Petrus de, l. Petrus (7).
(ejtsd: viné) Sándor Rudolf, svájci ref. teologus, szül. Lausanneban 1797 jun. 17., megh. Clarensban 1847 máj. 4. Szülővárosában végezvén tanulmányait, 1819. lelkésszé avatták. Már kora ifjuságában kiváló szeretetet tanusított a francia irodalom iránt s oly nagy sikert mutatott föl ebben, hogy 20 éves korában a francia nyelv és irodalom tanárává hivták meg a baseli gimnáziumba s ezen állásában maradt 1837-ig, amikor szülővárosa akadémiáján a gyakorlati teologiai tanszéket foglalta el, de amelyet 1840. elhagyott s kilépett eddigi egyházából, a nemzeti prot. egyházból, nem fogadhatván el az arra ezen évben ráerőszakolt új alkotmányt. 1844. ugyanazon intézetben a francia irodalom helyettes tanára lett. Vezérszerepet vitt a svájci ref. szabad-egyház alkotmányának készítésében, mely egyház 1845. kiszakadván a nemzeti egyházból, tényleg megalakult, köszönhetvén lételét nagy mértékben éppen V. azon iratainak és tanításainak, melyekben ő az állam és az egyház egymástól való különállásának elvét fejtegette. Főbb művei a következők: Chrestomathie française (3 köt.); Histoire de la littérature française du XIX. sičcle (3 köt.); Mémoire en faveur de la liberté des cultes; Sicours sur quelques sujets religieux; Nouveaux discours etc.; Études sur Blaise Pascal; Études évengélique; Himilétique ou théorie de la prédication; Histoire de la prédication etc.; Essais de philosophie morale et de morale religieuse; L'éducation, la famille et la société stb. V. ö. Herzog, Real-Encyklopädie (2. kiad. XVI. köt. 518-536. old.).
(Urbs Venetorum, vendek városa), hires északi kereskedőváros Wollin szigeten, különösen a X. és XI. sz.-ban virágzott, miglen a dánok 1184. elpusztították; közelében az u. n. silberbergen a vikingeknek Yomsburg nevü vára állot, mely 1043. pusztult el. A monda azt tartja, hogy V. földrengés vagy tengeri vihar következtében elsülyedt, de ugy hogy romjai Usedom partja közelében a tenger fenekén még megvannak, sőt harangjai viharos hullámveréskor a viz alatt megszólalnak. A hagyomány oly határozottan tartotta magát, hogy végre is búvárokat küldöttek az illető helyeken a tengerfenékre, mire kisült, hogy az egész mégis csak mese. V. ö. Müller, Hermanni Henrici ab Engelbrecht de W. commentatio (Marburg 1877).
(Theresiopolis), rendezett tanácsu város (1891) 1072 házzal és 4795 lakóval (közte 350 magyar, 746 német, 377 oláh és 3245 bolgár); V.-i járás szolgabirói hivatalának székhelye, van járásbirósága, közjegyzősége, adóhivatala, takarékpénztára, Ferenc-rendi szerzetháza, vasúti állomása, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. V. ma a leggazdagabb bolgár helység Temes vármegyében; lakói élénk ipart űznek. V.-t a XIII. sz.-ban Miklós gróf, Ugrin esztergomi érsek testvére birta. A török hódoltság idejében elpusztult s csak 1737. népesedett be újra bolgár bevándorlókkal; Mária Terézia 1744. rendezett tanácsu várossá emelte V.-t s különféle kiváltságokat engedélyezett neki; egyúttal elrendelte, hogy Theresiopolis nevet viseljen.
[ÁBRA] Vinga város címere.
(Weingarten, Weingartskirchen), kisközség Alsó-Fehér vármegye kisenyedi j.-ban, (1891) 1945 oláh lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.
l. Valhalla és Valkyrják.
és ramo, l. Portugál borok.
(vinyl), egyvegyértékü, pozitiv szénhidrogén-gyök; szerkezeti képlete (CH2 = CH)I; izomer a háromvegyértékü etenil (aethenil) gyökkel (C2H3)III. Számos szénvegyületben benfoglaltatik, igy pl. a neurinban (l. o.) is.
közönséges, különösen a homoki szőllőből szűrt bor népies neve.
(Vinkovce), politikai község Szerém vármegye V.-i j.-ban, (1891) 5946 horvát-szerb, német, magyar, cseh és vend lak., a járási szolgabirói hivatal és járásbiróság széke; van királyi főgimnáziuma, kincstári fő erdőhivatala és erdőrendezősége, közjegyzősége, adóhivatala, tkaarékpénztára, élénk kereskedelme, vasúti állomása, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. A régi vinkovcei kerület a határőrvidéknek volt egyik kerülete, egyfelől Szerém, Verőce és Pozsega vármegyék, másfelől a Duna, illetve Bosznia közt, 2222 km2 ter., 73 875 szerb és horvát lakossal. V. a rómaiak korában Cibalae néven Pannonia Secunda egyik nagyobb városa és municipium volt Bacchus és Proserpina szentélyével. Itt születtek Valentinianus és Valens császárok, akiknek atyja a roppant erejéről hires Gratianus volt. Ugyancsak itt győzte le Nagy Konstantin ellenfelet Liciniust, s hálából a város iránt annak municipális jogait megerősíté.