékén házi ipar.
l. Üvegfonás.
l. Üveg.
l. Gyöngy.