(növ.), l. Árpa és Egérárpa.
(növ.), l. Bábakalács.
Jenő, erdész, szül. Hámorban (Borsod) 1857. Középiskoláit Miskolcon és Selmecbányán végezte s miután ez utóbbi helyen 1874. az érettségi vizsgát letette, az erdőakadémia hallgatói sorába lépett. Az erdőmérnöki tanfolyamnak elvégzése után a máramarosszigeti erdőigazgatósághoz erdőgyakornokká nevezték ki. 1880. tette le az erdészeti államvizsgát. 1881 mint I. osztályu erdőgyakornok szolgálattételre a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium erdészeti osztályába osztották be, hol 1881 őszén központi erdészjelöltté neveztetett ki. 1882 végén az óvizi erdőgondnoksághoz II. osztályu erdésszé, 1885. a vadászerdei erdőgondnoksághoz I. osztályu erdésszé s az utóbbi helyen 1885. alapított erdőőri szakiskolához vezető, majd 1886-ban ugyanoda főerdésszé és igazgató-tanárrá nevezték ki. Ebben a minőségben szolgált 1891 őszéig, midőn a selmecbányai erdőakadémián az erdőtenyésztés, védelem-, növény- és állattani tanszék ellátásával bizatott meg s még ugyanabban az évben erdőakadémiai rendes tanárrá neveztetett ki. 1894-ben erdőtanácsos lett. 1893-ban a földmívelésügyi minisztérium által a kisérleti ügy tanulmányozása végett Németországba és Svájcba s ugyanazon év őszén a magyar erdészet egyik képviselőjeként a nemzetközi erdészeti kisérleti állomások kongresszusára Bécsbe, 1895. az erdőakadémia és az országos erdészeti egyesület képviseletében az osztrák birodalmi erdészeti egyesület közgyülésére Boszniába, 1897. pedig Stockholmba a kiállítás tanulmányozására küldetett ki. Az orsz. erdészeti egyesület választmányi, az erdészeti államvizsga bizottságának kinevezett, a magyar ornitologiai központ levelező tagja. Irodalmi működése: A tölgycsemeték neveléséről (1888, pályadíjat nyert munka); Szervezzük a magyar erdészeti kisérletügyet (1893); A selmecbányai magyar királyi erdőakadémia története és ismertetője (Budapest 1896); Erdőműveléstan 1897. (150 darab arannyal jutalmazott pályamunka). E lexikonba erdészeti cikkeket ir.
a vadak tenyésztése céljából fallal, fa- vagy sodronykerítéssel főleg a nagy vad elharapódzása végett elzárt erdőrész. A V.-ben a tisztásokat a vadak táplálására megművelik és mikor szükség van rá, kivülről is hoznak be táplálékot. A V. jelentősége abban rejlik, hogy a vadak elszaporodása mellett a vadászúr nem fizeti a különben sokszor jelentékeny vadkárokat és hogy itt a vad mindenkor rendelkezésre áll. A V.-ekben ellenben ha vérfelfrissítésről nem gondoskodunk, a vadak elkorcsosulnak.
1. nagyközség Arad vármegye kisjenői j.-ban, (1891) 2314 magyar és oláh lak., 2 gőzmalommal, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral.
a vadállatoknak szórakozásból v. haszon céljából való kinyomozása, követése és elejtése. A különböző vadászati módok szerint van falka-V. (l. o.) kerített vagy német V. (l. o.), Hajtó-V.-nál a felállott vadászok felé a hajtók terelik a vadat, e V.-nak egyik faja a kör-V. A cserkésző V.-nál a vadász magányosan keresi fel a vadat és ejti el. Az agárral hajszolt és elfogatott nyulak V.-át agarászatnak nevezzük, a vadászok itt az űzött nyulat lóháton követik, mig az agarak a beért nyulat el nem fogják. A les-V.-nál a vadász a vadjárta helyeken szürkületkor, vagy hajnalban vagy holdvilágos éjjel igyekszik a vadat elejteni. A nappali leseken az állatok hangjának utánozásával csalogatja a vadász a vadat lövésre. L. még Nagy vadászat.
a királyi adóhivatalok által kivetett és beszedett egyenes adó, amelyet a vadászati jog gyakorlásáért fizet mindenki, aki akár saját birtokán, akár másnak földjén kiván vadászni. Fel vannak ez alól mentve: a) az uralkodó család tagjai; b) külföldi államok követei és konzulai, s a követségek és konzulátusok személyzete, amennyiben nem belföldiek; c) a vadász és vadőrző cselédek; d) a csőszök, pásztorok és erdőkerülők; e) a hatóságilag fölesketett erdőtisztek, erőőrök és a királyi erdőfelügyelőségek személyzete. A V. egy évi összege 12 frt, az adóév aug. 1-től a következő év julius 31-ig tart s a V. egész összegében fizetendő akkor is, ha a vadászatot az adóévnek csak egy részében akarja az adózó gyakorolni; 30 napnál nem hosszabb időre azonban 6 frt lefizetésével is meg lehet a vadászati jogot szerezni, végre az erdészeti szakiskolák hallgatói a V.-nak felét fizetik, (1883. XXIII. t.-c.).
