Antal, matematikus, szül. Pesten 1809 máj. 18., megh. New-Orleansban 1869 jul. 20-án. 1824. a piarista szerzetbe lépett és már 17 éves korában Sátoralja-Újhelyen tanárkodott. Még mielőtt a szerzetesi fogadalmat letette volna, 1827. kilépett és tanulmányait Kassán és Pesten folytatta, ahol Kazinczy a szépirodalomra ösztönözte, de ő a matematikát választotta. 1829-33. Bécsben Palocsay bárónál nevelősködött, 1833-36. pedig Eötvös Ignác bárónál. 1836-től kizárólag az irodalomnak élt és egynéhány versen kivül Felsőbb foku egyenletek egy ismeretlennel c. művét irta, melynek révén 1837 szept. az akadémiának levelező és két nappal rá rendes tagjává választatott. Ugyane munkáját bővítetve és javítva 1848. újra kiadta. 1838. a rohonci gazdasági akadémia tanára volt két évig, mikor ezen intézet feloszlott, Pestre visszatérvén, 1841. Egy felállítandó magyar központi műegyetemről szóló röpiratot bocsátott közre és az iparegyesület megalakításában részt vett és ennek megbizásából 1846-ig fizikai előadásokat is tartott. 1848. Eötvös József báró kinevezte egyetemi tanárnak, de az abszolut komány 1850. a nélkül, hogy a szabadságharcban tevékenységet fejtett volna ki, ez állásától felfüggesztette. Ezen annyira elkeseredett, hogy 851-ben kivándorolt New-Orleansba (Amerika), ahol 1853-ig egy német egyházközség papja volt; azután körülbelül másfél évig családjával Nicaragua köztársaságban mint kávéültetvényes élt, 1854. visszatért New-Orleansba, ahol egy hajózási iskolát tartott fenn és 1858. tudományos akadémiát alapított, melynek titkára is volt; utóbb a nagy háboru alkalmával Tennessee állam katonai akadémiájának igazgatóságát fogadta el, hol egész vagyonát elvesztette. Visszatérve New-Orleansba, mint az általa alapított akadémia titkára fejezte be viszontagságos életét. Nekrologját Galgóczy Károly irta meg az akadémia kiadványaiban. Nevezetesebb művei az említetteken kivül: A napórakészítésről (1833); Egyetemes számtudomány (1838); Az égi és földtekék használata (1840); Számvetés elemei (1851); Elemi tértan (1848); On the resolution of numerical equations (1855); Commercial navigation (1859).
III. Károly király 1733. külön pénztárt (cassa parochorum) létesített évi 16,000 forint javadalmazással, melynek az volt a rendeltetése, hogy belőle a kevésbbé jól ellátott plébánosok segélyeztessenek. Innen a cassa parochorum elnevezés. Ez a királyi intézkedés volt kiinduló pontja a V. keletkezésének, melybe 1786. némely feloszlatott szerzetesrendek és eltörölt kolostorok javai is beolvasztattak; ezen alap gyarapítására szolgáltal még a magyar főpapság által várerődítési segély címen fizetett összegek is. A főpapság ezt a szolgáltatását királyi és pápai beleegyezéssel 1858. három millió forintnak a V.-ba befizetésével megváltotta. A V. jövedelmei kat. isteni tiszteleti célokra, egyházi építkezésekre, papnevelő intézetek fentartására, a 300 forintban megállapított kongruának ez összegre való kiegészítésével szegény plébánosok segélyezésére fordíttatnak. 1880 máj. 21. kelt legfelsőbb elhatározással a V. és a tanulmányi alap (l. Tanulmányi alap) kezelésének ellenőrzése részben egyházi, részben világi férfiakból álló 15 tagu felügyelő és ellenőrző bizottságra ruháztatott. A bizottságnak csak ellenőrző és véleményező hatásköre van; de ha a miniszter a bizottság véleményétől eltérően akar intézkedni, mindenkor köteles a királynak legmagasabb elhatározását kieszközölni.
