(ejtsd: vilardueń) Geoffroy de, francia történetiró, szül. 1160 körül V. várkastélyban, Bar-sur-Aube mellett (Champagne), megh. 1213. Részt vett a IV. (latin) keresztes háboruban. 1201. mint a francia keresztesek követe Velencébe ment, hogy azok Egyiptomba szállítása iránt alkudozzék, részt vett továbbá a Dandolo doge által Zára elfoglalására indított expedicióban, 1204-ben pedig Konstantinápoly bevételében s a görög keleti császárság bukásában. Az új császár, Balduin terjedelmes földbirtokot adományozott neki hűbérül a Hebrus mentén és marsaljává nevezte őt ki. Drinápolynál megmentette a francia sereget a vad bolgárokkal szemben a teljes megsemmisüléstől. Megirta a negyedik keresztes hadjárat történetét ó-francia nyelven Histoire de la conquęte de Constantinople címen, mely a középkor egyik legjobb munkája és a francia próza egyik legelső terméke. Legjobb kiadás Paulintól és újabban Waillytól (3. kiad. németül Todt-tól 1878). - Unokaöccse V. Geoffroy örökölte méltóságát, Achája hercege lett s egy francia dinasztiát alapított, mely a XIV. sz. elejéig uralkodott.
(ejtsd: vilehl) József gróf, francia államférfiu, szül. Toulouseban 1773 aug. 14., megh. u. o. 1854 márc. 13. Mint tengerész-katona Bourbon szigetére került, ahol házasság útján tekintélyes álláshoz jutott. 1803. visszatért hazájába, de a császárság alatt elvonultan élt szülővárosában. A száz nap alatt a Bourbonok mellett foglalt állást, minek jutalmául Toulouse mairejévé tették. 1815. képivselővé választották és mint ilyen az ultraroyalisták fezére lőn (1816). 1820-ban belépett a Richelieu-kabinetbe, melynek 1822 szept. 4-én feje lett. A Spanyolországba való fegyveres beavatkozás és az abszolutizmus helyreállítására célzó intézkedéseket V. sugallta; előmozdította a jezsuita-rend elterjedését, keresztülvitte a kamarák ülésszakának hétéves időtartamát, a visszatért emigránsok kárpótlását és ő javasolta a szentségtörők megfenyítésére vonatkozó szigoru törvényeket. Miután azonban az új választásokban (1827) az ellenzék gyarapodott, X. Károly király kénytelen volt a sokaktól gyülölt miniszter állásától elmozdítani; egyúttal azonban megtette pairré. V. sokáig élte túl bukását, de szerepet többé nem játszott. V. ö. Mémoires et correspondance du comte V. (Páris 1887-89. 5 köt.).
(ejtsd: vilmeń) Ábel Ferenc, francia iró, szül. Párisban 1790 jun. 11., megh. u. o. 1870 máj. 8-án. 1811. Montaigne és Montesquieure vonatkozó élogesaival keltett feltünést, kinevezték a Sorbonne tanárává s ott 16 éven át nagyhirü előadásokat tartott, 1821. a párisi akadémia tagja lett, mely 1834. titkárának választotta. 1830. képviselői mandátumot nyert, 1832. már a felsőházba jutott. 1839-40., majd ismét 1840-től 1844-ig, amikor megtébolyodott, közoktatásügyi miniszter volt. 1846. egészsége helyreállott s a képviselőházban ismét szónoki sikereket aratott. Nevezetesebb művei: Tableau de la littérature au moyenâge en France, en Angleterre, en Espagne et en Italie (2 rész) és Tableau de la littérature au dix-huitič sičcle (5 rész; mindkét mű 2. kiad., 6 köt., 1864); Histoire de Cromwell (1819); Lascaris ou les Grecs du XV. sičcle (történeti képek, Páris 1815); Cours de littérature française (1828); Discours et mélanges littéraires (1823-27); Études de littérature ancienne (1846); Études d'histoire moderne (1846); L'éloquence chrétienne au IV. sičcle (1846); Souvenirs contemporains (1857); La tribune moderne (1 köt., 1857); Essais sur le génie de Pindare (1859, v. ö. Századok 1888. 371. old.); Histoire de Grégoire VII (2 köt., 1873).
(ejtsd: vilmeszań) János Hippolit Cartier, francia újságiró, szül. Rouenban 1812 ápr. 12., megh. Monte-Carlóban 1878 ápr. 11-én. Cartier ezredes és V. Augusztina törvénytelen fia volt, 1839. ment Párisba és Louise de Saint Loup álnéven irt divatcikkeket a Pressebe, azután a Chronique de Parisba; a legitim érdekek védelméért küzdött s 1854. megalapította a Figarót. Önéletrajza: Mémoires d'un journaliste, megjelent Párisban 1867-76, 6 kötet. V. ö. Fancon, J. H. V. (Páris 1879); Du Sanesois, J. H. V. (u. o. 1880).
