1. István, id., gazdasági gépgyáros, szül. Kalocsán 1802., megh. Budapesten 1883 jun. 17. Atyja szabómester volt, ő pedig a lakatosmesterségre adta magát. Felszabadulása után Pesten és Bécsben gazdasági gépgyárban dolgozott, hol szorgalmasan rajzolni és géptant is tanult. 1825. mint önálló mester Bánát-Komlóson telepedett le és az ottani uradalom számára gazdasági gépeket, nevezetesen ekéket is készített. Első ekéi az akkoriban hires Zugmayer-féle ekék utánzatai voltak, utóbb azonban a Schwerz-féle v. hohenheimi ekét módosította, annak oszlopát állíthatóvá tette, kormánylemezét is másként alakította és praktikus talyigával látta el, vagyis megalkotta azt az ekeformát, melyet neve után V.-féle ekének (l. Ekék) neveztek el és mely jó szerkezete és jutányos áránál fogva mindenfelé tért hódított hazánkban. 1842. V. Pestre jött és Röck Istvánnal szövetkezve, többféle jó gazdasági gépet gyártott és hozott forgalomba. 1851. a Schlick-féle vasöntőt vette bérbe, mely 1854. tulajdona lett és gyárát, melynek gépei kiállításokon és versenyeken nagy elismeréssel találkoztak, az ország első e nemü vállalatai közé emelte. A terhes munka által megtörve, 1858. gyárát fiának V. Jánosnak adta át, ő pedig nyugalomba vonulni szándékozott és hosszabb ideig a külföldön utazott, honnét 1860. az első jobb szerkezetü amerikai varrógépet hozta hazánkba. 1862. Craiovába (Románia) költözött s ott gazdasági gépgyártelepet öntödével és gőzmalmot létesített. 1876-ig jól fejlődött üzlete, de azután elbetegesedve, gyártelepe tengődésnek indult és végre feloszlott és egész vagyonát elvesztette. A király V.-ot az aranykoronás érdemkereszttel tüntette ki. V. ö. Galgóczy, Emlékkönyv (IV. köt.).
2. V. János, az előbbinek fia, szül. B.-Komlóson 1826., öngyilkos lett Budapesten 1873 nov. 10-én. Pesten bölcsészeti és jogi tanfolyamot hallgatott. Nevével először a márciusi napokban találkozunk, amikor Vasvári, Jókai és Petőfi társaságában a sajtószabadságért küzd. A szabadságharcot végig küzdötte és mint százados tette le a fegyvert Világosnál. A Haynau-féle rémtörvényszék halálra kereste, de idejekorán menekült. Olaszországból éppen Svájcba akart szökni, mikor a határon osztrák katonák elfogták és Pestre hozták. Az újépületben ült egy évig vizsgálati fogságban. Halálra itéltetett, de kegyelmet kapott és Josefstadtba vitetett várfogságba. Pár év mulva szabad lett s atyja gyárában foglalkozott. De a kormány mindig szemmel tartotta. Abonyi birtokán 1855. újból el is fogták, de atyja közbenjárására kiszabadult. Ettől fogva az apai gyárat vezette. 1861-ben a b.-komlósi kerület országgyülési képviselővé választotta, mely kerületet 1865-től is újból képviselt. 1862. felségárulással gyanusították, de nem lett bántása. 1868-tól a Ferencáros, 1871-től a dunapataji kerület képviselője volt. Nagy tevékenységet fejtett ki a honvédmenház alapítása körül. Mint előkelő polgár, elnöke volt a ferenc-józsefvárosi takarékpénztárnak. Ennek bukásával van összeköttetésben az ő halála is.
(héb. a. m. vallomás), a zsidó liturgia mea culpája, mely alfabétikus sorrendben sorolja el (a többes szám első személyében szólva: asámnu a. m. vétkeztünk, bogádnu a. m. hűtlenek voltunk stb.) az emberiség által elkövetett bűnöket. A zsidók ceremóniája szerint ezen imát állva s kelet felé hajolva kell elmondani, minden kimondott szónál a mellet ütve. A hosszu napon (engesztelő nap) 10-szer mondják el a V.-t hangos szóval, a jámborabbak folytonos könyhullatás között. A fanatikus vallásos zsidók ellenben mindennap elimádkozzák a V.-t, ugyszintén a vőlegény is mielőtt az oltár elé lép és a haldokló utolsó perceiben. Amennyiben utóbbi önkivületi állapotban volna, mások mondják el helyette, igyekezve, hogy a haldokló lehetőleg utánok mondjon minden szót. Amig a jeruzsálemi főtemplom fennállott és a zsidó ceremóniákban az állatok áldozati kultusza dominált, a főpap imádkozta el a V.-t az áldozat vérvétele előtt. Csak a templom elpusztulása után lett az ima elvégzése mindenkire kötelező. Mint a többi keleti népek hasonló ceremóniájában, itt is azon felfogás uralkodik, hogy mennél jobban üti valaki a mellét, annál Istennek tetszőbb dolgot művel. Az «Asamnu» kezdetü ima az u. n. kis V., ehhez járul engesztelő napokon az «Álchet» kezdetü ima, körülbelül még 80-90 bűn felsorolása és több bűnbocsánatot esedező ima, ez a nagy V.