A tanulmányi alapok egyik részét a budapesti tudomány-egyetem alapítványai teszik. A pesti egyetem alapját 1635. Pázmán Péter biboros és esztergomi érsek vetette meg 100,000 frtos alapítvánnyal, melyet II. Ferdinánd király ugyanazon évben megerősített. Lósy Imre s Lippay György érsekek a jogi kart alapították 37,000 frtos alapítvánnyal. Mária Terézia királynő 1769. a földvári apátság javait adományozta az egyetemnek az orvosi kar megalapítására, az esztergomi érsekek pedig ezután is több ideig 10,000 frtot szenteltek évenkint az egyetemnek. Az egyetem legnagyobb alapítványa a Jézus-társaság társháza volt, 268,614 frt alapítványi tőkével, háromemeletes házzal, könyvtárral, könyvnyomdával, templommal, csillagász-toronnyal, továbbá több ingatlannal Nagyszombatban és Fehértemplomban, a vág-sellyei uradalommal, a bozóki prépostság felerészével, Denek pusztával, ingatlanokkal Korponán, Modrán, Szt.-Györgyön, Récsén stb. Ezekből az alapítványokból alakíttattak a budapesti tudomány-egyetem fekvő birtokai, t. i.: 1. a pécsváradi uradalom; 2. a földvári uradalom; 3. a znióváraljai uradalom; 4. a sellyei uradalom.
ilyen volt az 1532. Nürnbergben V. Károly és a protestáns rendek között kötött béke, továbbá azt 1555-iki augsburgi V., az 1648-iki vesztfáliai béke. Hazai történetünkben több békekötésre alkalmazhatjuk a V. elnevezést; igy az 1606-iki bécsi és az 1645-iki linzi békére. A francia történet a hugenották ellen viselt vallásháboruk korában több V.-t ismer, u. m. az amboisei (1563), longjumeaui (1568), saintgermaini (1570), bergeraci (1577), saintfleixi (1580) V.-t.
a vallás eszméinek bölcseleti szellemben való tárgyalása. A pozitiv vallásoknak megvan a maguk rendszere, melyet rendesen nem filozofiával támogatnak, hanem isteni kinyilatkoztatásból származtatnak. E rendszereknek filozofiai szempontból való vizsgálata, akár kritikai éllel, akár azzal a célzattal, hogy a pozitiv vallás tanítását mindenestül igazolja, a V. feladata. A skolasztika korában a V. a keresztény vallás igazolására szorítkozott. Azóta számtalan V.-i rendszer van, mely az egyház tanítását módosítani iparkodik és a filozofiai szempontot teszi uralkodóvá a vallási fölött. De a V. mellőzheti az egyes pozitiv vallások vizsgálását s önállóan keresheti a vallási eszmék rendszerét. Ez értelemben sok filozofiai rendszernek van V.-i része.
azok, melyek az államban létező egyházak, vallástársulatok és azok hiveinek vallásos érzületét s ez által a közrendet és közerkölcsiséget sértik meg. A régi törvények ezeket a cselekményeket az Isten ellen irányzottaknak tekintették. Az újabb törvények, köztük a magyar büntető törvény (1878. V. t.-cikk) is, amely 190-192. §-aiban tárgyalja a vallás és ennek szabad gyakorlata elleni bűntetteket és vétségeket, abból indulnak ki, hogy az Isten nem lehet sértés objektuma; az Isten fogalmát a sérthetésen felül állónak tekintik. Törvényünk a V. következő csoportjait állítja fel: 1. Aki valamely gyülekezeten nyilvánosan, szóval, vagy aki nyomtatvány, irat, képes ábrázolat terjesztése vagy közszemlére kiállítása által, Isten ellen intézett gyalázó kifejezések által közbotrányt okoz, aki az állam által elismert vallás szertartását erőszakkal megakadályozza v. megzavarja: vétséget követ el és egy évig terjedhető fogházzal és ezer forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntettetik. A kisérlet is büntetendő. 2. Vétséget követ el és hat hónapig terjedhető fogházzal és kétszáz forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő, aki az állam által elismert vallás szertartásai gyakorlatára rendelt helyiségben nyilvánosan botrányt követ el, vagy a vallási tiszteletnek tárgyát, vagy oly tárgyakat, melyek a szertartások végzésére rendelvék, a szertartásra rendelt helyiségben, vagy bár azon kivül, de a vallásos szertartás alkalmával, tettel vagy botrányos szavakkal meggyaláz. 3. Vétséget követ el és egy évig terjedhető fogházzal és ötszáz forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő, aki az állam által elismert vallás lelkészét, amidőn az vallási szertartást teljesít, szóval, tettel vagy fenyegetéssel nyilvánosan megtámadja. Aki pedig a lelkészt vallási szertartás teljesítése alkalmával testileg bántalmazza, bűntettet követ el és amennyiben cselekménye súlyosabb beszámítás alá nem esik, két évig terjedhető börtönnel büntetendő. Mindezen bűncselekmények fölött első fokon a kir. törvényszékek itélkeznek.
