(ejtsd: vilár) Kolozs Lajos Hektor, francia herceg, szül. Moulinsban 1653 máj. 8., megh. Torinóban 1734 jun. 17-én. Előbb mint apród élt az udvarban, majd a hadseregbe lépett, melynek soraiban Turenne, Condé s Luxembourg alatt vitézségének számos jelét adta. Az 1687. beköszöntött béke nem volt inyére, amiért a király engedelmével 1689. Magyarországba rándult, ahol a «kék király», Miksa bajor válsztó fejedelem oldalán hősiesen küzdött a harsányi (mohácsi) csatában. 1690-97. többnyire a Rajna mentén harcolt a császáriakkal. 1698-1701. Bécsben élt mint francia követ, határtalan fényűzés közepette. Ebben az időben ismerkedett meg nagy ellenfelével, Szavójai Jenővel, kivel barátságot kötött. A spanyol örökösödési háboru kitörésekor (1701) Felső-Itáliában küzdött, de már a következő évben a király Miksa Manó bajor választó fejedelem segélyére Bajorországba küldte, egyúttal pedig annak ellenőrzésével is bizta meg V.-t. Októberben kezdé meg V. előnyomulását és miután okt. 14-én a Badeni Lajos vezényelte birodalmi és császári csapatokat Friedlingennél széjjelverte, mely győzelem fejében a marsalbotot kapta, 1703 tavaszán átkelt a Fekete-erdő szorosain és máj. 12. Duttlingen mellett a bajor fejedelem seregével egyesült. Midőn erre Miksa Manó Tirolba nyomult, V. Bajorországot födte; a tiroliak azonban Miksát kiűzték hegyeikből, mire ez újból V.-ral egyesült (aug.). Egy hónappal később, szept. 20-án nagyobb csata volt, e napon a szövetségesek Styrum császári tábornokot Höchstädtnél legyőzték. Tartós siker azonban ez sem volt, ami különösen Miksa féltékenységén és hűtlenségén mult. E miatt V. elkeseredve, visszahivásáért esengett. Lajos király végre visszahivta és ezzel az a merész terv is dugába dőlt, melyet V. 1704 tavaszán rögtönzött, amikor három hadsereg élén Bécsnek akart előre nyomulni. Ez a terv azonos azzal a tervvel, melyet 100 évvel később I. Napoleon valósított meg. Maga Szavójai Jenő is bevallotta, hogy V. támadásával szemben Bécs elveszett volna és ebben az esetben a forradalmi útra terelt Magyarország és a felkelő Rákóczi Ferenc sorsa máskép fordult volna. A visszatérő V.-t Lajos a Cevennek bércei közé küldötte, hogy ott a hugenotta pórokat (camisardok) meghódolásra birja, amit V. fegyverrel, de még inkább szerződés útján (1704) el is ért. 1706. újból Németországban találjuk, ahol Hanaut bevette és Badeni Lajost seregestül a Rajnán átűzte. 1709. Szavójai Jenő és Marlborough ellen Németalföldön ütött tábort, kiktől azonban szept. 11. a Malplaquet mellett vívott véres csatában nagy vereséget szenvedett s maga is megsebesült. 1712 jul. 24. Denaint és Marchiennet kerítette hatalmába, majd Douait és Quesnoit foglalta el. Miután az angolok Utrechtben 1713. Lajossal békét kötöttek, ez összes hadait a császár, illetőleg Németország ellen fordíthatta. V. sorra foglalta el a rajnamenti városokat, u. m. Wormst, Kaiserslauternt, Speiert, sőt Landaut és Freiburgot is megadásra kényszerítette, a nélkül, hogy Szavójai Jenő ezt megakadályozhatta volna. A császár erre (1714 márc.) szintén békét kötött a franciákkal. Midőn 1733. a lengyel örökösödési háboru kitört, XV. Lajos az akkoriban 81 éves V.-t mint fővezért Itáliába küldötte, ahol az a szavójai királlyal egyesülvén, Milanót és a mantovai hercegséget ragadta el az osztrákoktól. De ez annyira kimeríté az aggastyán erejét, hogy visszahivatásáért folyamodott. Visszatérése közben érte őt utól a halál. Azok az emlékiratok (Mémoires), melyek V. neve alatt jelentek meg, csak részben az ő tollának termékei. A hiteles kéziratot csak Vogué marquis találta meg napjainkban, aki azt ki is adta. V. ö. Anquetil, Vie de V. (Páris 1784, 4 kötet); Vougé, V., d'aprčs sa correspondance et des documents inédits (Páris 1888, 2 köt.). E fontos mű ismertetését v. ö. a Századokban (1889. évf. a 722. old.). - Öccse, V. Armand gróf (megh. 1712 aug. 17.), szintén részt vett a spanyol örökösödési háboruban és 1707. megszállotta Minorca szigetét. - V. Honoré Armand herceg, Kolozs fiapedig (1702-1770) hasonlóan a katonai pályára lépett, de a mellett nagy érdeklődést tanusított a tudományok iránt is. Benne kihalt a hercegi ág.
