a nagy román, különösen a francia nyelvcsaládhoz tartozó törzs, mely főképen a Németalföld déli részén elvonuló germán nyelvterületekkel határos vidékeket lakja. Számuk meghaladja a két milliót.
(cingulum humeri); áll a lapockából és a kulcscsontból s szalagokkal egymással egybekötve alkotják az izmok közbejöttével a felső végtagok egybeköttetését a törzzsel. A lapocka (scapula, omoplata) malteros kanálhoz sokban hasonló lapos csont, amelyen elül mélyedés van a lapocka alatti izom befogadására; hátán pedig egy rézsut belülről kifelé s felfelé haladó léc emelkedik rajta, amelyet lapockatövisnek (spina scapulae) neveznek az anatomusok. E fölött és alatt izmok (tövis feletti és alatti izom; m. supraet infraspinatus) és árkok (fossa supra- et infraspinata) vannak. A tövis vége a vállcsúcsba (acromion) fut ki, amelyet a vállon a bőrön át ki lehet tapintani. Ez alatt s tőle beljebb a lapockákból a hollóorrnyulvány (processus coracoideus) megy ki; a lapocka oldalt levő tömegesebb részén kis ízületi felszinével a felkarcsont ízül. A kulcscsont S-alaku, ujjnyi vastag csont, melynek egyik vége a vállcsúccsal, a másik vége pedig a mellcsonttal ízül. Mindkét csont emelkedésein, sarkain izmok és szalagok veszik eredetöket. A kulcscsont sok emlősön (ragadozók, patások) hiányzik.
l. Écharpe.
l. Párkány.
az ívnek legalsó kezdőpontja, ahol az egyenes szárhoz símul. L. Ív. - V., az erődítéstanban valamely mű (sánc, bástya stb.) tűzvonalának ama pontja, melyben az arctűznek készült vonalak egymást az oldalakkal metszik. Vállszögek, az ezen vonalaktól határolt szögek.
l. Epaulette.
l. Scapulare.
gyárváros Tarragona (ettől 18 km.-nyire) spanyol tartományban, a Prancoli bal partján emelkedő dombon, termékeny vidéken, vasút mellett, (1887) 13,274 lak., bőrcserzéssel, malmokkal, pamut- és lenszövéssel, szeszégetőkkel és papirosmalommal. 1809 febr. 25. itt győzte le Saint-Cyr francia vezér a spanyolokat.
l. Vállpont.
(lat.) a. m. sánc, erődgát (l. o.).