(kolan), l. Ló (XI. köt. 596. old.).
(növ.), Tompa Mihály szerint a Viscaria vulgaris. Szára cikkei enyvesek s bizonyos felmászó bogarat a virágba jutni nem engednek; l. Enyveske. A Dianthust (l. Szegfű) is igy nevezik.
(növ., Vitis silvestris Gm.), általában a vadon termő szőllő, p. a Duna-mellékén és szigetein, de V.-nek az iszalagot is nevezik, mely gyakran a szőllőgáton szokott szétfutni.
l. Vád alá helyezés és Grand jury.
vagy anyatő (rosszul vadonc és alany), a hegyekről vagy az erdőből kertbe ültetett vad fa vagy cserje, amelybe a nemes ágat ojtják. A nemes ág koronát fejlesztvén, az anyatő gyökerei révén kapja táplálékát. L. Ojtás.
(növ.), a jegenyefenyő (l. o.) gyántája.
(növ.), l. Mogyorósaláta.
l. Tyúk.
kisközség Hunyad vármegye hunyadi j.-ban, (1891) 209 oláh lak. V. a vajdahunyadi 32 km. hosszu sodronypálya végpontja.
helység Galac közelében. Nevét (Magyarok réve) valószinüleg onnan vette, hogy 893. itt keltek át a Dunán a görögök szövetségében Simon bolgár fejedelem ellen induló magyarok. Az átkelés eleinte bajosan ment, mert a bolgár hajóhad erős kötelekkel zárta el a folyamon való közlekedést s magát a révet. Barkalás Mihály görög főkormányos azonban két matrózzal hirtelen odaevezett s a köteléket elvagdosta, mire a magyarok felkiáltottak: Ez érdemelné meg, hogy patriciussá s a hajóhad vezérévé tegyék. Ezután akadály nélkül kelhettek át a magyarok. V. ö. Jerney, Keleti utazás (I. 16); Horváth, Magyarország története (I. 29.).