(ném. Speigatten; ol. ombrinale; ang. scuppers), a hajók oldalfalazatában levő lyukak, amelyeken át a fedélzeten meggyülemlett viz a tengerbe v. a folyóba lefolyik; továbbá a hajóbordákba vájt ama lyukak is, melyeken át a hajóba szivárgott viz a szivattyu fenékgödrébe jut.
l. Vizállás.
a hajófenékürben elhelyezett nagyobb-kisebb vaskazánok (régente hordók), melyek a készletben tartott ivóviznek (édes viznek), valamint újabbkori hajógépeknél a gépkazánt tápláló viznek raktározására használtatnak. Mig régente az utazás egész tartama alatt szükségelt ivóvizet a hajóknak magukkal kellett vinni, jelenleg a gőzhajók desztilláció útján tengervizből készítik az ivóvizet, valamint a magas nyomással dolgozó gépek kazánjainak táplálására szükséges desztillált vizet is. E végből a V.-k egész csőhálózattal birnak, mely a gépürben elhelyezett desztilláló kazánhoz vezet.
a folyóviz medre, mely a vizjogi törvény értelmében a parti birtokos tulajdona. L. Növedék.
valamely álló vagy mozgó viz fenekének távolsága a viz szinétől. Főként a hajózás szempontjából van fontossága, még pedig a legkisebb vizszintől mért V.-nek, amennyiben valamely folyó hajózhatósága leginkább ez utóbbi körülménytől függ. A V. a folyó hosszában általában ugy oszlik el, hogy a kanyarulatokban nagyobb, mint az egyenes szakaszokban, ugy hogy a folyó medre lépcsősen egymás fölé helyezett medencékből látszik összealkotva; minden medence egy-egy kanyarulatnak, minden fenékhát egy-egy egyenes szakasznak felel meg. A keresztmetszet irányában a legnagyobb V. a homoru és meredek partok felé helyezkedik el.
l. Vizálló.
l. Mérce és Folyó.
a. m. szapoly (l. o.).
l. Libella.
vizi építkezéseknél altiszti minőségben alkalmazott munkavezető az állami folyam- és kulturmérnökök alá rendelve. A V. jártas apróbb mérnöki felvételekben, ért az egyszerübb műszaki rajzokhoz s főként a munka kitűzésénél, felmérésénél, a munkások ellenőrzésénél nyer alkalmazást. Kiképzését a V.-iskolában nyeri.