l. Tilalmi idő.
egyfelől az a jogosítvány, melynél fogva valakit a vadászás gyakorlása, meghatározott területen vagy általában véve bárhol megillet; másfelől pedig azoknak a szabályoknak összességére vonatkoznak. A V. tehát, melynek tárgya az egyes egyénnek az a jogosítványa, hogy az erdők és mezők vadjait, szárnyasait bármily eszközökkel elfoghassa, élve vagy megölés által kézrekeríthesse: a földbirtok tulajdonának elválaszthatatlan tartozéka. Gyakorolhatja tehát mindenki, akinek saját földbirtoka van, vagy ha nincs, vadászatra alkalmas területet bérel, vagy akinek a földbirtok tulajdonosa saját területén a vadászásra fölhatalmazást ad. A jog azonban csakis a törvény korlátai között gyakorolható. Vonatkoznak e korlátozások első sorban a vadászati időre (l. Tilalmi idő) s másodszor a V. gyakorlásának területére. A V. és annak korlátairól az 1888. XX. t.-c. intézkedik, mely egyúttal hatályon kivül helyezte a korábbi (1872. VI. és 1876. XLIV.) vadászati törvényeket (48. §). E törvény a területi korlátozásra nézve a következő intézkedéseket tartalmazza. Ahhoz, hogy valaki saját területén vadászatot gyakorolhasson: e területnek (holdját 1600 négyszögölével számítva) legalább 200 holdra kell terjednie. Az a körülmény, hogy e 200 hold több tagban van, avagy utak, csatornák, folyók vagy vaspályák által hasíttatik: nem számít. Ha pedig a terület 200 holdnál kisebb, de kertileg van művelve s kerítés vagy árok zárja körül, belső telket, szőllőt vagy szigetet alkot: ez esetben szintén alkalmas arra, hogy tulajdonosa rajta V.-ot gyakoroljon. Kisebb földbirtok tulajdonosai, ha legalább 50 holdnyi területtel rendelkeznek, szomszédos és összefüggésben levő földjeikre nézve a V. gyakorlása céljából egyesülhetnek, amennyiben az egyesített területek a 200 holdat megütik. Valamely földterület vitás kérdésében első sorban az illető község járási szolgabirája, rendezett tanácsu városokban a polgármester, törvényhatósági joggal felruházott városokban a kapitány, Budapesten a kerületi előljáróság, második és utolsó fokon a törvényhatóság első tisztviselője (alispán, polgármester), Budapesten pedig a városi tanács határoz.
Mindazok az apró földbirtokok, melyeken a törvényes feltételek hiánya miatt V. az egyes tulajdonosok által nem gyakorolható, főleg pedig a községi földek, nehogy a V. alól teljesen kivonassanak, kötelezően bérbe adandók, még pedig olyformán, hogy az igy bérbe adott terület, ha 2000 kataszt. holdat egy tagban meg nem haladna: egyben adandó ki. Ha ellenben e községi és magántulajdont tevő kis terjedelmü, s a V. alól külön-külön elvont földbirtokok a 2000 holdat meghaladnák: ugy több részletben is. A jövedelem birtokarány szerint felosztandó, s ha az arányt megállapítani nem lehet, közigazgatási célokra fordítandó. Előfordul a kötelező haszonbérbeadásnak egy másik esete is, párosulva a kötelező hasznbérbevevéssel. Ha t. i. valamely nagyobb és erdőségből álló vadászterület 200 holdnál kisebb, s egy vagy több egyén tulajdonát tevő területet legalább három oldalról vesz körül, ez utóbbiak a területükön gyakorlandó V.-ot a körülvevő vadászterület tulajdonosa vagy bérlőjének haszonbérbe adni, ez pedig tőlük haszonbérbe venni tartozik. Ugy ebben az esetben (ha t. i. barátságos megegyezés nem jő létre), valamint minden haszonbérbeadási ügyletnél az említett közigazgatási hatóságok jóváhagyása, itt különösen a közigazgatási hatóság határozata szükséges.
Az 1883. XX. t-c. szól a vadászati jogról, a vadkárok megtérítéséről, vadászati tilalmakról, a hivatalos vadászatról, kihágásokról és büntetésről. L. Vadászati jog.