l. Vizi sajtó.
l. Folyó (VII. köt. 343. old.) és Középsebesség.
l. Borékvizkór.
v. vizsgálat (iskolai), a tanulás útján szerzett tudásnak v. ügyességnek számonkérése. A tudás kipuhatolása különféle célból történik s ehhez képest a V. is különféle lehet. Két nemét szokás általában a V.-nak megkülönböztetni: a) nem nyilvános V.-kat, melyek az iskola benső életére tartoznak és b) nyilvános V.-kat, melyekkel az iskola a maga munkásságáról a nagy közönségnek beszámol. Az első csoporthoz tartozik: 1. a felvételi V., amelynek aláveti a belépni szándékozókat valamely iskola, hogy meggyőződjék, ha vajjon az ott folytatandó tanulmányra szükséges előismereteknek a birtokában vannak-e; 2. a pótló v. javító V., amelyre oly tanulók utasíttatnak, akik az évvégi osztályozásnál v. valamely tanulmánykört berekesztő V.-n egy vagy két tantárgyból elégtelen érdemjegyet kaptak; 3. egy-egy tanulmányt berekesztő V., amelynek sikeres kiállása v. a főiskolai tanulmányra, vagy pedig valamely gyakorlati életpályára, illetőleg valamely hivatal viselésére képesít, mint p. érettségi, tanítóképesítő vizsgálat (l. o.) stb. A nyilvános V.-nak az a célja, hogy a tanulók haladását s az iskolában uralkodó szellemet a nagy közönség ellenőrzése alá helyezze, hogy fokozza a közönség érdeklődését az iskola iránt s hogy igy kapcsot létesítsen a család s az iskola közt. Történik pedig oly módon, hogy a népoktatási tanintézetekben az iskolaszéki elnök vagy helyettese, illetőleg az igazgató tanács egyik tagja, a középiskolákban pedig az igazgató elnöksége alatt és a szülők s az iskola iránt érdeklődő nagy közönség jelenlétében, a tanító vagy tanár kérdéseire a tanulók bemutatják egész évi tanulásuknak az eredményét. A nyilvános V.-val a tanulók rajzainak, szépirási füzeteinek, kézi munkáinak stb.-nek a kiállítását is szokás összekötni és rendesen szavalás, éneklés, az elnök beszédje, jutalmak kiosztása által iskolai ünneppé avatják. A nyilvános V. ellen számtalan és sok esetben jogosult kifogást tettek, jelesen: hogy az ilyen futólagos szemle alapján, mint amilyenre a nyilvános V. alkalmat nyujt, lehetetlen az iskola benső életéről, a növendékek lelkének növekedéséről értelemben, érzelemben, erkölcsi akaratban helyes képet és itéletet alkotni, hogy tehát a nyilvános V. a közönséget megtéveszti; hogy ez lévén az iskola értékének s a tanító derekasságának az egyedüli próbaköve, a tanítót arra ösztönti, sőt kényszeríti, hogy a V.-ból cégért, szemfényvesztést csináljon s ez által kárt okoz a tanulók jellemében; hogy a nyilvános V., mivel a tanulók látják, hogy az egyszersmind a tanítónak is a próbatétele, csorbát ejt a tanító tekintélyén stb. Ámde ez ellenvetések leginkább az évzáró nyilvános V.-nak eddig szokásban volt fonák módját illetik, kevésbbé pedig magát a lényegét a nyilvános V.-nak, amelyet a kellő módosítások mellett megtartandónak itél a legtöbb pedagogus, mivel az egyedüli megvalósítási módja a nyilvánosság fontos elvének. A V.-nak itt felsorolt két nemén kivül van még a magánvizsgálat, amely abban áll, hogy az iskolán kivül, magánszorgalom útján készült tanuló egy nyilvános iskola tanító- vagy tanártestülete előtt szó- és irásbeli feltételeivel feltünteti, hogy egy-egy osztály számára kiszabott tananyagot szellemi birtokába ejtette-e. L. még Tudomány-egyetem.
