l. Toldat.
l. Váltójog.
Az 1840. XV. t.-c. a váltóügyeknek első fokon való elintézésére Pesten, Pozsonyban, Sopronban, Károlyvárosban (Horvátország), Aradon, Debrecenben és Eperjesen első biróságu V.-eket állított fel. Azonfelül Fiuméban volt egy váltó- és tengeri törvényszék (1844. VI. t.-c. 9. §). E V.-ek egy törvénytudó elnökből, két v. több törvénytudó biróból s ugyancsak két v. több kereskedői ülnökből s a megfelelő segédszemélyzetből állottak. Az eljárás előttük sommás v. rendes volt. Az itélethozatalhoz legalább három tag, mindig több biró, mint ülnök részvétele volt szükséges. A V.-ektől a felebbezés a váltótörvényszékhez (l. o.) történt. A kir. biróságoknak az 1871. XXXI. t.-c. alapján szervezésekor kimondatott, hogy a váltóbiráskodást a kir. törvényszékek gyakorolják (18. § b) pont) és e szabály alól kivételt csak a budapesti, a budapesti büntető és a Budapesten elhelyzett pestvidéki kir. törvényszékek tesznek, amelyek területén a váltóbiráskodást kizárólag a budapesti kir. kereskedelmi és V. gyakorolja, az említett három törvényszéknek pedig a váltóbiráskodás nincs hatáskörében. A váltótörvényszéktől a felebbezés a királyi itélő táblákhoz, innen a királyi Kuriához történik.
az olyan gyermek, amelyet a néphit szerint boszorkányok vagy ártó démonok csempésznek az ép, egészséges gyermek helyébe. Németül Wechselbalg s ezzel teljesen egyező lat. versipellis neve e V.-nek arra enged következtetni, hogy e babonás hiedelem szoros összefüggésben áll a lidércek, vampirok és más síri szellemek garázdálkodásáról elterjedt vélekedésekkel. A V. különben gyakran valóságos vampirként viselkedik a nevelő anyjával szemben, de rendesen csak egy ideig marad ez alakjában, melyet alkalomadtán más lidérces szereppel cserél fel. A V.-et legtöbbnyire a gyermekágyas nő körül, többnyire láthatatlanul ólálkodó démonok (tündérek, törpék) csempészik az anya igazi gyermeke helyébe. Sokféle olyas eszközről is tud a babona, amellyel e V.-től szabadulni s helyettük az elveszettet visszaváltani lehet. A V. rendesen vén, ráncos, sápadt arcáról s egyéb különös áruló jelekről, minők a golyva stb. ismerhető fel. V.-ről igen sok emlékezés van a boszorkányperekben. Magyarországi ilyen vádakról v. ö. Ipolyi, Magy. myth. (438. old.).
az oly ügynök, ki váltók adásvételének közvetítésével foglalkozik; a nagy világpiacokon egész testületet alkotnak.
Az 1840. XV. t.-c., tekintettel arra, hogy először szabályozta nálunk az addig jórészt idegen váltói viszonyokat, a váltóbiróságok előtti eljárásban a felek képviseletére a V.-eket jogosította fel. V. csak az lehetett, ki a rendes ügyvédi vizsgán kivül a váltó-feltörvényszék előtt a váltójogból szó- és irásbeli vizsgát tett. E vizsgálatról a feltörvényszék bizonyságlevelet adott; új esküt a V.-ek nem tartoztak tenni. Ez az eredete a köz- és V. elnevezésének. Ma ez az intézmény csak történeti emlék, mert az 1874. XXXIV. t.-cikkbe iktatott ügyvédi rendtartás nem ismeri a külön V.-i vizsgálatot, hanem csak az egységes ügyvédi vizsgát (l. o.).
ha valaminek helyébe más lép, akár térben, akár időben, akár az alkotó részekben, vagy az egésznek tulajdonságaiban, de olykép, hogy az új állapot a régivel törvényes rend gyanánt függ össze. E törvényes rend jogosít fel bennünket arra, hogy az új állapotot mintegy a régi folytatásának tekintjük és nem mondjuk, hogy most más valami van mint azelőtt, hanem hogy a dolog csak változott. A V. fölfogásához szükséges, hogy az új állapotot a régivel összehasonlítsuk és igy egybekössük. - V. a kémiában, l. Kémiai átalakulás.
(lat. variatio), a zenében a legelterjedtebb műforma, akár mint önálló egész, akár pedig mint rövidebb-hosszabb részlete valamely zeneműnek. Jelentősége abban áll, hogy valamely önálló, leggyakrabban melodikus táncdarab vagy dalformában tartott gondolat, téma többféle dallami, ritmikai s harmoniai átmódosulásban legyen feltüntetve. A V.-műforma épp ugy fokozatosan fejlődött ki, mint minden más formája a zenének, alapját az énekhangi figuráció vetette meg, amelyet aztán a hangszeres zene is átvett és tovább fejlesztett, idők folytán oly nélkülözhetetlen segédforrásává vált a zeneszerzésnek, amelyre minden irányban támaszkodott s támaszkodik manapság is.
(a matematikában), valamely mennyiségnek mérőszáma, ha az különböző értékeket vehet fel; ellenben állandó az oly mennyiség mérőszáma, melynek folyvást ugyanaz az értéke van.
l. Álló csillagok.