Törvényeink azonban a vallásos érzületet egyéb oltalomban is részesítik. A kihágási törvény (1879. XL. t.-cikk) 51. §-a szerint az, aki az állam által elismert valamely hitfelekezet vallásos tiszteletének tárgyát a vallásos szertartásra rendelt helyiségen kivül és nem a vallásos szertartás alkalmával nyilvánosan meggyalázza és ez által közbotrányt okoz: nyol napig terjedhető elzárással büntetendő. Az 1868. LIII. t.-cikk 19. §-a szerint egyik vallásfelekezetnek tagjai sem kötelezhetők arra, hogy vallásfelekezetbeliek egyházi szertartásait és ünnepeit megtartsák vagy hogy ezen napokon bárminemü munkától is tartózkodjanak. Vasárnapokon azonban minden nyilvános és nem elkerülhetetlenül szükséges munka felfüggeztendő. (l. Vasárnapi munkaszünet). Úgyszintén bármely vallásfelekezetnek ünnepén a templom közelében s egyházi menetek alkalmával azon tereken és utcákon, melyeken az ily menet keresztülvonul, mindaz mellőzendő, ami az egyházi szertartást zavarhatná. Aki ez intézkedéseket megszegi, az 1879. XL. t.-cikk 53. §-a értelmében két hónapig terjedhető elzárással és háromszáz forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő az, aki életkorának 18-ik évét még be nem töltött kiskoru egyént más vallásfelekezetbe felvesz. Ez a kihágás első fokon a kir. járásbiróság, másodfokon a kir. tábla hatáskörébe tartozik, éppen ugy, mint az 1879. XL. t.-cikk 54. §-ában említett kihágás, melyet az követ el, aki erőszakkal v. fenyegetéssel megakadályozza, hogy valamely temetőben az egyik vagy másik felekezet elhalt tagja eltemettessék. E kihágás büntetése háromszáz forintig terjedhető pénzbüntetés.
vallási ügyekben a legfőbb felügyeleti, közoktatási és művészeti ügyekben a legfőbb kormányzati hatóság. A király kegyúri jogát a V. által gyakorolja; azért a római és görög kat. nagyobb egyházi javadalmasok kinevezése e minisztérium előterjesztésére történik. L. Királyi legfőbb kegyúri jogok.
l. Vallásalap.
v. hitfelekezet, egy ugyanazon vallást követőknek összessége. Igy szokták mondani - bár nem helyesen - keresztény V., zsidó V., értvén alatta az összes, keleti s nyugati katolikus és protestáns keresztényeket, illetőleg az összes ortodox és neolog zsidókat. Helyesebben azonban a V. szót az eredetileg egy valláson volt hivek között keletkezett vallásos pártok megnevezésére lehet használni; igy p. Krisztus követői összesen egy egységes egyházat tettek egykoron; idővel kétfelé váltak, keleti és nyugati egyházra, ezekben ismét időnként majd a tanokra, majd a vallási szertartásokra v. egyházkormányzatra nézve különféle s egymással ellenséges viszonyba jött pártok keletkeztek. Szorosabb és helyesebb értelemben már ezen pártok, melyeknek mindegyike magát Krisztus tanainak igaz követőjeként tekinti, nevezhetők V.-eknek és pedig keresztény V.-eknek. Amely országokban a vallásszabadság elve nem emelkedett érvényre, ott vannak törvényesen bevett, tűrt és be nem vett V.-ek. L. Bevett vallások és Törvényesen elismert vallásfelekezetek.
