a nagy mélységben élő halak ama bőreredetü, valószinüleg mirigyes szerkezetü képletei, melyek a test különböző helyein, a fejen, az úszószárnyakon stb. lehetnek egyenkint vagy csoportosan elhelyezve. Mint sötétben fénylő és világító pontok jelennek meg ezek. Lendenfeld szerint a mirigyváladék világít, mig a mirigyek nyilása körül lévő sejtek mint ezüstszinü reflektorok működnek. A halakon kivül még más állatoknál is találunk különböző szerkezetü szerveket, amelyeknek többnyire a váladéka az, mely foszforeszkál, azaz éjjel világít. L. Lámpahordozó, Szentjánosbogár.
(l. a mellékelt képet), a tengerpart veszélyes pontjain, a hajózás elősegítése és biztosítása céljából emelt és a messzire világító lámpák elhelyezésére szánt épület, mely éjnek idején, valamint nappal is (a torony mga) a hajósoknak tájékoztatásul, útmutatóul szolgál.
[ÁBRA] 1. ábra. Világító torony Rotersandon. (Vertikális metszet.)
A partok mentén felállított V.-ok és a közönséges épületek építési módja, rendszere sokszor igen lényeges eltérést mutat, különösen oly V.-oknál, melyek sziklazátonyokra építve, a tenger hullámcsapásainak nagy mérvben ki vannak téve. Ily tornyok anyaga rendesen vas és kő vagyis kőtömbök, melyek külön szerkezetü vaskeretbe illesztetnek. A világításra kezdetben fát, később szenet, majd faggyut és viaszgyerttyákat, most többnyire zsíros olajat vagy kőolajat használnak, mig egyes V.-okon a Drummond-féle mészfény, másokon villam- és magnéziafény van alkamazásban. A tornyok lámpái Argand-féle égővel és ebben 1-6 egymásba illesztett kanóccal vannak ellátva, a külső kanóc átmérője 70-110 mm. A lámpák vagy óraszerkezetü vagy ugynevezett modérateur-lámpák, melyek a kanócokhoz az elszenesedés meggátlása végett még bizonyos mennyiségü olajfölösleget is juttatnak. A lámpa által minden irányban kilövelt fénysugarak összpontosítására tükröket (katoptrikus vagy angol rendszer) vagy lencséket (dioptrikus rendszer parabolás homoru tükröket használ, a lánggal a gócpontban, melynek sugarai a tükör tengelyével egyenközüen verődnek össze, vagyis egy vizszintes fényhenger képődik, melynek átmérője a fényvető átmérőjével egyenlő és igy a láthatárra nézve teljes fénykör nem áll elő. A hajó tehát, melynek a fekvése a tengeren két ily tükör tengelye közé esik, csak egy gyöngén pislogó fényt észlelhet, csekély helyváltoztatás mellett azonban mihamar a világosabb sugarak körébe jut. A fény erejének ezen változása arra szolgál, hogy a különféle szerkezettel ellátott szilárd (állandó) fényeket másoktól megkülönböztetni lehessen. A forgó fény előállítására több ily katoptrikus készülék három- vagy négyszögletes vaskeretnek oldalain állíttatik fel, a keretet magát pedig egy óramű egyenletes forgásban tartja, ugy hogy a tükrök által visszaverődött fénysugarakból képződött fényhengerek egymásután a láthatár minden pontja feléirányulnak. Ily módon egy helyből nézve, a forgási gyorsaság mérve szerint hosszabb vagy rövidebb tartamu, sötétséggel váltakozó fényfelvillanás látható, melynek ereje eleintén fokozódik, azután apad. A Stevenson-féle szakadozott (villogó) fényür, a világító lámpának hirtelen való felvillanás és elsötétülése egy a lámpát időközönkint eltakaró ernyő által történik. Franciaországban a kikötői fény lámpái Bondier-Marcet-féle tükörkészülékkel vannak ellátva, mely minden fel- vagy lefelé vetett fénysugarat vizszintes irányban továbbít.
[ÁBRA] 2. ábra. Világító torony Rotersandon. (Alaprajz.)
A dioptrikus vagy lencse-rendszernél a lámpából kiáradó fényt a lencsék megtörik. Oly lencsék azonban, mint amilyenek a közönséges műszereknél alkalmaztatnak, itt nem használhatók azért, mert az erős, vastag testü lencse, mint amilyen a kellő gyujtótávolságnak eléréséhez e célra szükséges volna, igen sok fényt elnyelne s különben is tetemes költségbe kerülne, azonkivül nagy lencséknek előállítása sok nehézséggel jár s kezelésök is nehézkes. A lencséket a V.-oknál ez okoknál fogva csak Brewster és Fresner találmánya óta alkalmazzák, kik megállapították azt, hogy a lencse fénytörő erejének csorbítása nélkül a lencse-testből igen sokat el lehet venni, ha a felület érintetlen marad. Igy készültek a még mai nap is használatban lévő sok-övü vagy gyürüalaku lencsék, melyek egy kis közép-lencse körül rakott övek vagy gyűrükből állanak.