a bűnperben az előkészítő eljárás második része. A büntető per közjogi természete megkivánja, hogy az előkészítő eljárásban független birói személy is működjék, a nyomozó hatóságok eljárásának felülvizsgálata és az ügynek a főtárgyalásra való előkészítése. Igaz, hogy az összegyüjtött anyag első sorban a vádló tájékozására szolgál, de egyszersmind a biróság első információjára is, s épp ezért a váddal és védelemmel szemben egyaránt pártatlannak kell lennie, másrészt a terheltnek is saját felfogásából kiindulva elég biztosítékot kell találnia. A büntető eljárást szabályozó 1896. XXXIII. t.-c. szerint a V. célja: azoknak az adatoknak birói kiderítése és megállapítása, melyek alapján eldönthető, hogy van-e helye a főtárgyalás elrendelésének, vagy hogy meg kell-e szüntetni a bűnvádi eljárást. A V. az e cél szabta határokon túl nem terjedhet. V.-nak azonban mégsem minden esetben kell megelőzni a főtárgyalás elrendelését (a törvény ugyanis a fakultativ V.-i rendszert fogadja el), hanem csak: 1. oly bűntett esetében, melyekre a törvény halál- vagy életfogytig tartó fegyházbüntetést rendel; 2 öt évet meghaladó, határozott tartalmu szabadságvesztés-büntetéssel büntetendő cselekmények esetében, kivéve, ha tettenkapás forog fenn, vagy bűnösségéről a terhelt a nyomozás adataival teljes összhangzásban álló beismerést tett; 3. a törvényszék elé utalt más bűncselekmények és a 2. pontban felsorolt kivételek esetében: a) ha a kir. ügyészség indítványozza: b) ha a vádat egyedül magánvádló képviseli; c) ha a terhelt oly körülményekre hivatkozik, melyek kiderítése v. megállapítása céljából a V. a védelem előkészítése végett kivánatos; d) ha a vádtanács más okból szükségesnek látja. A V. elrendelését rendszerint a vizsgálóbirónál kell indítványozni. Az indítványban megjelölendő a vádbeli cselekmény, a terhelt személye s a V. kérésének okai. A V. elrendelése vagy mellőzése tárgyában elsőfokulag rendszerint a vizsgálóbiró határoz, s ha az indítványt elutasítja, határozata ellen a vádtanácshoz felfolyamodásnak van helye.
A V. foganatosításához a biró nincs a vádelvhez kötve, mert ennek érvényesítését a célszerüségi okok kizárják. Ezért rendeli a törvény, hogy a vizsgálóbiró a V. folyamában hivatalból, indítvány bevárása nélkül is köteles megtenni mindazokat az intézkedéseket, amelyek a való tényállás megállapítása s a tettes és a részes kinyomozása végett szükségesek. Abban az esetben, midőn a bűncselekmény nyomokat hagyott, a vizsgálóbiró ezeket, ha hiteles módon még meg nem történt volna, szemlével, vagy más alkalmas módon haladék nélkül megállapítja. A szökésben levő terheltnek kézrekerítése iránt, valamint a bűncselekmény elkövetésére mutató, vagy abból eredő, illetőleg bizonyítékul egyébként szolgálható tárgyaknak megszerzése és birói őrizetbe vétele iránt is sürgősen intézkedik. Ezután lehetőleg első sorban a terheltet hallgatja ki, a többi bizonyítékot pedig a sértettnek, a tanuknak és a szakértőknek kihallgatásával, továbbá szemle, esetleg szakértői V. foganatosításával szerzi meg. A terheltnek és a tanuknak kihallgatása a nyilvánosság kizárásával történik, amennyiben a vádló és a védő a terheltnek és a tanuknak kihallgatásánál, a terhelt pedig a tanuk kihallgatásánál rendszerint nem lehetnek jelen. Azonban mind a vádló, mind a terhelt, mind ennek védője megidézendők oly tanunak vagy szakértőnek kihallgatására, aki a főtárgyaláson előreláthatólag nem jelenhet meg. A felek, valamint képviselőik ez esetben indítványokat tehetnek és a tanuhoz, vagy a szakértőhöz a vizsgálóbiró kérdéseire adott feleletei után kérdéseket intézhetnek.