A V.-ek viszonosságát az 1868. LIII. t.-c. részletezte és megállapította az egyik bevett vallásfelekezetből a másikba való áttérés feltételeit (l. Áttérés más vallásra). A vegyes házasságokból származó gyermekekre kimondotta, hogy nemük szerint szülőjük vallását követik; szabályozta a lelencek vallási hovatartozandóságát; kimondotta, hogy egyik V.-nek tagjai sem kötelezhetők arra, hogy más V.-beliek egyházi szertartásait és ünnepeit megtartsák, vagy hogy e napokon bárminemü munkától is tartózkodjanak; vasárnapokon azonban minden nyilvános és nem elkerülhetetlenül szükséges munka felfüggesztendő (l. Vasárnapi munkaszünet), ugyszintén bármely V. ünnepen a templom közelében vagy az egyházi menetek alkalmával azon tereken s utcákon, melyeken az ily menet keresztülvonul, mindaz mellőzendő, ami az egyháziszertartást zavarhatná. Elrendelte továbbá a törvény, hogy minden egyénnek valamely a magyar állam területén belül létező egyházközség kötelékébe kell tartoznia; a katonaságnál és az állami intézetekben, polgári és katonai kórházakban minden V. tagjai saját egyházuk lelkészei által részesítendők vallásos tanításban és egyéb lelkészi szolgálatban. Temetőkben a különböző V.-ek tagjai vegyesen és akadálytalanu temetkezhetnek. Különböző V.-üek által lakott községben, mely házi pénztárából egyházi v. felekezeti iskolai célokra segélyt szolgáltat ki, e segélyben igazságos arány szerint minden ott létező V. részesítendő. Új egyházgyülekezetek alakítása s leányegyházaknak anyaegyházakká vagy viszont átalakulása a V.-ek kizárólagos jogai közé tartozik.
Mindezen rendelkezések csak a bevett V.-ekre vonatkoztak, de nem az izraelitákra, kiknek a többi V.-hez való viszonyát semmiféle törvény nem szabályozta, minek folytán az izraelita vallás mint különben elismert vallás az állam védelmében részesült és az állam főfelügyeleti joga rája kiterjedt, de a viszonosság hiányában az izraelita vallásra áttérni nem lehetett. Ezt a visszásságot az 1895. XLII. t.-c. megszüntette az izraelita vallásnak törvényesen bevett vallássá nyilvánítása által (recepció) s a temetőkben való részvétel s az egyházközségeknek szabad alakításán kivül a viszonosság többi fent felsorolt intézkedéseit e vallásra is kiterjesztette. A bevett V.-ekkel szemben állanak a jövőben törvényesen elismerendő V.-ek, melyekről az 1895. XLIII. t.-c. 7-21. §-ai intézkednek. E szerint azok az állampolgárok, kik törvényesen elismert V.-té kivánnak alakulni: 1. tartoznak legalább egy egyházközség felállítását és fentartását, továbbá a felekezetükhöz tartozó gyermekeiknek iskolai hitoktatását biztosítani: 2. tartoznak a hitéletre vonatkozó összes hitelvi, erkölcsi, istentiszteleti és egyéb vallási szertartási rendelkezéseket magában foglaló szervezeti szabályzatot jóváhagyás végett a vallás- és közoktatásügyi miniszternek bemutatni. A jóváhagyás csak akkor tagadandó meg: 1. ha a megalakulni kivánó V. állam- v. nemzetellenes irányzattal keletkeznék; 2. ha az egyházközség alakítási kötelezettségének eleget nem tudna tenni; 3. ha a hitelvek, tanok, istentisztelet és egyéb vallási szertartás v. a tervezett szervezet: a) a fennálló törvényekkel vagy a közerkölcsiséggel ellentétben állana; b) a már létező és törvényesen bevett vagy elismert V.