Virágmoszatok

(növ., Florideae, Rhodospermae, Rhodophyceae, Heterocarpeae), nagyobb fajta, többsejtü, többnyire piros moszatok, tartalmuk a moszatpirosító, spórájuk is piros v. lila. Telepjük hengerded v. levélnemü lapos, de egész bőrnemü is lehet. Valamennyi tengerben, de inkább a déliekben élnek, kőhöz, szirthez v. más szilárd tárgyhoz, állathéjhoz sőt nagyobb fukuszféle moszatokhoz is tapadnak. Mintegy 1000 faj ismertes, némelyikből orvosság (Gigarthina, Polysiphonia, Chondrus, Ceramium) v. táplálék (Gelidium, Gracilaria, agar-agar [l. Eucheuma] Schizymenia) lesz. Ide tartoznak többek közt a korallmoszatok.

Virágnyél

(növ.), l. Kocsán.

Virágnyelv

a gondolatoknak és érzelmeknek virágok által való képletes kifejezése. A V. keleti találmány, ott mint szerelmi közvetítő nagy szerepet játszott a férfiak és a szigoruan elzárt nők között. A Keleten használatos V. azonban a virág nevén alapszik, mig nálunk a virág tényleges vagy képzelt sajátságai adják meg a V. értelmét. A középkori költészetben énekelték, hogy a liliom az ártatlanság, a rózsa a szerelem és öröm jelképe. Mindkettő egyszersmind Krisztust és Máriát is szimbolizálja s a költészetben gyakran fordulnak elő az ibolyával együtt, mint a tavasz hirdetői.

Virágóra

vagy növényóra alatt a növények virága kinyilásának és becsukodásának időpontját feltüntető összeállítást értjük. Linné az upsalait (60 É. sz. fok alatt) állította össze. A bakszakáll (Tragopogon) ott már 3 és 5 közt, a tikszem (Anagallis) 8 órakor, a mezei busongófű (Calendula atvensis) délben, a Tündérrózsa (Nymphaea) délután 5-kor, a kaktuszok legtöbbje este 6-kor, az éjjeli királyné (Cerceus grandiflorus L.) éjfélkor nyilik. Innsbruckra (47°) Kerner készítette el. Itt a nyári nappal rövidebb lévén, a kivirulás 1-2 órával késik, a becsukodás 1-2, sőt 6 órával korábban következik be. A V. növényeinek ebbeli magatartását t. i. nem csupán a fény, hanem a hő változása is előidézi. L. Időjós növény.

Virágos kőrisfa

(növ.), l. Mannakőris.

Virágos növények

l. Virágzó növények.

Virágőr

(állat Anthonomus Germ.), az orrmányos bogarak családjába tartozó bogárnem, melynek fajai aprók, leginkább alkonyatkor, meleg estéken röpködnek. Maguk a kifejlődött állatok, de különösen lárváik a rügyek pusztítása által érzékeny károkat is okozhatnak. Ilyenek az alma-V. (A. pomorum L.) 3,5 mm. hosszu, feje, tora és hasa fekete, finoman szőrözött, barna szárnyfedője fehéresen díszített. A bogár moha, kéreg stb. alatt telel ár, petéit áprilisban egyenként az alma és körte virágrügyeibe rakja ahol a lárva 8 nap alatt kel ki és tönkre teszi azt. U. o. bábozza be magát, az ivarérett bogár junius hóban kel ki, s a fiatal leveleket pusztítja. A körte-V. (A. piri Schönh.) stb.

Virágörv

v. virág köre (növ., verticillus floris), az a körvonal, amely szerint a virág részei: a kehely, szirom, him és termő egymás fölött elhelyezkednek. L. Egyenlőtagu virágörvek.

Virágpárna

(növ) a. m. discus (l. o.).

Virágpelyva

(növ., glumella, ondó), a pázsitfélék V.-ja vagyis toklásza. L. Pázsitfélék, Pelyva és Kalászka.


Kezdőlap

˙