l. Jeux floraux.
fülemülefű, elecs (növ.), Butomus L., a róla nevezett családnak fajaszakadt génusza Európa és Ázsia mérsékelt és sáros vidékein. A nedves földben tőkéje van, tőlevele hossz, keskeny, virágszála levéltelen s egyszerü ernyővel (l. az ábrát) végződik. A B. umbellatus L. (ernyős elecs, virágos káka), szép méternyi fű, virága pirosas, ritkán egész fehér, jókora nagy. Árokban, viz szlén csaknem egész Európában s Ázsiában honos. Magva és gyökere keserü izü s radix et semen junci floridi néven orvosság. Leveléből kosarat s gyékényt fonnak, gyökere szárítva v. pörkölve a kalmuk és osztják nép eledele; jó kenyér sül belőle (l. Bönyöle). Kerti bassinnak is szép dísze. Ovidius szerint a nőisteneknek is kedvelt növénye volt.
[ÁBRA] Virágkáka. Butomus umbellatus szára-teteje.
(növ. Butomaceae), egyikü növénycsalád a mocsáriak rendjében. Virágjuk pároseltü, kehelylevele 3, szirma 3, himje 9, termője 6, egy-egy levélből alakul, belső falán, a sok petével s tüszőtermés lesz belőle. Fűnemü mocsári növények, tövön álló szálas levelekkel. Mintegy 10 faja a mérsékelt vidéken terem.
karfiola, kartifiola (Brassica oleracea var. botrytis L., virágos káposzta, fürtös kél, sajtkél, sajtkáposzta), a káposzta korcsfajtája; levele hosszu, lapos, sima, fehér-erezetü, közüle húsos elkorcsosult tengely emelkedik, számos kurta ága csúcsán fehér húsos csomókat visel, melyek tulajdonkpen a satnyán maradt virágok összenövéséből támadtak. Ágai összeszorulnak, virágbimbói sürüen egymásra halmozottak, de sok más fajtája is van. Már az ókorban ismeretes volt, de az újabb konyhakertészet csak a XVII. sz. óta ismeri s majd mint főzeléket, illetőleg zöldséget, majd mint saláta-zöldséget használja. A téli V.-t októberben szokás kissé mélyebbre ültetni, azután március és áprilisban már élvezhető.
a festészetben a csendéletkép (l. o.), illetőleg amennyiben ennek egyik eleme a tárgya: a tájkép egyik neme; természetes helyükön növő v. művésziesen elrendezett virágokat ábrázol. A V. Németalföldön keletkezett; már a burgundi miniatur-festők is jó V.-eket festettek szegély-diszítmény alakjában. Önálló V.-eket Jan Brueghel (1569-től 1625-ig) festett először; utána, különösen a XVII. sz.-ban, számtalan németalföldi festő. Ma leginkább festőnők foglalkoznak V.-pel.
a. m. discus (l. o.).
az olyan virághoz, bokorhoz, fához hasonló rajzok márgában, mészkőben stb., melyeket régente kövületeknek tartottak, de nem egyéb mint dendrit (l. o.).
(Anthomyia Meig.), a kétszárnyuak rendjébe, a Muscariák családjába tartozó légynem. Halvány, szintelen legyek, melyek nagyon hasonlítanak a szobalegyekhez. Lárváik rothadó szerves anyagokban, dudvanemü növények száraiban, húsos gyökereiben élnek, más fajok a növények leveleiben aknákat ásnak és ha nagy számban jelennek meg, akkor érzékeny károkat is okozhatnak. P. a saláta-légy (A. lactucae Bouché) 5,5 mm. nagy, a hagyma-légy (A. antiqua Meig.), a káposzta-légy (A. brassicae Bouché) stb.
(növ.) a. m. szirom (l. o.).
l. Kolibrifélék.