Aquileja (l. o.) szláv neve.
Sándor, l. Aleko pasa.
a német jogban a. m. védnök, aki föl van jogosítva másokat ugy oltalmazni és képviselni, hogy azok vele szemben ennek folytán függő viszonyba jutnak. Legkorábban az egyházaknak és a kolostoroknak voltak ily védnökeik (Schirmvogt). Később a német-római császárok közvetetlen birtokaik igazgatására rendeltek ki vogtokat, ellentétben a birodalom fejedelmei gyanánt szereplő megyei grófokkal. A városoknak is rendeltek uraik, a tartományok fejei vagy a császár egy vogtot (Voigt, advocatus) vagy soltészt (l. o.) néha két ily hivatalnokot egymás mellett is. Különben más alacsonyabb foku tisztviselőt manapság is helyenként vogtnak neveznek (Kirchenvogt, Schlossvogt, Hausvogt, Feldvogt) a főnök, előljáró fogalmának értelmében, de megfordítva, mint fővédnök az uralkodót is vogtnok hítták. (Vogt volt Svájcban a Tell Vilmos mondájából ismeretes Gessler Hermann, aki azonban nem történelmi, hanem ugyancsak költött alak.) Vogtlandnak (Terra advocatorum), a mostani szász királyság zwickaui kerületi kapitányságának délnyugati részét nevezték, mely akkoriban a mostani Reuss fejedelemség területét is magában foglalta és amely területet a XI. sz. elejéig külön vogtok igazgatták, mint közvetlen birodalmi tartományt.
Károly, német természetvizsgáló és politikus, szül. Giessenben 1817 jul. 5., ahol atyja, V. Fülöp Frigyes Vilmos professzor volt, megh. Genfben 1895 máj. 5-én. 1833 óta Giessenben orvostant tanult s a mellett másfél évig Liebig laboratoriumában dolgozott. 1835. Bernbe követte atyját s itt Valentin vezetése alatt különösen anatomiai és fiziologiai tanulmányokkal foglalkozott. 1939. promoveált, Neuchatelbe ment s öt évig természettudományokkal foglalkozott. Részt vett Agassiz glecser-expedicióiban s ennek munkatársa lett több művében. Több önálló munkát is tett közzé, így: Untersuchungen über die Entwicklungsgeschicte der Geburtshelferkröte (Solothurn 1842); Im Gebirg und auf den Gletschern (u. o. 1843); Lehrbuch der Geologie und Petrefaktenkunde (2 köt., Braunschweig 1846; 4. kiad. 1879); Physiol. Briefe (3 rész, Stuttgart 1845-1846; 4. kiad. Giessen 1874). 1844-46. Párisban élt, majd Olaszországba ment. Nizzában tartózkodása alatt professzornak hivták Giessenbe, amelyet 1847-ben el is fogadott. Az 1848-as politikai mozgalmakban nagy buzgósággal jelentékeny részt vett. Tanári katedrájától megválva, eme politikai epizód után 1850-ig Bernben élt. Ez év őszén Nizzában ismét zoologiai vizsgálatokba fogott, amelyeket 1852 tavaszáig folytatott. Ugyanez év őszén a geologia, majd a zoologia tanára lett Genfben; majd a nagy tanács tagjává, s 1878. a svájci nemzeti tanács tagjává választották. Részint tisztán tudományos, részint népszerü művei közül még kiemelkedők: Ocean und Mittelmeer (2 köt., Frankfurt 1848); Bilder aus dem Tierleben (u. o. 1852); Untersuchungen über Tierstaten (u. o. 1851), mely két műve utóbb összefoglalva, Altes und Neues aus Tier- und Menschenleben (2 köt., u. o. 1859) cím alatt jelent meg. Továbbá: Köhlerglaube und Wissenschaft, eine Streitschrift gegen Rudolf Wagner (4. kiad. Giessen 1856); Zoolog. Briefe (2 köt., Frankfurt 1851); Die künstliche Fischzucht (lipcse 1859; 2. kiad. 1875); Vorlesungen über nützliche und schädliche Tiere (u. o. 1865); Vorlesungen über den Menschen (2 köt., Giessen 1864); Mémoires sur les microcéphales ou hommes-singes (a Mémoires de l'Institut nat. genevois 11. köt.-ben); Die Säugetiere in Wort und Bild, díszmű Specht F. képeivel (München 1883); Lehrbuch der praktischen vergleichenden Anatomie (Yung C.-vel, 2 köt., Braunschweig 1888-94). V. egyike volt a materializmus legbuzgóbb előharcosainak Németországban.