[ÁBRA] 3. ábra. Világító torony szilárd fénnyel. (Tresnel szerint.)
A Fresnel-féle rendszer szerint épült nevezetes V.-ok egyike a Gironde torkolatánál fekvő 63 m. magas Corduan, továbbá a New-Skerryvore Skócia nyugati partján. Ez utóbbinál (4. ábra) nyolc övlencse egy 2 m. átmérőjü keretet alkot (L L), melynek középpontjában (tehát valamennyi lencse gyujtópontjában) a nyolc oldal felé vizszintes sugárkévéket lövelő lámpa (F) áll. A lámpaaljban elhelyezett óramű az egész szerkezetet nyolc perc lefolyása alatt fordítja egyszer tengelye körül, ugy hogy a figyelő szem minden percben egy világos fénysugárt lát, melynek intenzivitása eleinte fokozódik, később pedig gyengül. A lámpa felett egy (ugyancsak nyolc lencséből álló) a láng felé 50° hajlással fekvő lencsekészülék (L' L') van elhelyezve, melyet MM sík tükrök fednek. Ezen sík tükrök állása olyan, hogy az L' L'-ből jövő fénysugarak általuk R' R' vizszintes irányban vetődnek vissza. A Z Z-vel jelzett prizmák a lefelé verődött sugarakat R'' R'' vizszintes irányba terelik. Az egész készülék olykép működik, hogy a megfelelő távolságban lévő szem először a készülék alsó részéből radó szilárd fényt látja, minden percben pedig a felső rész által előidézett gyönge fölvillanást, melyet másodpercek mulva egy 30 tengeri mérföldnyire észlelhető erős fénysugár követ. A 3. ábra szilárd fényü V. fényberendezését mutatja. T a lámpa, D E F pedig egy Fresnel szerint készült lencseöv-csoport, mely a fénysugarak 2/5-ét tökéletesen uralja, a többi 3/5-öt pedig felső és alsó mellékszerkezet fogja fel. A felső szerkezet A B C 13 prizmatikus lencse-övből áll és ugy van berendezve, hogy a fénysugarak, miután egy gyűrünek belső felületébe hatolva meghajlíttattak, a felső gömbfelület által visszavettetnek és a külső felületből való kilépéskor újból meghajlíttatván, a készüléket vizszintes irányban hagyják el. Hasonlóan működik a hat alsó prizmatikus lencseöv-csoport: A' B' C'. M N összekötő drótpálcák. Ezen készülék egy 2,25 m. átmérővel biró sugárkévét alkot, mely a látóhatár bármely pontjáról észlelhető. Miután a V. nemcsak veszélyt van hivatva jelezni, hanem a hajóst tájékoznia is kell az iránt, hogy hajója mely helyen van, szükséges, hogy a szomszédos helyek V.-ai egymástól megkülönböztethetők legyenek. A V.-ok sajátságai tehát az egyik vagy másik világítási rendszer alkalmazásához fűződnek ugyan, de könnyen képzelhető, hogy egy és ugyanazon rendszer kiaknázása mellett csekély modifikációk által egymástól lényegesen eltérő jellegü világító fényt lehet előállítani. Némely helyeken leginkább ott, ahol sok V. van egymás mellett, a V.-nak könnyebb felismerhetése céljából szines lencséket vagy üveghengereket alkalmaznak, azonban csak a vörös szin mutatkozott használhatónak és ez is csak kis távolságra látható, miután a szines üveg sok fényt elnyel. Egészben véve a V.-ok lámpáinak szerkezete a következő: 1. szilárd fény, 2. szilárd fény felvillanással, 3. felvillanó fény, 4. villogó fény, 5. felvillanó fénycsoport, 6. megszakított fény, 7. változó fény (szines). Ahol a talaj minősége miatt V.-ot építeni nem lehet, ott világító hajókat (l. o.) alkalmaznak.
[ÁBRA] 4. ábra. Világító torony forgó fénnyel.
A V.-okról már Homeros is említést tesz. Az ókor hét csodái közé számíttatott a Fárosz (l. o.). Ezen V. kortársának tekinthető a ródusi kolosszus (l. Ródus). az 1696. épített hirneves eddistonei V.-t 1703. orkán rombolta le, 1708. újra felépült, 1755. pedig a lángok martaléka lett. A mostani szilárd anyagból készített torony gyakran szolgál más V.-ok építésénél mintául. A mellékelt kép 1. és 2. ábrája a tenger fenekére épített rotersandi V. rajzát mutatja, mely körülbelül Bremerhaven és Helgoland összekötő vonalának közepén fekszik. Ami a V.-ok fényerejét illeti, egykoron csodaszámba ment, ha egyik vagy másik V. lámpája 5-6000 gyertyaláng fényét árasztotta, később midőn a villamosságot vették használatba, a toronylámpa fénye 60 000 gázlángnak felelt meg és 1881. a Marseille mellett lévő Planier v. már 127 000 gázláng erővel világított. Az optikának további fejlődésével a fényárasztás már 900 000 láng erejéig szökött s ma a Havre francia kikötő előtt fekvő Here nevü V.-nak fényereje 2 500 000 gázláng, s fénye Franciaország partjáról csaknem Angolország déli partjáig hat.