(ejtsd: vilyena), az ugyanily nevü járás székhelye Alicante spanyol tartományban, a Vinalapo jobb partján, nagy sós laguna és vasutak mellett, hires bortermő vidéken, (1887) 14 450 lak., vászonszövéssel, szappanfőzéssel, szeszégetéssel; megerősített kastéllyal.
don Enrique de Aragon, tévesen V. marquisnak nevezik, spanyol tudós, szül. 1384., megh. Madridban 1434 dec. 15. Az aragoniai királyi házból származott és korán hajlamot mutatott a tudomány iránt. Különös érdemet szerzett a troubadur-költészetnek Kataloniában való meghonosítása körül. Művei: Arte de trobar (kivonatban megjelent Mayans Origeneseiben, Madrid 1737 és 1873); Trahajos de Hercules (1483); Tratado de la Consolación; Exposicion del Salmo Quoniam videbo; Fascinologia; De la lepra, stb. Lefordította az Aeneist, Dante Divina Commediáját és irt katalán nyelvü költeményeket.
(ejtsd: vilnöv), számos helység neve Franciaországban, köztük a jelentékenyebbek: 1. V. d'Agen, V.-sur-Lot járás székhelye Lot-et-Garonne départementban, az itt 18 m. magas híddal áthidalt Lot partján, vasút mellett, (1891) 13 798 lak., vászonszövéssel, eke-, tégla-, bőrgyártással; gabona-, bőr- és pálinkakereskedéssel, régi rődítményeinek maradványaival (2 kapu), XIII. sz.-beli arkádokkal, 1891 óta Palissy szobrával és Daubasse d'Army mellszobrával. - 2. V.-lčs-Avignon, város Gard départementban a Rhőne mellett, Avignonnal szemben, vasút mellett, (1891) 2622 lak., selyemtermeléssel és kereskedéssel; egy magaslaton a Saint-André (egykoron apátság) erősséggel, amelynek a XIV. sz.-ból való falai vannak. A Hospice-kórházban látható VI. Ince pápa síremléke; e kórház a VI. Ince által a Val de Bénédictionban alapított kolostorhoz tartozott. - 3. V.-sur-Yonne, azelőtt V.-le-Roi, város Yonne départementban, a Yonne jobb partján, vasút mellett, (1891) 5117 lak., bőrcserzéssel, gabona-, borkereskedéssel; XIII. sz.-beli gót templommal; régi falának két tornyával. - 4. V., város Waadt svájci kantonban, 9 km.-nyire Veveytől a Genfi-tó felső végében, vasút mellett, (1888) 1456 lak. Környékének legszebb helyei a kis mesterséges Ile de la Paix és Chillon kastély.
(ejtsd: vil'ruá), francia nemesi család. Tagjai közül említendők Neufville Miklós, V. ura, szül. 1542., megh. Rouenban 1617. Mint Medici Katalin kegyence, miniszter volt IX. Károly és III. Henrik alatt; de IV. Henrik és XIII. Lajos is éltek tanácsával. Hires munkája: Mémoires d'État depuis 1567 jusqu'en 1604, Párisban 1622. jelent meg (folytatását, mely 1620. terjed, 1634. adták ki). - Neufville Miklós marquis, a későbbi V. herceg, az előbbinek unokája, szül. 1597., megh. 1685 nov. 28. Kitüntetéssel harcolt az olasz, kataloniai és lotaiai hadjáratokban; 1646 marsallá és XIV. Lajos nevelőjév tették. 1663. pair és herceg lőn. - Neufville Ferenc, V. hercege, az előbbinek fia, szül. 1644 ápr. 7., megh. Párisban 1730 jul. 18. Együtt nevelkedett XIV. Lajossal és igy szép jövőnek nézett elébe, csakhogy szerelmi cselszövényei miatt nemsokára Lyonba száműzték, honnan csak 1680. térhetett vissza az udvarhoz. 1693. Neerwinden mellett tüntette mgát ki, minek jutalmául marsallá nevezték ki. 1695-96. Németalföldön vezényelt, hol képtelenségének kétségtelen jelét adta. Ennek dacára XIV. Lajos a spanyol örökösödési háboruban (1701 nyarán) mégis őt állította az olaszországi seregek élére. Ellenfele a lángeszü Szavójai Jenő herceg Cremonában meglepte és elfogta (1702 február 1.). Kiszabadulván a fogságból, ismét Németalföldre küldték, ahol Ramilliesnél Marlboroughtól szenvedett vereséget, mire Vendőmeot tették a helyére. Maintenon sürgetése folytán XIV. Lajos végrendeletében a kiskoru XV. Lajos nevelőjévé nevezte őt ki. Utóbb azonban az orléansi herceg V.-t cselszövényei miatt (1722 aug. 12.) elfogatta és birtokaira száműzte. XV. Lajos Lyon kormányzójává nevezte ki és megengedte azt is, hogy V. az udvarhoz térhessen vissza.
(ejtsd: viler), több helység Franciaországban; jelentékenyebbek: 1. V.-Bretonneux, város somme départementban, Amiens közelében, vasút mellett, (1891) 5625 lak., gyapjufonással, szép gót templommal. - 2. V.-Cotterets, város Aisne départementban, az Authonne forrása közelében, a 125 km2 területű V.-cotteretsi erdőben, vasút mellett, (1891) 4582 lak., agyagiparral, fésü-, szita-, játékszerkészítéssel, olajprésekkel és malmokkal; I. Ferenc által épített kastéllyal és ebben menedékházzal.
La (ejtsd: vilet), Párisnak ÉK-i iparos városrésze a XIX. arrondissementban, az Ourcq-csatorna és medence minkét oldalán, kikötővel, marhavásárokkal és nagy vágóhíddal, vasművekkel, főképen papiros- és üvegiparral.