az oly talajnem, mely a vizet nem ereszti át magán. A hidrologia a talajnemeket három kategoriába osztja: V., vizet félig átbocsátó és vizátbocsátó kategoriába. A V. talajnemek tipikus példája az agyag, agyagpala, quarcit és agyagmárga, ide tartoznak még a plutói és vulkáni kőzetek, a kristályos palák. azonban e sziklás kőzetek rendesen repedésekkel, üregekkel telvék, ugy hogy az esőviz részben beléjük szivároghat, bár e beszivárgás sohasem nagy mértékü. Vannak még egyes tufák is, melyek V.-ak. Az ily talajnemek a légköri lecsapódás vizét nem bocsátván át magukon, források nélkül szűkölködnek; felületük rendesen barázdált, számos érrel behálózott; a belőlük eredő patakok kis vize igen csekély, vagy éppen semmi, árvize pedig rövid ideig tartó, igen rohamos, bő és iszappal, görgeteggel terhelt. A félig átbocsátó talajnemek közé tartozik a mészmárga, homokos agyag, tömör mészkő, palás, márgás homokkő, melafir-, trachit- és bazalttufa, homokos lösz stb., az ily talajnemeken bő felületi vizfolyást, mély bemosásokat és forrásokat is találunk; az itt eredő folyások kisvizi hozománya eléggé bő, de árvize nem olyan heves és tartósabb jellegü. A vizet átbocsátó talajnemek közé tartozik az agyagos homok és kavics, a futóhomok, a kavics és homok keveréke, a dolinás, repedezett, kagylós mészfajok, az igen laza, homokos lösz, a laza homokkő stb. Az ily talajnemeken alig van felületi vizfolyás; az eső legnagyobb része beszivárog, hogy valamely alsóbb helyen aztán források alakjában előtörjön; némely helyeken, p. a Karszton valóságos földalatti folyók keletkeznek az ily átbocsátó talajnemekben; a belőlük eredő folyók tiszták, bő és állandó vizüek, kis és nagy vizük hozománya közötti különbség nem jelentékeny. A talajnemek e hidrologiai osztályozásának igen nagy a jelentősége és a modern vizépítészet e vizsgálódásokból jelentékeny hasznot húz.
l. Gummielasztikum.
l. Árviz.
oka az esetek legtöbbjében: a szervezetnek az éltető körlégtől való teljes elzáratásában keresendő, melynek eredménye a megfulás, illetve befulás. Jelei: a bőr nagy foku halványsága, az u. n. libabőr (melynek oka a hajtüszökhöz menő sima izomsejtek vitális összehúzódása), a megfelelő folyadék jelenléte a finomabb légutak, gyomor- s dobüregben, sötét, híg, folyós viz stb. Nem minden vizben való meghalásnak közvetlen oka a fuladás, mert lehetnek ritka esetek, hogy magasról való vizbe zuhanás alkalmával a viz felszinéhez való ütődés, vagy a hideg viz behatása alatt reflex módon beállot szivhüdés oka a halálnak. Ilyen esetekben a halál beáll még mielőtt az illetők megfuladhattak volna, vagyis jóllehet vizben való meghalás esete forog fenn, a halál oka mégsem fuladás.
a vizvezetéknél alkalmazott különleges szerkezet a nyomás alatt folyó viznek kibocsátására. Számos alakban ismeretes. A fő elv, mely szerint szerkeszteni szokták, az, hogy a V. ne nyiljék és ne záródjék hirtelen, mert ekkor hirtelen nyomásváltozások és ütődések állanak be a vizvezetéki csövekben. Ezért a csapnyilást elzáró lemezt rendesen lassu, csavarmozgással lehet csak emelni vagy sülyeszteni.
(ásv.), l. Topáz.
l. Daru.
A vese által elválasztott húgy a húgyhólyagban gyülik meg. Felnőtt ember hólyaga 1,5-1,8 lit. vizeletet képes befogadni. Ez a vizelet nyomja a hólyag falát és a vizelet bocsátására való szükséget érezteti velünk. Ha a szükséget kielégíteni akarjuk, akkor a hólyag izomelemei, esetleg még a hassajtó is, összehúzódnak és a záróizom ellapul. Az izgatott húgyhólyag a fundustól előrehaladólag húzódik össze. A vizelet bejut a húgycsőbe, ahol kifolyását a megfelelő izom ritmikus összehúzódása elősegíti. Mindezt idegek közvetítik. A húgyutak érző és mozgató idegei a gerincagy ágyéki részéből erednek, mely részben a húgyhólyag zárásának és kiürítésének reflexközéppontja van. A gerincagy ezen középpontja azonban magasabb agyrészek befolyása alatt áll, erre utal az akarattal megindított vizelés, valamint az a vizelés, mely néha kedélyizgalmakkor bekövetkezik. Ezeken kivül magában a hólyag falában is van reflexpálya, benne találtak érző és mozgató idegplexusokat, valamint idegsejteket. E szerint a V., a hólyag-beidegzés, legmagasabb középpontja az agyban, alsóbb a gerincagyban és a harmadik, legalsóbb magában a hólyagfalban van. L. még Ágybavizelés.
l. Foszfaturia, Húgy és Vizelés.
lásd Húgytarthatatlanság.