l. Vogt.
(ejtsd: vogüé) Károly János Menyhért gróf, francia archeologus, szül. Párisban 1829. Korán foglalkozott a vallástörténet és keleti művészet tanulmányozásával s 1853-54., később 1861-62. tudományos kutatásokat eszközölt Palesztinában és Szíriában, 1871-75. konstantinápolyi, 1875-79. bécsi francia nagykövet volt; 1868. a párisi tudományos akadémia tagjává választotta. MunkáI. Les églises de la Terre-Sainte (1859); Le temple de Jérusalem (1864-65); L'architecture civile et religieuse du I. au VI. siecle dans la Syrie centrale (2. kötet, 1865-77); Mélanges d'archéologie orientale (1869); Inscriptions sémitiques (fordítással és jegyzetekkel ellátva, 2 köt. 1874-77). - Rokona V. Jenő Menyhért gróf, ugyancsak diplomata, szül. Nizzában 1848 febr. 25-én. 1888 óta a párisi tud. akadémia tagja, a következőket irta: Syrie, Palestine, mont Athos (úti rajz, 2 kiad. 1887); Histoires orientales (1879); Le fils de Pierre le Grand (1884); Le roman russe (1888); Histoires d'hiver (1885); Souvenirs et visions (1887).
a magyar nyelvnek egyik legközelebbi rokona, az ugor nyelvek legkeletibb ágához tartozik (legközelebb az osztjákhoz). Ime p. a vogul számnevek: 1 = äk, 2 = kjelt, 3 = kjelrom, 4 = nile, 5 = ät, 6 = kat, 40 = nälimen, 50 = ätpen, 60 = katpen; vagy a testrészek vogul neve: fej = pän, kéz = kjelt, mell = majl, fül = päl', velő = valem stb. A vogul nyelvkincsek összegyüjtését Reguly Antalnak és Munkácsi Bernátnak köszönjük.
(saját nemzeti nevükön: manysz, mányszi, a zürjéneknél: jögrajak a. m. jögra-nép, a régi orosz évkönyvekben: jugri, a magyar krónikákban: joriani). A magyarság legközelebbi nyelvrokonai, akik mintegy 6000-7000 főnyi számmal (a 40-es években: 6342) Szibéria nyugati részében az Ural hegységből az Ob folyamig, s a Tavda folyótól dél felé a Szigváig, az É. sz. 58-66°, K. h. 76-85° közt, 210 000 km2 területen, keletre és északra a törzsrokon osztjákoktól, nyugatra a zürjénektől, délnyugatra és délre az oroszoktól, délkeletre a tatároktól környezve laknak s hat, egymástól határozottan különváló nyelvjáráson beszélnek. A vlgulföldi falvak összes száma 247, ebből azonban csak 179 vogul, 14 osztják, 44 faluban eloroszodtak a V., 10-ből pedig kiköltöztek. A falu 2-3. házból áll, a legnagyobb sincs több 7 háznál. Az egész vogul föld lápos, mocsaras erdőségekből (fenyvesekből) áll, iram- és jávorszarvasokkal, medvével, farkassal, különböző szőrméjű rókával (van fekete és fehér), nyuszttal, nyesttel, evettel, hóddal, vidrával, aztán fajddal, császármadárral, sasokkal (a fekete sas neve turrej a. m. turul) stb. Hajdan sokkal nagyobb területet foglatak el, ugy hogy a XVII. sz.-i Jugria (beleszámítva az osztjákok földjét is) 890 000 km2 volt, benne 46 kerített helységgel vagy várossal, melyben több mint 50 fejedelem uralkodott, az előkelők számára pedig abból következtethetünk, hogy egy ízben (1500.) az oroszok ezernél többet ejtettek közülök fogságba, ami a vogul-osztják nép ezen időbeli számát legalább is 80-100 ezernek mutatja. Az 1631-iki himlő azonban elragadta az élők felét s ezt a csapást nem tudták kiheverni. A mult század vége felé valami 40 000 osztják és 12 000 vogul volt s azóta ez a szám lassan apad, ugy hogy ma a két nép legföljebb 35 000 főből áll.
