a vámtörvényeknek, a miniszteri utasításoknak, a rendeleteknek, szabályzatoknak és szolgálati utasításoknak mindazon intézkedései együtt véve, amelyek a vámszedési és vámkezelési eljárásokat állapítják meg. Intézkedik a V. a felek bevallási és fizetési kötelezettségeiről, a hivatalos személyeknek a felekkel szemben teljesítendő kötelességeiről, a szállítmányok és málhák vizsgálatáról, a vámilletékek behajtásáról és kezeléséről, egészségügyi, rendészeti teendőkről stb. Magyarországnak Ausztriával s Bosznia-Hercegovinával együtt közös V.-a van, amelynek egyes intézkedései csak a magyar és az osztrák törvényhozásnak, illetőleg a két állam felelős minisztereinek közös egyetértésével változtathatók meg. A V.-t megállapító intézkedések közül a legfontosabbak: 1. az 1788. évi általános harmincad-rendtartás; 2. az 1842-iki harmincad-hivatali utasítás; 3. az 1853. VI. 24. pénzügyminiszteri rendelet (Országos Kormánylap 136. sz.) és ugyanazon évi hivatali utasítás a kezdő hivatalok számára. Ezeken kivül majd minden vámtörvény életbe léptetése alkalmával új meg új V.-i intézkedéseket léptetnek életbe a végrehajtásra vonatkozó miniszteri rendeletek és utasítások. V. ö. Turóczy, Határvámtörvények és szabályok (Budapest 1896).
a határvámhivatalok mellett az utakat elzáró sorompó, amely nappal is lebocsátva, éjjel pedig ezenkivül még lezárva tartandó. A V. kivétel nélkül mindenkor csak vámhivatali vagy pénzügyőrségi közeg jelenlétében nyitható fel s csak ezek jelenlétében tartható nyitva. A kulcsokat oly helyeken, ahol veszteglőintézet nincs: a fő tisztviselők, különben pedig a veszteglőintézet vezetője őrzik.
helyesebben vámmérték, az a mértékegység, amelyre a vámtarifa tételei vonatkoznak; ez a törvényes vámmérték-egység minden tarifaszámnál pontosan meg van jelölve. A vámhivatali vizsgálatnál a brutto (l. o.), a netto (l. o.) és a tara (l. o.) igen részletes utasítások szerint határozandó meg s ezek a V.-ok legtöbbnyire különböznek ugy a tényleges súlyoktól, mint a szokásos számításokkal meghatározott súlyoktól.
az egymással áruforgalmi összeköttetésben álló országoknak olyan nemzetközi szerződései, amelyekben az átviteli, kiviteli és beviteli vámok tételeire, a vámrendtartásra s ezekkel összefüggő forgalmi viszonyokra vonatkozólag vannak megállapítva a szerződő államok kölcsönös jogai és kötelességei. Rendszerint kölcsönös engedmények alapján jönnek létre s arra irányulnak, hogy a szerződő felek kölcsönösen előnyöket s kedvezményeket szerezhessenek. Általában mindig a beviteli vámok mérséklésére s a forgalom szabadságának előmozdítására vezettek. Meg kell közöttük különböztetnünk a következő fajtákat: a) Tarifa-szerződések, ezekben a szerződő felek kölcsönösen megállapítják azokat a vámdíjtételeket, amelyeket egymás áruival s idegen államok áruival szemben kötelesek lesznek alkalmazni. b) Legkedvezményezettebb szerződések, az olyan tarifa-szerződések, amelyekben a felek kölcsönösen kikötik azt, hogy ha a szerződés lejárata előtt közülök akármelyik idegen államoknak nagyobb tarifakedvezményt vagy rendtartási előnyt nyujtana, mint amekkorát a legkedvezményezettebb szerződő társ élvez: minden ilyen kedvezmény külön egyezkedés nélkül, hallgatagon kiterjesztendő a másik félre is. A legnagyobb kedvezmény elvét rendesen a tarifaszerződés záradékául szokták szerződésbe beiktatni. c) Vámkartel (l. o.). d) Vámegyesület (l. o.). e) Vámszövetség (l. o.). Hazánk V.-eit l. Magyarország (XII. köt. 106-108. old.).
