osztrák falu, l. Sankt Valentin.
József, olasz bibliografus, szül. Ferrarában 1805 máj. 22., megh. 1874 dec. 17-én. 1846. a velencei Márkus-könyvtár főkönyvtárosa lett. Művei: Catalogus codicum manuscriptorum de rebus foroinliensibus ex bibliotheca palatina ad S. Marci Venetiarum (1859); Regesta documentorum Germaniae historiam illustrantium (2 kötet, 1864); Bibliotheca manuscripta ad S. Marci Venetiarum (5 köt., 1869). A m. tud. akadémia 1858. választotta kültagjává.
három római császár: 1. V. (I) Flavius, szül. Pannoniának Cibalae nevü telepén (Vinkonce) Kr. e. 321., megh. Brigetióban (Ó-Szőny) 376 nov. 17-én. 364. lépett a trónra, mely alkalommal öccsét Valenst (l. o.) vette maga mellé társuralkodónak, maga pedig Mediolanumban (Milano) tartotta székes fővárosát. V. erélyesen hozzálátott a birodalom határainak biztosításához, különösen Afrikában a mórok, a Rajna mentén a germánok, a Duna mellékén pedig a quádok ellen. 365 és 367 között épült az esztergomi kasztrum, sőt V. még a Dunán innen is állított fel őrtornokat. Egyébként ő maga 365. Galliába ment, hadat indított az alemannok ellen és 366. leverte őket. Ugyanakkor számos üdvös törvényt hozott, a következő évben pedig megosztotta biborát nyolc éves fiával, Gratianusszal (l. o.). 368. még egyszer az alemannok ellen vonult, kiket megvert és nyomban utána a frankok és szászok ellen fordította diadalmas fegyvereit. 370. harmadszor is leverte az alemannokat; éppen jókor, mert a quáok, akik a szövetséges barbárok területén emelt erődökben egy támadó háboru előjeleit látták, ez egyszer megelőzték V.-t. 374. hirtelen áttörték a határt és két légiót megsemmisítve egészen Sirmiumig kalandoztak. A nagyobb bajnak csak Theodosius (l. o.), a későbbi császár, akkor Moesia parancsnoka vette elejét, de a megtorlást maga V. vállalta számára. 375 tavaszán Galliából a Duna mellékére sietett. A quádok kérlelését meg sem hallgatva, Carnuntumban kiadta a rendeleteket; majd Aquincumnál (Ó-Buda) átkelt a Dunán, kétfelől megtámadta a quádokat és roppant mészárlást vitt végbe közöttük. Ősszel visszavonult, télen által a dunamenti limes megvizsgálásával foglalkozott és legnagyobbrészt Brigetióban tartózkodott.
2. V. (II.), szül. Kr. u. 371., megh. 392 máj. 15. Négy éves volt, midőn atyjának halála után császárrá kiáltották ki. A fölavatás Aquincumban történt. Eleinte Gratianus (l. o.), ennek halála után anyja Justina császárnő uralkodott helyette, habár Theodosius akarata mindenkoron a legjobban érezhető volt. Ugyancsak Theodosius védelmezte meg V.-t 387. Maximus ellen. A gyermek császár utolsó éveit Itáliában töltötte és u. o. halt meg erőszakos módon a frank Arbogast (l. o.) kezétől, mikor annak alkalmatlan gyámkodása alól szabadulni akart
3. V. (III.) Flavius Placidus, szül. Kr. u. 419., megh. 455. Szülei II. Constantius, Honorius hadvezére és Galla Placidia voltak. Honorius császár kinevezte utódjává és 425. Johannes bukása után csakugyan trónra is került. Helyette anyja Placida uralkodott, de nem valami üdvösen. A külső veszedelmekkel szemben Bonifacius és Aëtius, a kiváló hadvezérek védelmezték meg a trónt s a birodalmat. Aëtius leverte a franokokat és gótokat, békére szorította az Afrikába telepített nyughatatlan vandálokat. Ekkor jött a legnagyobb veszély a vandalokkal szövetkezett hunnok részéről, Attilának Galliába való betörése és a catalaunumi csata. A tehetetlen V. egyre féltékenyebb lett diadalmas és szerencsés hadvezérére, akit 454. megöletett, de már a következő évben maga is ugyanazon sorsa jutott Petronius Maximus kezétől, kinek sorsát Teleki László Kegyencében dramatizálta.
(antimon-virág, fehér antimonérc), antimonoxid (Sb2O2), rombos oszlopok vagy táblák legyező-, csillagformáju csoportjai, vagy vaskosan, szálas, héjas halmazokban. Sárgás szinü, majd szürke, gyöngyfényü. Antimonit és egyéb antimonércek elváltozásából képződött Nálunk Malacka vidékén (Pernek, Pozsony vármegye); ismeretesebb termőhelyei: Pribram, Bräunsdorf (Csehország), Constantine (Algéria) stb.
1. pápa volt 827. Alig uralkodott egy hónapig.