Vallásos világnézetük alapja a természetimádás, legfőbb istenük az ég és föld teremtője, kit Numi Tarém- vagy Tórémnek neveznek, maga az ég. Mellette igen előkelő helyet foglalnak el az "égfiak" (tarem-pîhet) vagy nemzeti hősök szellemei, kik közt legnevezetesebbek a "világ ügyelő" Szarnyu-atér (arany fejedelem), Numi Tarém legkisebb fia, aztán a munkeszi Khant-tarém (had-isten), ezek már bizonyos helyhez vannak kötve, hol egykor székeltek, itt vannak bálványaik 8pupi) is, s ez a hely szent, hol tisztátalan állapotban nem szabad megjelenni, sem füvet leszakítani, sem gallyat letörni, sem vizéből nem szabad inni vagy főzni. Vannak aztán különbözőmföldalatti, vizi, tűzi, hegyi s erdei manók és tündérek, mint a betegség- és halálhozó Khulyaatér, az erdőkre és vadjaira ügyelő Meng. Nevezetesebb mitikus alakok még Kaltés asszony és a főisten rendelkezésének a föld, hegységek, emberek, állatok, életfoglalkozási eszközök megalkotásánál a végrehajtója Elmkhalesz (a lég halandója) stb.
Életmódjuk vadászat, halászat és iramszarvastenyésztés. Földmíveléssel csak az eloroszosodó félben lévő déli V. foglalkoznak. Vadfogásra (iram- és jávorszarvas, medve, nyuszt, evet, madarak) fegyvereken kivül csapdát, farkasvermet és madárhálót használnak. Halászeszközeik a háló, varsa és Csége. Csónakjaik kivájt fatörzsből állnak, volt azonban régebben könnyü nyírhéj-csónakjuk is. Házi állatuk az eb és iramszarvas, de az énekek szerint egykor lovaik (lu, lú, lúw) is voltak. Gazdaságuk iramszarvasnyájakból áll. Midőn Reguly köztük járt, a leggazdagabbnak, Kaszimov Eleknek, 19 000 iramszarvasból álló nyája volt. Fő táplálékuk az iramszarvas- és jávorhús, nyers és szárított hal, halzsír, szárított földi bogyók, cirbolyadió, nagyon kedvelik a medvehúst, valamint a lóhúst, melyből az északi V. kolbászt (ászék) is készítenek, a kenyér idegen (persa) eredetü nyalánkság, melyet hamuban sütnek. Van méhsörük s nyírfavizük, melyet orvosságnak is használnak. házaikat (kwol, khulf) egykor a földbe vájták; ez négyszögü gödör volt, falait facölöpök alkották, melyre a föld szinén jött a rudakból összerótt s földdel s gyeppel borított tető, oldalt vagy közepén a világosságnak és füstnek nyilással, melyet éjjel nyírhéjjal vagy bőrtakaróval födtek el. A ház közelében magas oszlopokon áll az élelmi szereknek a hombár. Van téli és nyári lakásuk.