Pál, gazdasági iró, szül. Léván (Bars) 1820 nov. 3. A győri akadémián jogot végzett, 1845. Pesten ügyvédi vizsgálatot tett, 1846-47. Bars vármegye alügyésze volt, 1848-49. honvédtüzér; 1850-65. nevelő, azután 1873-ig kertészettel foglalkozott Pozsonyban, 1875. kinevezték tanárnak a keszthelyi gazdasági tanintézethez, 1886. megvált a tanszéktől s a fővárosba tette át lakását, s a magyar gazdasági egyesület könyvtárának rendezését bizták rá s egyúttal a kertészeti szakosztály előadója. Önállóan megjelentek tőle: A gyümölcsfa-tenyésztés tana Lucas Ede és Medicus Frigyes művének 5. kiadása nyomán (Budapest 1878); A gyümölcsfának tenyésztése és ápolása (u. o. 1889). Szerkesztette a Gyümölcsészeti és Konyhakertészeti Füzeteket.
(ejtsd: villyavicióza), több város Spanyolországban; és pedig: 1. V. de Guadalajara, Guadalajara tartomány bihuegai járásában, 165 lakossal; ismeretes azon győzelemről, amelyet 1710 dec. 10-én itt Vendőme francia vezér a Starhemberg vezérelte szövetségeseken kivivott. - 2. V. de Córdoba, város Córdoba tartományban, a Guadiato jobb partján, a Sierra de los Snatos DK-i lábánál, (1887) 4007 lak., bortermelésel. - 3. V. de Odon, város Madrid tartományban, a Guadarrama völgy bal oldalán, vasút közelében, (1887) 1588 lak., gyümölcskereskedéssel, érdekes és szép kastéllyal. - 4. V. de Ovideo, az ugyanily nevü járás székhelye és kikötőváros Ovideo tartományban, a Linares jobb partján, a Cantabri-tenger mellet, a V.-i riánál, (1887) 21 037 lak., kőszénbányákkal, gyümölcstermeléssel és almaborkészítéssel.
(ejtsd: viszóza), város Evora portugál kerületben, a Serra d'Ossa ÉK-i lábánál, (1890) 3791 lak., bor- és olajkereskedéssel; nagy kertben fekvő szép palotával, amelyben egykoron a bragançai hercegek laktak.
Mi Asszonyunkról nevezett portugál rendjel, melyet VI. János Portugália és Brazilia királya 1819 szept. 10. alapított. A rend jelvénye kilenc-sugaru arany koronán függő, aranyszegélyü kék karikában Padroeira do regno felirat. A csillag sarkaiban arany sugárnyalábok, ezeken kis, aranyszegélyü ötsugaras fehér csillagok. Az egyes osztályok jelvényei csak nagyságban különböznek, az ötödik osztályé egészen ezüst. Szalagja világos-kék fehér széllel. Az első és második osztály csillaga a rendjelvénynek megfelelő, de a korona a legfelső csillagcsúcsra van tolva.
(franc., ejtsd: vil) a. m. város.
(ejtsd: vil davré), Páris Ny-i külvárosa Seine-et-Oise départementban, Sčvrestől Ny-ra, vasút mellett, a saint-cloudi park D-i végében (1891) 1489 lak., szép fekvéssel.
(ejtsd: vilfrańs), több város neve Franciaországban és pedig: 1. V. de Lauragais, az ugyanily nevü járás székhelye Haute-Garonne départementban, a L'Hers partján, vasút mellett, (1891) 2556 lakossal, jelentékeny gabonakereskedéssel. - 2. V. de Rouergue, az ugyanily nevü járás székhelye Aveyron départementban, az Aveyron jobb partján, az Alzou torkolatnál, vasút melltt, (1891) 9734 lakossal, harangöntéssel, vaskohókkal, olajprésekkel, malmokkal, bőrcserzéssel; gabona-, vászon-, szarvasgomba-, sonka-, bor- és pálinkakereskedéssel; nyilvános könyvtárral, XIII-XIV. sz.-beli Notre-Dame-templommal. - 3. V.-sur-Saőne, az ugyanily nevü járás székhelye Rhőne départementban, a Morgon és vasút mellett, (1891) 12 928 lak., pamutfonással, kartonszövéssel, gabona-, marha- és borkereskedéssel. - 4. V.-sur-Mer, kikötőváros Nizza mellett, l. Villafranca.
(ejtsd: vilyégasz) José, spanyol festő, szül. Sevillában 1848 aug. 26-án. 19 éves koráig szülővárosa művészeti iskolájában tanult, Madridban másolta Tizian és Velazquez mesterműveit, 1869. Rómába ment, ahol még most is működik. Festményei, melyek mind tragikai helyzeteket örökítenek meg, hatalmas koncepciójuk és pompás szinezésük által válnak ki. Nevezetesebb történeti képei: Kolumbus menhelyet keres La Rabida kastélyában, II. Fülöp és Don Juan d'Austria utolsó párbeszéde, Carmagnola összeesküvésének fölfedezése, Marino Falieri doge elitélése stb.
(ol., ejtsd: villedsatura), tartózkodás falun, a falusi levegő élvezése.