Ha a vizsgálóbiró befejezte a V.-ot v. tovább folytathatónak nem tartja, a feleket indítványaik előterjesztése végett erről értesíti. A vizsgálóbiró köteles a V.-ot megszüntetni, ha a vádló a vádat elejti, és a vád képviseletét az arra jogosított sértett nem veszi át. Egyéb esetekben a V.-ot csak a vádtanács vagy az itélő biróság szüntetheti meg, mert a megszüntetés egyenlő a felmentéssel, azaz érdemleges határozat. A V. megszüntetéséről a vádló, a magánfél s a terhelt végzéssel értesítendők s az utóbbi, ha fogva van, mihelyt a királyi ügyészség a vádat elejtette, azonnal szabad lábra helyezendő. A V. általános szerepéről. l. Előkészítő eljárás.
Az inquizitorius (nyomozó) büntető eljárással, mely szerint a biró a pernek minden korlátozás nélküli ura, szemben áll a vádelvi eljárás vagy másként: vádrendszer. A vádelvre alapított eljárásban az itélő biró nem vesz részt a vádemelésben, sem az előző birói eljárásban (l. Nyomozás). A vádelv, mely tisztán csak abban az időben érvényesült, midőn a büntető pert csak a sértett magánérdekének tekintették (a római állam első századaiban s a germán népek középkori történetében), a kontinensen újabb időben a francia forradalomnak köszöni uralomra jutását, mig Anglia, hol a népakarat és a polgári szabadság tisztelete megakadályozták az államhatalom túlterjeszkedését, a történelem egész folyamán megőrizte. A tiszta vádelvet azonban sem az angol eljárás, sem az ennek mintájára készült 1808-iki Code d'instruction criminelle nem fogadta el. Az előkészítő eljárásban a nyomozó elv az uralkodó, a fő eljárásban a vádelv. A két rendszernek ilyetén egyesítése alkotta meg a vegyes rendszert. E rendszer fő elvei a következők: 1. törvényes vád nélkül nincs V. és érdemleges eljárás, ha azonban vád emeltetett, akkor a vádló indítványa nem köti többé a biróságot az eset megitélésében; 2. a biró csak az előkészítő eljárásban foglalkozik a bizonyítékok egybegyüjtésével s a fő eljárásban más biró működik, ki nem nyomoz, csak határoz; 3. a vád képviselete kizárólag a vádlót (köz- vagy magánvádlót) illeti, a közvádló monopoliumának lehető kizárásával; 4. kivánatos a felek lehető teljes jogegyenlősége.
Az 1896. XXXIII. t.-c., mely büntető eljárásunkat szabályozza, vegyes rendszeren alapul ugyan, de a vádrendszer benne mégis túlsúlyra jut, nem valósítja azonban meg a teljes ügyfélegyenlőséget, mert ez akadályozná a birót a való tényállás kiderítésében akkor is, midőn annak kiderítése hatalmában állana. A vádrendszer keresztülvitele a törvényben a következő: 1. Az eljárás előfeltétele törvényes vád (l. Vád); 2. a vádat a birótól mindig külön álló, független közeg, rendszerint a királyi ügyész vagy a sértett, mint fő, illetőleg pótmagánvádló képviseli; 3. a vádló a per ura (dominus litis), megtagadhatja a vád képviseletét, a váddal rendelkezhetik s azt, mig az ügy érdemleges birói határozat alá nincs terjesztve, el is ejtheti; 4. a vádlónak és terheltnek perjogi hatásköre általában egyenlő, a bizonyítás körül egyenlően működnek közre s a perorvoslatokat is egyenlően használhatják. Az ügyészség, mint közhatóság, némi külön állást foglal el a őr is kötelezi a törvény 9. §-a, mely szerint mindegyik hatóság köteles a terheltnek érdekeit is állandóan szem előtt tartani. A királyi ügyész is köteles felügyelni a terhelt jogainak törvény-rendelte oltalmára és ha ezt meggyőződése szerint szükségesnek tartja, tartozik a vádlott javára is felebbezéssel vagy semmiségi panasszal élni. a bizonyító anyag összegyüjtése tekintetében a törvény nem emeli érvényre a vádelvet. Az anyagi igazság kiderítése érdekében nemcsak a vizsgálóbiró köteles hivatalból indítvány bevárása nélkül megtenni a szükséges intézkedéseket a tényállás megállapítása, valamint a tettes és részes kinyomozása végett, hanem a vádtanács, a fő tárgyalás elnöke, az itélő biróság, sőt a másodfoku biróság is hivatalból intézkedhetik a bizonyítás kiegészítése v. ismétlése tárgyában.