Népköltészetük megbecsülhetetlen anyagának összegyüjtésében a magyar Reguly Antal (1843-1844) s Munkácsi Bernát (1888-89) fáradozott; Reguly az énekeket Jurkinas Bahtjár, egy vogul samán után jegyezte föl, munkácsinak különösen Pérse (Mihail Gregorics Persin), egy régi vogul nemzetség utolsó sarja aztán Tatjana Alexejevna Szotyinova, a fentebb említett Jurkina növendéke volt nagy segítségére, azután Vaszilij Kirilics Nyomin samán, Nikolaj Grigorics Kártyin, Ilija Pilipics Taszmanov, Achtajev, Buranov, Kavrila Petorics Szontyin, Anyisim Kirilics Szontyin stb. Reguly hagyatékának egy részét Hunfalvy Pál adta ki A vogul föld és nép (Pest 1864) c. nagy munkában, a többit Munkácsi fejtette meg s közölte a Vogul népköltési gyüjtemény (Budapest 1892-97) eddig megjelent négy kötetében, melyek a következők. I. köt.: Regék és énekek a világ teremtéséről; II. köt.: Istenek hősi énekei, regéi és idéző igéi; III. köt.: Medveénekek; IV. köt.: Életképek. Sorsénekek, vitézi énekek, medveünnepi szinjátékok, állaténekek, mesék, találós mesék, néprajzi apróságok földrajzi névjegyzék. Ezeken kivül néhány vallásos műből áll az egész vogul irodalom; legrégibb egy Miatyánk, melyet Wissen Miklós adott ki 1748. Lipcsében (Hunfalvynál 241. old.); ezt követi a Miatyánk és tizparancsolat fordítása Szatigintól (u. o. 243-254. old.); Máté és Márk evangéliumának fordítása Popov Gergelytől (először közzétette az angol bibliai társaság s ez után Hunfalvy Pál Nyelvtudományi Közlemények IX-X., 1872-73) s végül Munkácsi B. hozott magával útjából egy máté, Márk és Lukács evangéliumát magában foglaló vogul kéziratot, melyet Feliczin péter fordított le. Vogul nyelvtant Hunfalvy P. (Egy vogul monda, Akadémiai Ért. 1859, I. 285.; A kondai vogul nyelv, Nyelvtudományi Közlemények IX-X., Pest 1872-739 és Munkácsi B. (A vogul nyelvjárások, Budapest 1894) készített. Szótárt Szilasi M. (Nyelvtudományi Közlemények XXV. 1895) állított össze. Életmódjukról, szokásaikról stb. a mult századbeli utazók: Strahlenberg Fülöp János (1709-23), Pallas P. G. (1770-72) s aztán Reguly A. (Hunfalvy P., A vogul föld), Castrén S. A., Ahlqvist Á. (Mucstelmín Matkoilta Venäjällä. Emlékezések Oroszorszában tett utazásairól, Helsingfors 1859), Munkácsi B. (Nyelvészeti tanulmányutam a V. földjén, Budapest 1889; A medveeskü népszokása a V.-nál, Hunfalvy-album 1891, 113-132; u. o. 182-188. A vogul költőről; A V. pogány ősvallása; Ethnographia IV., 1893, 32-54., A régi osztják társadalom, u. o. V. 1894, 352-368.) s Pápai Károly (A V. és osztjákoknál, Ethnographia I. 1890, 130; A vlgul házasság, Hunfalvy-album 1891, 133-150; Der Typus d. Ugrier, Ethnologische Mittheilungen aus ungarn, III. 1894. 257-276.) értesítenek. A fő munka azonban még mindig Hunfalvy Páltól: A vogul föld és nép (pest 1864). Őskorukról az Ethnographia közölt egy pár tanulmányt.
az ugyanily nevü járás székhelye a bajorországi Felső-Pfalz kerületben, 15 km.-nyire a cseh határtól, vasút mellett, (1890) 1797 lak., fürészmalmokkal. Mellette van Friedrichsburg kastély, egykoron a Wittelsbachok egyik mellékágának (Pfalz-Neuburg-Veldenz) székhelye.
falu Düsseldorf porosz kerületben, vasút mellett (1890) 6163 lak., mekanikai szövőszékekkel, gép-, téglagyártással, tapétakészítéssel.