a vámegyesületek (l. o.) legbensőbben összeforrott alakja, amelyben a szövetkezett államok teljesen egységs vámterületté olvadnak össze s egyfelől az idegen államokkal szemben egységes vámvonalat s egységes vámtarifát alkalmaznak, másfelől pedig maguk között semmi néven nevezendő vámhatárokat nem állítanak. A legnevezetesebb V. Magyarország és Ausztria között áll fenn (l. Magyarország, XII. köt. 106. old.), de már a század közepe óta többször merült fel ugy a politikai, mint a közgazdasági irodalomban az a javaslat, hogy Európának, vagy legalább Közép-Európának államai alkossanak egy hatalmas V.-et, amely teljesen uralkodhatnék az egész világ forgalmi viszonyai fölött. E javaslatokat ugy tekintették, mint a teljes kereskedelmi szabadság szükséges előzményeit.
a behozatali, kiviteli és átviteli vámok díjtételeinek táblázatos összeállítása, amelyben minden egyes árucikk vámmérték-egységére nézve a behozatalban 50, a kivitelben pedig egy csoportba sorolva van megállapítva a fizetendő vámdíj, az általános határozatok között pedig a többi vámilletékek vannak meghatározva. Magyarországnak általános V.-járól az 1882-iki XVI. t.-c. intézkedik, amelynek rendelkezéseit Ausztria is törvénybe iktatta. E V. díjtételei általában minden olyan államból jövő árukra alkalmazandók, amelyekre külön szerződéses V. nem intézkedik, kivéve az olyan országokból jövő árukat és hajókat, amely országok az osztrák és a magyar hajókat és árukat kedvezőtlenebb bánásmódban részesítik, mint más államok áruit és hajóit. Az ilyen eredetü árukra a V. díjtételein kivül meg ennek 30%-a mint pótvám, ha pedig az illető áruk vámmentesek, akkor kereskedelmi értékük 15%-a mint specifikus vám vetendő ki. Az idézett t.-cikket módosítják az 1884. XXI., 1886. XXV., 1888. XIII. és XXIV., 1891. XVIII. t.-cikkek, továbbá az egyes szerződéses államoknak vámszerződései. L. Magyarország (XII. köt. 106-108. old.).
a vámvonalon (l. o.) belül fekvő terület. L. Magyarország (XII. köt. 106. old.).
rendesen csak a határvámok ügyeit jelölik e névvel, amely a vámterületnek, a vámilletékeknek (l. o.) és a vámrendtartásnak (l. o.) egységes rendszerére vonatkozik. A V.-nek ez a három ága egymással igen szoros kapcsolatban áll és együttesen szabják meg valamely államnak a nemzetközi forgalomban elfoglalt szerepeit. Jól közülzárt vámterület, magas vámilletékekkel és pontosan működő vámrendtartással teljesen elszigetelheti magát a nemzetközi forgalomtól; bármely tökéletlenség forduljon azonban elő vámrendszerében, zsákmánya lesz az idegenek élelmességének s végre helyesen berendezett V.-eivel kifejtheti nemzeti gazdálkodásának legnagyobb forgalomképességét. A V.-ek intézésének elveit a vámpolitika (l. o.) tárgyalja. - A közös vámterületet l. Magyarország (XII. köt. 106. old.).
véleményező közege a kereskedelemügyi magy. kir. minisztériumnak s feladata az, hogy szakszerü tárgyalás után véleményt mondjon a hozzá utasított vám- és tarifaügyekben. Elnöke a kereskedelemügyi magy. kir. miniszter s az általa kinevezendő egy, esetleg két helyettes elnökön kivül még 21 tagja van, kiket részint a pénzügyi, a földmívelési és a kereskedelemügyi magy. kir. miniszterek neveznek ki, részint pedig a kereskedők, iparosok és gazdák testületei választanak. A V.-ot az 1890 ápr. 11-iki minisztertanácsi határozat állította fel s működését a pénzügyminiszternek 1890 jul. 24-én 72,121. szám alatt kelt rendelete szabályozza.
a határvámhivatalok által akár a behozatali, akár a kiviteli forgalomban beszedett vámdíjak és vámilletékek a feleknek visszatérítendők: a) ha a fél az illető áru rendeltetéséről másként intézkedett; b) ha a külföldről beérkezett árukat a címzett nem fogadja el, vagy ha azok más okokból nem kézbesíthetők és igy újra külföldre vitetnek; c) számítási hibák vagy a vámdíjtétel helytelen alkalmazása folytán illetéktelen fizetés történt. L. Kiviteli jutalom és Adóvisszatérítés.