(Vojciech) Gerson, lengyel festő, szül. Varsóban 1831 jul. 1-én. Művészeti tanulmányait szülővárosa művésziskolájában, szentpétervári akadémián és Párisban Cogniet Leónál folytatta. Első gyönyörü kivitelü és mély alapeszméjü képei által (A kereszténység meghonosítása a szlávoknál a X. sz.-ban; Nagy Kázmér; Hedvig királyné a krakói várban; Igazságos Kázmér udvara; I. Przemyslaw, Lengyelország királyának meggyilkolása 1296.) közfeltünést keltett s a szentpétervári művészeti akadémia tagjának választotta. Későbbi képei (Rixa, a dölyfös lengyel királyné; A fekete tó a Tátra-hegységben; Zsigmond Ágost lengyel királynak megjelenik Borbála királyné szelleme 1553. stb.) csak megerősítették kitünő hirnevét. V. nagy érdemeket szerzett a lengyel művészet fejlődése körül részint mint a varsói festőiskola tanára, részint a varsói képzőművészeti egylet alapítása által. A jelenleg élő lengyel festők legtöbbje tanítványa volt és irányának hű követője.
l. Vajk.
politikai község Szerém vármegye ópazovai j.-ban, (1891) 1588 horvát-szerb lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.
politikai község Modrus-Fiume vármegye V.-i j.-ban, (1891) 1588 horvát-szerb lak., a járási szolgabirói hivatal széke, postahivatallal és postatakarékpénztárral.
(orosz) a. m. hadsereg, különösen kozák s egyéb irregurális csapatok. Ilyenek a doni, urali V.-k, továbbá baskiri lovasezredek.
l. Bojta.
l. Vajk.
nagyközség Temes vármegye csákovai j.-ban, (1891) 2044 német és oláh lak. Itt ágazik ki a m. kir. államvasutak temesvár-báziási vonalából a bogsáni szárnyvonal. Van posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára.
Mátyás, versfaragó, a 40-esévekben Pestre került tót diák, ki a fővárosban, főkép annak irói köreiben általánosan ismert eredeti alak volt. Bernát Gazsi inasának fogadta s e réven gyakran férkőzhetett irók és költők közelébe, akiket rendesen irókollégának szólított. V. nevét halhatatlanná tette irodalmunkban Arany János azáltal, hogy két nagyobb tankölteményének címét v. nevéhez fűzte: V. ars poeticája és V. levelei öccséhez (I. és II.) V. ö. Vadnai Károly, Emlékezeteim Barnát Gazsira (Budapesti Szemle, 1893 márc. füzet).
folyó, l. Vjosza.