az a határ, melynek átlépésénél a szomszédos államok a vámjaikat hajtják be. Rendesen összeesik az államhatárral, de a vámüzleteknél (l. o.) a V. az államhatáron belül esik, viszont az idegen vámrendszerhez kapcsolt területek mellett pedig a V. az államhatáron kivül halad. - Belső V. a külső V.-on belül, rendeletileg megállapítandó távolságra húzódik s a kettő közé eső terület határkerületnek neveztetik.
(holland), németalfödi személyneveknél eredetileg a származást, de nem e nemességet mutató előszó; gyakran az őt követő szóval egybeirják (p. Vanderbilt). L. még Nemesi előnév.
1. török vilajet Örményország DK-i részében, amelyet közönségesen Kurdisztánhoz is számítanak, 40,000 km2 területtel és mintegy 376,000 lak., akik közt állitólag 120,000 keresztény és pedig nagyobbrészt örmény, kisebbrészt nesztoriánus. Mindenfelé hegyek takarják; magában foglalja a Ván-tavat. Szandsákjai: Ván és Hakkiari. - 2. Ván, az ugyanilyen nevü vilajet és szandsák fővárosa, az É-i Kurdisztán főkormányzójának székhelye, mintegy 30,000 lak. Kecske- és teveszőrszövéssel, durva kalikó- és finom ezüst-árukészítéssel, gyümölcstermeléssel. Ván áll a falakkal körülfogott török városból a citadellával és az örmény városból gyönyörü kertekkel. A citadella falai közt nagyszerü sziklaépítmények vannak (Semiramis sziklavára), amelyeket a mészkősziklákba véstek be, falaikat pedig kicsiszolták; rajtuk számos ékirat látható. A hagyomány szerint a várost Semiramis építette, a talált feliratok szerint azonban a város a Kr. e. IX. sz.-tól a VIII. sz. közepéig épült. Kertjeinek öntözésére az u. n. Semiramis-csatorna, egy még most is használatban levő, sziklába vésett, 75 km. hosszu vizvezeték szolgált. A várost Sapur persa király a Kr. u. IV. sz.-ban dúlta föl; későbben azonban 1021-ig ugy szerepel, mint egy örmény dinasztiának székhelye Vaszpuragan országban. 1021. bizánci, 1081. szeldsuk és turkomán uralom alá kerül; a XII. sz.-ban a kelati birodalomhoz, a XIII. és XIV. sz.-ban Kurdisztánhoz tartozott; 1533. és 1548. a törökök foglalták el a persáktól, akik 1636. megint rövid időre megszállva tartották.
(ásv.), vanadinsavas ólom és ólomklorid keveréke (3Pb3V2O8 + PbCl2), apró hatszöges rendszerbeli gyémántfényü oszlopokban és veséded, rostos halmazokban, sárga, barna, ritkábban piros. K. 3, fs. 6,8-7,2. Lelőhelyei: Karintia (Obir), Szibéria (Berezovszk), Mexiko (Zimagan). A legszebbek és pedig piros kristályok újabban Arizona (É.-Amerika) ólomércteléreiből kerülnek.
kémiai elem, mely vegyületeiben mint három- v. ötvegyértékü gyök szerepel. Kémiai jele V, atomsúlya 51,2. A természetben számos érce található, de ezekben a V. csekély mennyiségben fordul elő. Az elemet Wöhler fedezte fel és Berzelius állította elő 1831. Előállítása ugy történik, hogy a V.-dikloridot hidrogénáramban hevítik. Világos szürke, ezüstfényü kristályos por; fs. (12° -on) 5,5. Levegőn lassan oxidálódik, de hevítéskor V.-pentaoxiddá alakul át; a savak közül csak a salétromsav (kék szinnel) s a koncentrált kénsav (zöldes-sárga szinnel) oldja; káliumhidroxiddal összeolvasztva hidrogénfejlődés közben vanadinsavas kálium képződik belőle.
latin állatnév után Beneden Péter József (l. o.) belga zoologus nevének rövidítése.
(ejtsd: bjuren), több county az amerikai Egyesült-Államokban és pedig Arkansasban (2860 km2 ter., 8565 lak., Clinton székh.), Iowaben (1248 km2 ter., 16,225 lak., Keosaqua székh.), Michiganben 1612 km2 ter., 30,540 lak., Paw-Paw székh.) és Tennesseeben (837 km2 ter., 2865 lak., Spencer székh.)