2. V., egyike a legkiválóbb gnosztikusoknak, szül. Alexandriában zsidó szükőktől. Kr. u. 140 körül Rómába ment és ott működött 160-ig. Az alexandriai gnoszticizmus az ő platói eszmékkel kevert rendszerében érte el leggazdagabb kiképzettségét. Rendszerének főbb gondolatai: Végtelen magasságban trónol öröktől fogva a minden lét ős alapja; benne volt az önmagáról való boldogító öntudat, lényegét képezte a szeretet, környezetét mély hallgatás. De minthogy a szeretet akkor valódi, ha van, amit szeret, ezért az önmagában nyugvó isten három, tőle emanált eonpártól ismét emanált 11 eonpár, az ősapától pedig még egy magasztos géniusz és ezek összevéve ábrázolják a kijelentett isteni élet teljességét. Az első eonpár két új eonpárt emanál: Krisztust és a szent lelket. Az isteni teljességből, pleromából kivetett al-bölcsesség meglelkesítette az anyagot, szülte a Deminogoszt, ki a káoszból alkotta a világot; hogy az e világa elegyedett isteni rész megmentessék, az összes eonok létrehozták legnemesb erejök odaajándékozásával az eon Jézust. L. Gnózis.
3. V., l. Bálint és Bálint napja.
János, genre- és tájfestő, szül. Nagylakon (Csanád) 1842 jan. 1-én. Gyermekkorának kedves időtöltése, a rajzolás, igazi szenvedélyévé Baján vált, ahová iskolázás céljából küldték szülői. Majd Aradra utazott, hol Csillag arcképfestőnél ismerkedett meg a szinekkel, azok kezelésével, sőt bizonyos formaérzéket is elsajátított és rövid idő muva több arcképet készített ismerősei és rokonai számára. Egy ilyen munkájáért kapott 30 forinttal jött fel Pestre, hogy rendszeresen és komolyan hozzá lásson a tanulmányozáshoz. Beiratkozott a Marastoni vezetése alatt állott rajziskolába. Festetics Leo gróf beajánlotta Nádasdy Lipót grófhoz Ferenc fia mellé rajztanítónak. V. éppen tizenhét esztendős volt, midőn a grófi családhoz Nádasd-Ladányra került. Nádasdy gróf épp ugy mint neje Forray Julia grófnő a család tagjának tekintették, a tanító és egykoru növendéke közt pedig az évek folymán olyan bizalmas viszony fejlődött, mely egyaránt díszére válik mind a kettőnek. Később Párisba ment, s itt Metternich herceg osztrák-magyar nagykövet protekciója folytán jutott be az akadémiába. Három esztendőt töltött Párisban s ez idő alatt a Solonban is szerepelt Törött korsó c. életképével. Festménye igazolta, hogy érdemes az ösztöndíjra, melyet párisi tartózkodása alatt szereztek számára jóakarói. A művész 1868. tért vissza Nádasd-Ladányra, hol azután egyfolytában öt évig dolgozott, felváltva festvén arc-, táj- és genreképeket. Időközben vissza akart térni Párisba, de a commune zavargásai nemcsak tervét hiusították meg, hanem műtermében hagyott tanulmányait és vázlatait is elpusztították. 1873. Münchenbe utazott, hol egy évi tartózkodása alatt apró genreképeit mindig örömest vásárolták meg a műárusok. Itt ébredt föl benne a vágy, hogy Olaszországot meglátogassa. Bejárta nevezetesebb városait, hosszabb időt töltött Rómában és Capri szigetén, megfestve a Hegedüs cigányt, első nagyobb méretü képét s a Caprii naplopót, melyet később a képzőművészeti társulat kiállításán is méltó figyelmet ébresztett. 1878. Münchenbe viszamenve, még melegében, olasz befolyás alatt született meg a Kis halászok c. bájos festménye. Ezúttal csak rövid ideig maradt Münchenben s egyenesen visszatért kedves fészkébe, Nádasd-Ladányra. Azóta folyvást ott él a Nádasdy-család körében, melyhez a tisztelet, szeretet és hála kötelékei fűzik. V. nagy tevékenységet fejtett ki; másolatok útján nagyon elterjedt genreképei mellett találunk kitünő tanulmányfőket, hangulatteljes tájképeket, sőt a vallásos festészet terén is tett kisérletet Szt. Ilona c. oltárképével, mely Nádasdy F. gróf első, virágjában elhunyt neje, Zichy Ilona grófnő emlékének van szentelve. Tájképei közül nevezetesebbek a Háborgó Balaton s a Tengerparti vidék. V. mint a cigányok romantikus életének festője az első helyet foglalja el művészetünkben. Ezen a téren valóságos specialista. Ily nemü művei közt a Haldokló cigány és a Zeneiskola maradandó becsü alkotások.
(Forum Fulvi Valentinum), város Alessandria olasz tartományban, a Po jobb partján, vasút mellett, (1881) 9834 lak., selyemmotolálással, ékszerkészítéssel; kénes ásványvizforrással, XVI. sz.-beli dómmal.
János, spanyol költő, szül. Cabrában (Córdoba tartományban) 1824 okt. 18. Granadában jogot tanult, aztán diplomáciai pályára lépett, sok hegyütt volt követ, igy Lisszabonban, Washingtonban, Brüsszelben, 1893-95. Bécsben. Irói hirnévre Pepita Jimenez (1874) címü regényével tett szert, amely több európai nyelven és magyarul is megjelent. Figyelmet keltettek egyéb novellisztikus művei: Las ilusiones del doctor Faustino (1876); El comendador Mendoza (1877); Dona Luz (1878); La prodiga stb. Nagyon becsesek irodalomtörténeti, kritikai dolgozatai is: Estudios criticos (1864, 1884); Nuevos estudio (1884). Összes művei a Coleccion de escritores castellanos címü vállalatban (Madrid 1855 óta) jelennek meg.
Galerius idejében Pannonia (l. o.) egyik darabjának elnevezése, melynek határai a Rába, Duna és Dráva folyók voltak s amelyet Galerius császár feleségéről, V.-ról neveztek volt el.
főhercegnő, l. Mária Valéria.