mellékhelyiségek világítására és szellőztetésére használt kis méretü udvar (l. o.).
l. Kereskedelem.
l. Kiállítások.
az éjjeli halászásnál világítás céljából alkalmazott, szurkos fenyőforgácsból készült szövétnek.
hite, vagyis azon gondolat, hogy ez a mostani világ egykor tönkre megy és szebb s nemesebb világnak ad helyet, a legtöbb vallásban feltalálható. Az ős keresztény egyház a V.-t, vagyis ezen világnak egy boldogabb világgá való átalakulását Krisztus visszatérésével, s az ő ezeréves uralkodásával hozta összeköttetésbe. L. Chiliasmus.
általában olyan nyelv, mellyel az ember az egész világon megértetheti magát. Legtöbb joggal az angolt nevezhetni ma igy (azelőtt a franciát, a középkorban a latint). Egyes tudósok már évszázadok óta törekedtek mesterségesen alkotni olyan nyelvet (pasilalia) v. legalább olyan irást (pasigraphia), melyet minden nemzet irástudói könnyen elsajátíthatnának. Ilyen törekvések voltak: Leibnizé (De arte combinatoria c. művében, 1666), Condorceté (Esquisse d'un tableau historique des progrčs de l'esprit humain, 1794) stb. Legújabbak a volapük; a pasilingua és az esperanto. Az eddigiek mág mind sikertelenek maradtak, ámbár magának az eszmének még egyes modern módszeres nyelvészek is pártjára keltek (igy különöen Schuchardt, Auf Anlass des Volapüks, Berlin 1888; Weltsprache und Weltsprachen, Strassburg 1894. Az utóbbinak ismertetése: Nyelvtudományi Közlemények, 24. köt.)
1. Magyar-V., nagyközség Arad vármegye V.-i j.-ban (1891) 1939 német, magyar és oláh lak., a járási szolgabirói hivatallal, járásbirósággal, közjegyzőséggel, jeles cognacgyártással, több szép (Bohus-féle) kastéllyal és vasúti állomással. - 2. Román-V. (Ó-V., Sitria), nagyközség u. o., (1891) 4012 oláh lak., vasúti állomással, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpánztárral. A teljesen összeépült és azelőtt gyönyörü szőllőktől környezett két község felett emelkedik az emlékezetes V-vár omladozó falaival, hol (helyesebben a szőllősi mezőn) 1849 aug. 13. rakta le a fegyvert Görgey hada az oroszok előtt. A vár keletkezésének története ismeretlen, mint várat különösen is csak 1331 szept. 8. említik először, mindőn Dezső mester királynői főlovászmester özvegye azt antal comesnek ajándékozta. A III. Béla alatt 1190. itt felállított apátság is róla vette nevét. 1439-ig királyi vár volt; ekkor Zsigmond király Brankovics szerb deszpotának ajándékozta a hozzá tartozott 110 faluval együtt; midőn pedig Brankocsi 1441. hűtlenségbe esett s magyarországi birtokait elvesztette, Ulászló király Maróthi László aradi főispánnak ajándékozta V.-t; Brankovics azonban nem bocsájtotta ki azt kezeiből s előbb 1442. Birini Pálnak, utóbb 1444. Hunyadi Jánosnak ajándékozta azt, kinek halálával fiai, László és Mátyás, anyai nagybátyjuknak Szilágyi Mihálynak engedték át. Midőn később Mátyás királlyá lett, ugyancsak itt,V.-on záratta el Szilágyit 1458., midőn pedig ez 1461. Konstantinápolyban lefejeztetett, a várat több jószággal együtt özvegyének, Báthory Margitnak kezénél hagyta Mátyás zálogképen. 1464 febr. 22. Mátyás v.-t több zaránd- és aradvármegyei birtokkal együtt Báthory Andrásnak és négy fivérének ajándékozta. A vár ezután mindaddig a Báthoryak tulajdona maradt, mig a családnak 1613. Báthory Gáborban magva szakadt. A mohácsi vész után I. Ferdinánd, Szapolyai emberei, ugy a törökök gyakran ostromolták, mig 1693. Heister tábornok végkép kiűzte belőle a törököket. 1784. a Zaránd és Hunyad vármegyékben kitört pórlázadás alatt a lázadók ide vették magukat, mire akkori tulajdonosa (Bohus) az aradi várból hozatott ágyukkal halomra lövette. V. ö. Márki, Arad tört. (I-II.)
l. Gergely (VII. köt. 934. old.).