(növ.), l. Himpor.
virágzáskor a him sejtszemnek a kiszóródása. L. Beporzás.
l. Pegnitzi pásztorok.
vagy bimbó (növ., gemma floralis, alabastrum), morfologiailag általában az olyan rügy, amelyben nem zöld, hanem szines levelek vannak, tehát nem leveles hajtás, hanem virág lesz belőle, p. a rózsabimbóból.
(növ., tőkocsán, scapus), a fűnemüeknek olyan szára, amely gyakran földbeli szárból ered, s rajta sem ág, sem levél nincs, p. a kankalin, kökörcsin, gyöngyike, császárkorona stb., sőt a száz esztendős áloé is. Tőkocsán azért, mert a tőből ered, ahol levelei lehetnek.
(növ.), l. Szőnyegnövények.
v. virágtalanok, l. Kriptogamák és Edényes virágtalanok.
(növ., anthoplerosis, plenificatio), a kerti, ritkán mezei virágokon jelentkező tünemény, hogy mig a vad alakja kevésszirmu s a rendes részei kellő számmal vannak meg, addig a teljes virág sokszirmu, egyéb része pedig vagy nincs jelen vagy nem olyan alaku és számu, mint a rendes virágban szokott lenni. A V. tulajdonképen elfajulás, s gyakran a virág fő célja: a termékanyülés és fogantatás is áldozatul esik neki. A V. rendesen bekövetkezik, ha a növényt jobb földbe ültetjük, de a tapasztalás igazolja, hogy a V. akkor is beáll, ha a virágot rosszabb körülmény közé helyezzük. Ritkábban, és pedig kövér vagy nedves földben a vad növény virága is teljesedik, p. a Cardamine pratensisé, C. dentatáé, Saxifraga granulatáé, a vérehullófűé, a gólyahiré, boglárkáé (v. ö. Borbás, Vad boglárkák teljesedve, Természettud. Közl., 1879) stb. A teljes virág az életben tetszősebb, mint a vad alak, s a kertész a tetszősségét sokszorosan szokta kihasználni. Sok növény, kivált a rózsa, szegfű, viola, a százszorszép stb. mostani kertészeti értékét csak a V.-nek köszöni. Ellenben a Datura, hajnalka, Petunia, csengetyüke teljes virágát sokan nem kedvelik, sőt elcsunyultnak mondják. Némely virág a teljesedéssel illatából veszít, mint p. az ibolya vagy némely rózsa, de ismét másnak erősebb és tartósabb, sőt egész más illata is lehet, mint a nem teljesegő tőalaknak. Az olyan virágnak magról kelt ivadékából, amelyet már nagy virágja kedvéért gondosabb ápolásban részesítettünk, néha már a második ivadékkal vagy később jelentkezik a V. első nyoma. Vajjon a későbbi ivadékkal folytatódik-e, nem bizonyos. A legtöbb a véletlenségtől függ és a tenyésztőnek mondott dicséret gyakran korai. Sokszor a szép teljes virág a kertész szorgalmának, állhatatosságának és eszességének rendkivüli összegét reprezentálja, amelyet sok esztendőn keresztül a tenyésztésre fordított.
(növ.), l.Vacok és Torus.
(lat. Dominica palmarum), a kat. egyházban az utolsó bőjti v. a húsvét előtti vasárnap, amelyen Jézusnak Jeruzsálembe történt bevonulása emlékére pálmát, illetőleg ennek hiányában barkát szentelnek és ezzel a templom körül körmenetet tartanak (l. Barkaszentelés). A pálmát Rómában maga a pápa szenteli és a város összes templomai között szétosztja. Püspöki székhelyeken rendesen a püspök vagy ennek helyettese, a plébániákon a plébános végzi a szertartást. A V.-i körmenetet először Jeruzsálemben kezdték tartani, onnan átment e szokás egész keletre, végre nyugaton is 636 óta használatos. Az e napon szentelt barkából készül a hamu a következő évi hamvazó szerdára. L. Hamvazó szerda.