az az erdőterület, melyről a fát levágják. A név a felnőtt erdő után is megmarad, mig az állab bizonyos magasságot el nem ért.
l. Forda és Szakozási módok.
(erd.), vonatkozhatik egykoru állabokban azok minden fajára, vegyes koruakban a legvastagabb fákra, és értjük alatta azt a kort, melyben a fák az erdőgazdaság céljainak megfelelő méreteket elérték és igy értékesítésük ideje elkövetkezett. A V. megitélésénél azonban nemcsak a fák technikai használhatósága, hanem az erdő természetes felújításának biztossága, a birtokosnak a jövedelmezőség tekintetében elfoglalt álláspontja stb. is tekintetbe jönnek. L. Forda.
(erd.), az erdőgazdasági üzemtervhez tartozó oly táblázatos kimutatás, melyben az évi vagy időszaki vágások helye, területe és hozadéka ki van mutatva. A szakozási módoknál (l. o.) megkülönböztetik az általános és a részletes V.-et. Az általános V.-ben az egész vágásforduló minden (20-20) éves szakaszára ki van mutatva a fordulószaki vágások helye, területe és fahozadéka. Minthogy ezen általános V.-től függ az állabok felújítása, a korfokozatok alakítása és végre többé-kevésbbé az egyes állabok ápolására vonatkozó intézkedések is, azért e kimutatást általános üzemtervnek is szokták nevezni. A részletes V.-ben csak a legközelebbi fél vagy egész fordulószak (10 vagy 20 év) vágásai vannak előirva, mint fennebb, de a várható hozadékot fanem és választékok szerint is el szokták különíteni.
alakult 1875., de csak 1883. kezdte meg működését és 1892. újra alakult oly célból, hogy a Vág és a Vág-Duna bal partján, a Nyitra folyó mentén, valamint Komárom és Zsitvatő között a Duna mentén elterülő ártereket az árviztől mentesítse. Székhelye: Tornóc. Árterületének nagysága 120,000 hold. Védő töltéseinek hossza 63,500 m., melyből 13,400 m. csak nyári töltés. Belső vizeinek levezetésére két nyiltan torkolló gyüjtőcsatorna és négy belvizscsatorna szolgál, mely utóbbiak közül egyiknek torkolata betoncsővel, másik háromnak betoncsővel és centrifugális szivattyuval ellátott. 1895 végéig befektetett építéstőkéje 1.378,327 frt 64 fr.
kisközség Trencsén vármegye V.-i j.-ban, a Vág bal partján, (1891) 2387 tót és német lak. (közte 362 izraelita), a járási szolgabirói hivatal széke, járásbirósággal, keményítőgyárral, vasúttal, posta- és távirdahivatallal és postatakarékpénztárral. Gót stílü plébániatemploma falában Podmanin Ráfael emléktáblája látható a lovag életnagyságu alakjával, mellette Balassa Zsigmondnak s nejének kőbe vésett képe s több más történelmi vonatkozásu faragvány. V.-nek igen élénk vásárai vannak; mesteremberei közül a fazekasok ismeretesek. V. a podhrágyi uradalomnak volt központja, melyhez a Podmanin testvérek korában 26 község tartozott.
(Vág-Beszterce-Váralja), kisközség Trencsén vármegye vágbesztercei j.-ban, (1891) 370 tót lak., vasúttal, posta- és távirdahivatallal és postatakarékpénztárral. A kis község felett igen magas, meredek, jól gondozott, erdővel borított hegyormon Beszterce várának romjai büszkélkednek. E várat 1400-ban Ostrorogski Szandzivog nyerte ajándékul Zsigmond királytól; a család kihaltával 1434. a vár a manini Podmanin-családra szállván, a rablólovagok kalandjainak kiinduló pontjává vált. Innen rettegtették meg Trencsén vármegyét és a szomszéd Morvaországot és Sziléziát, dacolva a törvény rendeleteivel, mig végül birodalmi átokkal és jószágvesztéssel sújtva, Podmanin Ráfael és János 1543. a királlyal kibékültek, aki magtalan elhaltuk után birtokaikat Serédy Gáspárnak adományozta; annak özvegye Balassa András nejévé lévén, a birtok a Balassa-családra szállt, de ez Thököly alatt elveszté birtokát, mely is 1714-ben a Szápáry-családra szállt. A várhegy tövében ma is fennáll a régi Szápáry-kastély (most Popper Lipót báró tulajdona). V. ö. Pehány Adolf, Kalauz a Vág völgyében (Budapest 1888).
l. Ragout.
folyó, l. Vág.
l. Vasúti kocsi.