(Vidin, Bodon), a rómaiak Bononiája, az ugyanily nevü kerület és metropolita székhelye, 26 km.-nyire a szerb határtól. a Duna mellett, Calafatu román vasúti állomással szemben, (1888) 14 772 lak. (8020 bolgár, 3487 török, 1323 spanyol zsidó stb.); arany és ezüst filigrán tárgyak készítésével, állami reáliskolával és vincellér-iskolával; elhagyatott várral, amelynek egyik része a Duna partján még a középkorból való. A török városrész aranyozott arabeszkekkel díszített közkútjaival, csendes mecsetjeivel, a Paszvan pasa sírjával és egyéb az oszmán uralomra vonatkozó emlékeivel most szomoru képet nyujt. V. a X-XIV. sz.-ban jelentékeny erősség volt. Itt tartotta székhelyét az utolsó bolgár cár Szracimir János is, utoljára mint török hűbéres, mig 1396. a Zsigmond királyhoz való csatlakozása, midőn az Nikápoly alá vonult, trónjától meg nem fosztotta.
(lat.) a. m. a konzulok ügyeljenek, hogy a köztársaság valamely kárt ne valljon.
(Vigyine, Vidina), kisközség Nógrád vármegye losonci j.-ban, (1891) 388 tót és magyar lak., gyapjumosóval.
János, festő és rajztanár, a réz- és acélmetszeteiről ismert V. Károly fia, szül. Pesten 1827 jan. 17. Iskolai tanulmányai mellett a zenével is foglalkozott s mint 19 éves ifju több zeneművet bocsátott közre. A szabadságharc lezajlása után, melyben szintén részt vett, előbb Fajszon Kund Vincénél, majd Somssich József gróf kaposújlaki kastélyában, azután pedig Grazban töltötte az időt 1852-ig. E bujdosás után az akkor Velencében élt Berchtold grófi családnál volt nevelő s ott folytatta az akadémián festészeti tanulmányait. Ugyancsak ott 1857. műtermet is nyitott, majd 1863-ban 1000 frtos ösztöndíjjal Rómába utazott és a Palazzo Veneziában kezdett dolgozgatni. Velencében 1866. megházasodott, aztán Mayer István püspök meghivására nemsokára visszatért Magyarországba s tanári állást foglalt el az esztergomi képzőintézetben. Itt festett képei közül fölemlítendők: Krisztus mennybemenetele, Szent Jeromos, a magyarországi Justitia. A fővárosnak ez idő tájon pezsdülni kezdő művészeti élete azonban V.-t is ide vonzotta s mint a VIII. kerületi reáliskola rajztanára telepedett le Budapesten. A műipari rajz és ízlés érdekében kifejtett eredményes tevékenysége itt kezdődik. 1880. az első edényfestészeti iskolát szervezte, azután pedig a női rajziskolát állította fel a közgyülés és fővárosi törvényhatósági tanács támogatásával. A kereskedelmi minisztérium megbizásából 1884. bocsátotta közre első nagy munkáját: a Módszeres szabadkézi rajzmintákat, mely nagy figyelmet ébresztett. V. különösen a magyar motivumok felkutatásában szerzett érdemeket. Mióta a fővárosnál működik, minden törekvése oda irányul, hogy az iparrajzoktatást előbbre vigye és ezt a célt szolgálja Módszeres rajzoktatás c. munkája is, melyet a legelső párisi cégek egyike adott ki magyar, francia és német nyelven. V. kezdeményezésére jött létre Budapesten a nagyszabásu iparrajziskola (l. o.).
(lat.) a. m. láttam; névaláirással ellátva a tudósítás tudomásul vételének jelzésére szolgál (vidimálás). L. Láttamozás.
l. Kanári-szigeti borok.
(Wiedenbach, Ghimbávu) nagyközség Brassó vármegye felvidéki j.-ban, (1891) 1448 német (szász) és oláh lak., posta- és telefonállomással és postatakarékpénztárral. Érdekes régi temploma hatalmas várkastéllyal van övezve.
Pál, szinész (családi nevén Bodonyi Kajtár Pál), szül. 1846 nov. 17-én. 1864. szinész lett Demjén Károly társulatánál. Egy évi vándor élet után a debreceni szinházhoz, majd nyolc év mulva a kolozsvári szinházhoz szerződtették, 1878 máj. 1-től a népszinház elsőrendü tagja. Kiválóbb sikereket többek közt a Cornevillei harangok, Ripp van Winkle, Hoffmann meséi, Madarász és a Bányamesterben ért el. Minden izében magyaros tehetsége azonban leginkább a népszinművekre termett. Paraszt suhancai tőről metszett voltuknál fogva közkedveltségüek. Mint iró is szép sikereket ért el. Szinművei: A vörös sapka, Szárazmalom, Cifra Zsuzsi lakodalma, Ingyenélők, Kassai diák, Szökjünk és Apja lánya, melyek közül az Ingyenélők, vörös sapka és Apja lánya osztatlan tetszésében részesült ugy a fővárosi, mint a vidéki közönségnek. Mint az országos szini egyesület tagja több éven munkálkodott az egyesület kormánytanácsában és egyike volt azoknak, kik a népszinház segélyegyesületét, majd a nyugdijintézetet megalapították.