-ek valamelyikével azonosak vagy attól csupán az isteni tisztelet és az egyházi kormányzat nyelvét illetőleg különböznek; 4. ha a megalakulni kivánó V.: a) faji vagy nemzetiségi jelleggel birna; b) a már bevett vagy törvényesen elismert V.-eket sértené. A törvényesen elismert V. az állam védelme és fő felügyelete alatt álló nyilvános vallási testület, mely 1. szabadon gyakorolhatja a nyilvános közös istentisztelet jogát; 2. egyházi önkormányzati jogánál fogva maga intézkedhetik vallási és egyházi ügyeiben s kezelheti egyházi és iskolai vagy jótékonysági alapítványait, egyházi szükségletei fedezetére vagyont gyüjthet és e célból hivei anyagi hozzájárulását igénybe veheti; 3. hiveire egyházi adót és egyéb szolgáltatásokat kivethet, azokat azonban csak birói úton hajthatja be; 4. gyakorolja hivei felett a fegyelmi hatóságot a testi büntetés és birság kizárásával; 5. imaházul, oktatási, nevelési, jótékonysági intézetül, egyházi vagy intézeti alkalmazottai részére lakóházul használható épületeket és ezekhez szükséges, valamint temetőül szolgáló telkeket szerezhet; egyéb ingatlan vagyon szerzése azonban nincs megengedve. A törvényesen elismert V. lelkésze és egyházi előljárója csak polgári s politikai jogainak teljes birtokában levő feddhetetlen magaviseletü magyar állampolgár lehet. Ha ily egyház több egyházközségből áll, felsőbb egyházi hatóság is szervezendő. A magyar állam kötelékén kivül álló hatóság vagy egyén a V.-nak egyházi feje vagy védura nem lehet és a V. semminemü egyházi függésben külföldi hatóságtól, V.-i társulattól vagy egyéntől nem állhat. Az áttérés bevett V.-ről elismerte és viszont meg van engedve és a viszonosság egyéb rendelkezései is, a temető használatát, a községi segélyt és az egyházközségek szabad alakítását kivéve, a törvényesen elismert, illetőleg elismerendő V.-ekre is kiterjednek.
a költészetnek igen nevezetes köre, mely nem annyira műfajilag, hanem tartalmilag határolódik el. V.-nek nevezzük akár a lirai, akár az epikai, akár a drámai költészetnek mindazon termékeit, melyekben a vallási eszme a fő. Mivel a vallási érzék egyike az emberi közösség legáltalánosabb, legmélyebb és kulturailag legelőbb fejlődött érzelmeinek, természetes, hogy az érzésekből táplálkozó költészettel egy gyökérről fakadt, a költészetnek egyik legdúsabb forrásául szolgál, s hogy a költészet első fejlődésében kiválóan vallásos volt. Az epika a mitoszokból alakult, a lira himnuszokból állt és a dráma a kultuszból fejlett ki. Oly viszonyban volt a költészet a vallással, mint a többi művészetek is, melyeknek ha nem anyja, de tápláló testvére volt sokáig a vallás. Az emberi lélek kibontakozásával a költészet mind többféle tárgyát és eszmét vett föl, melyek messzibb állnak a vallástól, ugy hogy a V. ma csak egy tartomány a költészet tágas birodalmában. Ide tartoznak nevezetesen a legendák, zsoltárok, himnuszok, de sok nagyobb epikai vagy drámai mű is, mint p. Milton Elveszett paradicsoma stb. A V.-nek az a része, mely istentiszteleti célokra van szánva és erre egyházilag autentikusan elfogadva: az egyházi költészet. L. Himnusz.
l. Vallásfelekezet és Vallásszabadság.