A vádrendszer követeli, hogy amig jogerős birói itélet az állampolgárt bűnösnek nem nyilvánította, azt ne lehessen személyes szabadságától megfosztani. De a társadalom védelmének magasabb érdeke előtt háttérbe szorul az egyes érdeke s nincs tételes jog, mely meg ne engedné, hogy a büntetendő cselekmény gyanujával terhelt egyén személyes szabadságától megfosztható legyen. A törekvés csak az, hogy e szükséges kényszereszköz alkalmazása a legszűkebb határok közé szoruljon. Ez elvet alkalmazza a büntető perrendtartás az előzetes letartóztatás és a V.-ra vonatkozó intézkedéseiben. Az előzetes letartóztatást, mely sokkal ideiglenesebb jellegü mint a V., a terhelt kihallgatása és elővezetési parancs nélkül is el lehet rendelni, mig a V.-ot csak a biró és pedig csak a vizsgálat elrendelésével egyidejüleg vagy azután. V. rendelhető el ama terhelt ellen, aki kihallgatása után is bűntett vagy vétség nyomatékos gyanuja alatt marad. 1. Ha a terhelt megszökött, v. azzal a céllal, hogy magát a bűnvádi eljárás elől elvonja, elrejtőzött és utóbb a hatóságnál önként nem jelentkezett; továbbá, ha bizonyíték forog fenn arra nézve, hogy a terhelt a szökésre előkészületeket tett; végre ha megszökésétől azért, mert állandó tartózkodóhelye vagy rendes keresetforrása nincs, vagy mert ismeretlen és magát igazolni nem tudja, vagy az alkalmazandó büntetésnek előrelátható nagyságánál fogva alaposan lehet tartani; 2. ha bizonyíték forog fenn arra nézve, hogy a terhelt valamely tettestársat, részest, orgazdát, bűnpártolót vagy tanut hamis vallomás tételére, vagy a vallomás megtagadására, illetőleg szakértőt hamis véleményadásra birni, vagy a bűncselekmény nyomait megsemmisíteni, megváltoztatni vagy elrejteni törekedett vagy törekszik; 3. ha a terhelt nem magyar honos és alaposan tartani kell attól, hogy szabadlábon hagyása esetében a hatóság újabb idézésére nem fog megjelenni; 4. ha a terhelt az ellene indított eljárás alatt újabb bűntettet vagy vétségeket követett el, vagy ha bizonyíték forog fenn arra, hogy a terhelt a megkisérlett bűntett vagy vétség végrehajtásával, vagy azzal fenyegetőzött, hogy újabb bűntettet vagy vétséget fog elkövetni.
A bűncselekmény súlyossága magában véve nem ok a V. elrendelésére s ez irányban a törvény csak egy korlátozást tesz. Ha t. i. a vád tárgya halállal vagy életfogytig tartó fegyházzal büntetendő cselekmény, a terheltnek szabadlábon hagyását csak a vádtanács engedheti meg. A vizsgálóbiró, ha ilyen bűntett esetében a V.-nak elrendelését mellőzendőnek tartja, a vádtanácsnak indokolt előterjesztést tesz. A V.-ot a vizsgálóbiró, esetleg a vádtanács v. az itélő biróság rendelheti el. Az elrendelésnek mindig irott határozatban kell történnie. A vizsgálóbiró határozata ellen a vádtanácshoz, a vádtanácsé ellen a kir. táblához felfolyamodásnak van helye.