Márton, az északamerikai Egyesült-Államok 8-ik elnöke, l. Buren.
(ejtsd: venkúver), 1. Brit-Kolumbiához tartozó sziget a Nagy-oceánban, É.-Amerika mellett, amelytől É-on a Queen-Charlotte-öböl, K-en a Johnston-George-szoros és D-en a Washington-territoriumtól a Juan de Fuca-szoros választja el, 33,100 km2 területtel. A szigetet a DK-i részé levő kis lapály kivételével a V. lánc takarja, amely D-en a Mount Olympusszal kezdődik és a Victoria Parkban (2281 m.) kulminál. Sziklás partjait fjordszerü öblök teszik szakadozottá, különösen Ny-on, ahol a Nootka-sound és az Alberni-csatorna nyulnak bele mélyen. Tavai és folyóvizei számosak, de nem hajózhatók. Az éghajlat általában zord, nedves, de egészséges; nyarai a japán tengeröböl miatt melegebbek mint a délibb fekvésü Kaliforniában. A megmívelhető föld kevés, e helyett nagy erdőségek és bennök számos vad van; a halászat is jövedelmező. V. gazdag még ásványkincsekben is; a legnagyobb aranybányák D-en a Sooke folyó mellett vannak; vas- és rézércek is bőven találhatók. Nagy jelentőségüek még a széntelepek, amelyek É.-Amerikának a Nagy-oceán-mellékét látják el tüzelőanyaggal. A benszülött lakosok indusok; nagyobb számmal vannak még bevándorlott európaiak és khinaiak is. Fővárosa: Victoria (1891. 16,841 lak.). V. szigetet 1774. Juan Francisco de la Bodega y Quadra fedezte föl. 1792. pedig Vencouver György körülhajózta. Az Oregon-egyezségben az Egyesült-Államok 1846. lemondtak róla. 1849. a Hudson-öböl-melléki társaság kapta meg, hogy betelepítse; 1859. gyarmattá emelték és 1866. Brit-Kolumbiával egyesítették. - 2. V., kikötőváros Brit-Kolumbia Ny-i partján, a Georgia-szoros egyik mély öble mellett, közel az Egyesült-Államok felőli határhoz, V. szigeten épült Nanaimóval szemben, a kanadai Pacific-vasút végső pontján, (1891) 13,685 lak.; fürészmalmokkal, kocsi-, gép-, szappan-, cukor- és szódagyártással; jelentékeny fa-, tea-, selyem-, szén- és prémkereskedéssel; szép posta- s klubpalotákkal, nagy vámházzal és egy nagy parkkal. V., melyet 1885. alapítottak, kiinduló pontja az Ausztriába, Jokohamába, Hong-Kongba, San-Franciscóba menő rendes gőzhajójáratoknak.
Fark Sztán fia, valamint V. testvére, Niegra s ennek gyermekei, mint Nagy Lajos király hű oláhjai, 1360 jun. 1. a máramarosvármegyei Váralja oláh falunak felét új adomány címén kapták, hogy azt V. és egyenes útódjai tiszta nemesség jogán örök időkig használják és birják. V. és unokaöccsei alapították azután Váncsokfalvát s az övék volt Nánfalva, Disznópataka stb. is. 1478-ban V. törzséből már határozottan kiváltak a váncsfali Nemesek, Dancsok, Váncsfalvyak és V.-ok. A maig is virágzó váncsfalvi Jurák Váncsfalvi Györgyöt tartják egyenesen ősüknek, kinek és testvéreinek hűséges szolgálataikért II. Ulászló 1508. új adománykép adta Váncsfalvát, Nánfalvát és Disznópatakát. A Jurákat (Jura, vagyis György fiait) először és határozottan csak 1548 aug. 28. említi Máramaros vármegye. A váncsfalvi Jurák élénk részt vettek a vármegyei életben, s küldöttek II. Rákóczi Ferenc szabadságharcaiban, mint 1848-49. is. Igy különösen az ifjabb Jura György, 1860. Máramaros főjegyzője, 1861. a képviselőház jegyzője, 1865. a Máramaros címü lap alapítója (megh. 1868 ápr. 14.), továbbá János, főszolgabiró és 1872-től maig járásbiró. A család címere kék mezőben hátsó lábaira ágaskodva nyilazó oroszlán. V. ö. Márki, A Váncsok és a váncsfalvi Jurák (Magyar-román Szemle, 1897, I-II. füzet).