l. Ívlámpa, Izzólámpa és Világítás.
(olasz, eredetileg villote alla napolitana), régibb olasz falusi parasztnépdaloknak az elnevezése; duda-, pásztorkürt-, sőt hegedükiséret mellett is el volt terjedve a XVI. sz.-ban s még azután is Olaszországban, ahonnan ugy formája mint tartalmi iránya Francia- és Németországba is átszármazott.
János, olasz történetiró, szül. Firenzében, melyik évben nem tudni, meg. u. o. 1348. pestisben. Ijfu korában mint kereskedő bejárta Flandriát és Franciaországot, azután Firenzében viselt több rendbeli hivatalt. Szülővárosa iránti kegyeletből megirta annak történetét, beleszővén Itáliának történetét is. A mű (Istorie Fiorentine), mely 1348-ig terjed, irodalmi szempontból rendkivül fontos, amennyiben az első nagyobb olasz prózamunka. Nyelvezete élénk s vonzó. Kritikai becse szintén nagy, különösen azon eseményekre nézve, melyeknek v. szemtanuja vala. az eseményeket guelf szempontból mérlegeli és ebből a szempontból itéli meg hőseit is. Nagy Lajos királyunkkal szemben éppen ebből az okból elfogult. - V. öccse, Mátyás (Matteo), a munkát tizenegy könyvvel megtoldotta (1363-ig); az ő fia pedig, Fülöp, ki mint biró és jogtudós szerzett hirnevet, megirta a 11-ik könyv befejezését és külön munkát is adott ki: De origine civitaris Florentinae et ejusdem civibus. az első rész meséknek tárháza; a másik részt, mely a Liber de civitatis Florentiae famosis civibus címet viseli, Galletti 1847. latinra fordította, Mazzuchelli pedig ó-olasz fordításban közölte. Ez a mű az olasz irodalomtörténetnek első zsengéje. V. krónikáját többféle kiadásban birjuk. Kiadták: Giuntini (1562-87), Muratori (Scriptores reum italic., 25. köt., 1723 s köv.), Magheri (Firenze, 14. köt., 1823-26), mely a Mazzuchelli-féle Vite d'uoimini illustri fiorentini c. művet is tartalmazza; kiadták továbbá Gherardi-Dragomanni (Firenze, 7 kötet, 1844) és Racheli A. (Trieszt, 2 köt., 1857-58). V. ö. Pór Antal műveit az Anjou királyokról.
l. Porto.
(ejtsd: -portimáuń), kikötőváros Faro portugál kerületben, 3 km.-nyire a déli parttól, a Serra de Monchique déli lábánál, a Rio de Silves széles, két erősség által védett öblének jobb partján, (1890) 6812 lak., kikötővel.
Arnoldus, eredetileg Arnoldo Bachnone, alkémista, szül. Villanovában (Katalonia) 1235. Casamila Jánosnál tanult Barcelonában filozofiát és gyógyszerészetet, ahol később tanította is e két tudományágat. A papság üldözte asztrologiája, bűvészete és eretneksége miatt s igy Párisba menekült, ahol mint aranycsináló nagy hirnévnek örvendett. Majd Olaszországba ment, kóborló életet folytatott, mig II. Frigyes arragoniai király magához vette, s 1312. Avignonba küldte a beteg V. Kelemen pápa gyógyítására. Utközben hajótörést szenvedett s a habokban lelte halálát. V. volt az első, aki a bölcsek kövének és a cseppfolyósított aranynak (Aurum potabile) gyógyerőt tulajdonít. Állítólag több mint 20 alkémiai irat szerzője, ezek közt fő munkája: Rosarius philosophorum.
(ejtsd: villyaneueva-), város Córdoba spanyol tartományban, a Sierra Morena lábánál, szeles vidéken, (1887) 1971 lakossal.
az ugyanily nevü járás székhelye Badajoz spanyol tartományban, 4 km.-nyire a Guadiana bal partjától és Zujar nevü mellékvizétől, vasút mellett, (1887) 12 024 lakossal. V.-t az Alcantara lovagrend alapította azon területen, amelyet IV. Ferdinándtól kapott.
kikötőváros és tengeri fürdő Valencia (ettől 5 km.-nyire) spanyol tartományban, a Földközi-tenger partján, a Turia-torkolattól balra, vasút mellett, (1887) 5619 lak.
az ugyanily nevü járás székhelye és kikötőváros Barcelona spanyol tartományban, a Földközi-tenger közelében, vasút mellett (1887) 13 811 lak., nagy szőllőtermeléssel és szövőiparral.