A vizsgálati fogollyal kiméletesen kell eljárni s ez, valamint az előzetesen letartóztatott is lehetőleg mindenkitől elkülönítve zárandó el. Az előzetesen letartóztatott és a vizsgálati fogoly ellenében minden megszorítás vagy kényszer kerülendő amaz intézkedéseken kivül, melyek megszökésének és az eljárás célját veszélyeztető összebeszélésnek megakadályozására, továbbá a fogházi rend fentartására szükségesek. A vizsgálóbiró köteles e szabály megtartására felügyelni. A vizsgálóbiró ellenőrzi a letartóztatottak és a foglyok levelezését, valamint a hozzájok érkező küldeményeket és engedi meg a náluk tehető látogatásokat. Engedelme, illetőleg ellenőrzése nélkül a fogház személyzetén kivül csak a kir. ügyészség tagjai és a 62. § harmadik bekezdésében foglalt megszorítással a védő érintkezhetnek a fogollyal. A felsőbb igazságügyi hatósághoz intézett folyamodásnak vagy panasznak elküldését azonban a vizsgálóbiró meg nem tagadhatja. Azokban az ügyekben, melyekben vizsgálat nincs elrendelve, a kir. ügyész, illetőleg a járásbiróság ellenőrzi az előzetes letartóztatás foganatosítását, valamint a megelőző bekezdésekben foglalt szabályok alkalmazásával a foglyok levelezését és a náluk tehető látogatásokat. Az előzetesen letartóztatott és a vizsgálati fogoly azt a kényelmet, amely állásának és vagyoni viszonyainak megfelel, saját költségén megszerezheti. Különösen jogában áll magát saját költségén élelmezni, valamint saját költségén élelmezni, valamint saját ruháit és ágynemüit használni. Megfelelő munkát is végezhet, illetőleg rendes foglalatosságát űzheti, ha ez a letartóztatás céljával és a fogházi renddel és szabályokkal nem ellenkezik.
A V. ugy mint az előzetes letartóztatás megszüntetendő, mihelyt az elrendelés oka megszünt vagy mihelyt a kir. ügyészség a vádat elejti. E mellett minden hatóságnak kötelessége a V. lehető megrövidítésére törekedni. A V. maximális tartama a felsorolt esetek 1. és 3. pontja esetén rendszerint csak három hónap, mely határidőt a vádtanács indokolt határozat alapján egy-egy hónappal meghosszabbíthatja. Ugyane pontok eseteiben, ha a terhelt vagy helyette más megfelelő biztosítékot ád, a fogva levő egyént szabadlábon kell helyezni, a fogságba helyezendőt pedig szabadlábon kell hagyni. A bűncselekmény nyomai megváltoztatásának, elrejtésének, vagy megsemmisítésének veszélye miatt elrendelt V. csak e nyomok biztosításáig, az összebeszélés veszélye miatt elrendelt V. pedig csak az illető tettes, részes vagy tanu kihallgatásáig, illetőleg a szakértő véleményének előterjesztéséig tarthat és mindkét esetben rendszerint nem terjedhet egy hónapon túl. Kivételes körülmények mellett és nyomós okból a vádtanács e határidőt legfeljebb egy-egy hónappal két ízben meghosszabbíthatja. A meghosszabbított határidő elteltével az e pont alapján elrendelt V. minden esetre megszüntetendő. A vádtanács a felek kérelme alapján a vizsgálóbiró és szükség esetén a felek meghallgatása, esetleg az iratok bekivánása után a fentebb megjelölt határidők lejárta előtt is köteles határozni a felett, hogy a V. valamely ügyben fentartandó-e v. megszüntetendő.
a biróságnak az a tagja, ki bűnügyi vizsgálatok vezetésével állandóan meg van bizva. Az 1891. XVII. t.-c. értelmében minden kir. törvényszéknél egy vagy több V.-t a törvényszéki birák sorából két évi időtartamra az igazságügyminiszter rendel ki. A V. segítségére a törvényszék elnöke egy vagy több albirót, illetőleg törvényszéki jegyzőt rendelhet. A V. a vizsgálatot rendszerint székhelyén, szükség esetén azonban azon kivül, sőt a vádtanács határozata alapján más törvényszék területén is teljesíti, valamint egyes cselekmények foganatosítása céljából a foganatosítás helyének V.-ját is megkeresheti. A vádtanács a vizsgálat teljesítését fontos okból vagy túlnyomó célszerüségi tekintetekből a székhelyen kivül levő járásbiróságra bizhatja.
l. Őrjárat.
olyan vadászatra használt kutyafajta, mely a vadat felkeresi, szimatra követi, megállja és a feltalált vadat merev tartással jelzi. A V.-fajták közt legelterjedtebbek: a hosszu szőrü angol V. (setter), a rövid szőrü pointer, az ir setter, gordon setter, a rövid és hosszu szőrü német V., a tüskés szőrü V. a griffon. L. Kutyák. V. ö. Kynophil, Az angol V. és fajbeli tiszta tenyésztése (négy képpel és két leszármazási táblával, Budapest 1883); Fónagy József, A V. idomítása (1995).
kisközség Nógrád vármegye füleki j.-ban, (1891) 673 magyar lak., vasuti állomással; barnaszénbányája van.