régi orosz grófi és hercegi család, melynek törzsfája a XVII. sz.-ba nyulik fel. Élt ugyan már a XV. és XVI. sz.-ban egy V. nevü bojár család, de ezzel a V.-családdal nem állott összeköttetésben. A V.-család őse Gavrilo, ki Csigirin vár ostromlása közben 1678. életét vesztette. Unokái közül Mihály említendő (1710-1767), Erzsébet cárnő kegyeltje és kancellárja, egyúttal 1744 óta a külügy vezetője, kinek VII. Károly német császár a grófi címet adományozta. Az osztrák örökösödési háboruban Mária Terézia mellé állott és 37 000 katonát küldött a franciák ellen. Utóbb Besztusev helyett, kit megbuktatott, kancellár lett. III. Péter is kedvelte, de II. Katalin alatt befolyása füstbe ment. Az ő unokahuga Erzsébet Romanovna, III. Péter cár kedvese volt. Ennek nővére pedig Katalin Romanovna mint Daskova hercegnő (l. o.) II. Katalin legbizalmasabb barátnője volt. A harmadik nőtestvér Buturlin herceghez ment nőül. Mihály öccse Sándor gróf (1751-1805) mint követ szerepelt több európai udvarnál és I. Sándor alatt (1802) birodalmi kancellár volt. Öccse Szemen (1744-1832) orosz követ volt Londonban és 1793. kereskedelmi szerződést kötött Angliával. I. Sándor alatt részt vett a harmadik koaliciót megelőző alkudozásokban, s azután újra Londonba ment követnek. Csak 20 év mulva hivták onnan vissza. Mihály, az előbbinek fia, V. herceg, hires hadvezér és tábornagy, szül. Moszkvában 1772 máj. 17., megh. Odesszában 1856 nov. 18. Angliában nevelkedett atyjánál, aztán belépett az orosz hadseregbe, mellyel (Kutuzov alatt) a Kaukázusban a törökök ellen és 1812-14. a franciák ellen harcolt. Részt vett nevezetesen (1813) Küstrin, Magdeburg és Vittenberga osromlásában, továbbá a lipcsei csatában, 1814. pedig a craonnei ütközetben és Páris megvívásában volt része. 1815-18. a Franciaországot megszállva tartó orosz csapatokat vezényelte és részt vett az aacheni kongresszusban. 1818-26. Besszarábia kormányzója volt. 1828. Várnát ostromolta. 1844. a Kaukázusba küldték mint helytartót és kormányzót, és ebben az állásban kerítette hatalmába Samil (Schamyl) fő fellegvárát, Dargót, mely diadala fejében hercegi rangra emelték. 1847. Szaltit, 1848. Gorgebilt kényszerítette megadásra. A török háboru kitörésekor súlyos betegségben sínylődött, de alvezérei a törököket Akhalzikh és Bas-kadiklor mellett igy is legyőzték. 1854. kénytelen volt Karlsbadba utazni és ez év végén állásáról a Kaukázusban végképen lemondott. 1856. megkapta a tábornagyi rangot és egyúttal odessza kormányzójává tették. Nehány héttel később elhalt. Mihály egyetlen fia Szemen Mihajlovics herceg mint főtiszt szolgálta hazáját s részt vett az 1848-iki és 1854-55-iki háborukban; nemkülönben mint a X. hadtest parancsnoka az 1877-1878-iki török háboruban. Megh. Szt.-Pétervárott 1882. máj. Még V.-Daskov Iván gróf említendő (szül. 1791., megh. Peterhofban 1854 jul. 9.), annak a V. Szemen grófnak unokaöccse, aki Daskov Mihajlovics Pál grófnak, a Daskov-család utolsó sarjának elhalta után a család roppant vagyonával együtt annak nevét is örökölte. 1824-28. Münchenben, 1828-32. Torinóban élt mint orosz követ. Azután Nesselrode haza hivta és a külügyi hivatalban alkalmazta. Fia V.-Daskov Illarion Ivanovics gróf, lovassági tábornok és a cár szárnysegéde. 1881. a császári udvar miniszterévé tették, mely állásban ma is működik. Névtelenül adta ki az Oroszország jelenlegi állapota c. munkát, mely németül is megjelent (Lipcse 1888).
1. a Don 491 km. hosszu baloldali mellékfolyója Rjezan, Tambov és V. kormányzóságokban; alsó részében hajózható. - 2. V. kormányzóság európai Oroszország középső részében Harkov, Kurszk, Orel, Tambov és a doni kozákok vidéke közt, 65 895 km2 területtel, 2 678 009, 1 km2 -re 40 lak. A Don a kormányzóságot két félre osztja; ezek közül a Ny-in alacsony dombok húzódnak át, mig a K-i egészen sík. Az előbbiben a talaj fekete földből, a másikban agyagból és homokból áll. Hajózható folyók a Don és mellékvizei a V. és Hoper. Az átmenet a hidegből a melegbe hirtelen. Az évi középhőmérséklet 5,1°, az évi csapadékmennyiség 580 mm. A terület 2/3-a szántó és pedig termékeny szántóföld; fő termékek: gabona, burgonya, ánizs (évenként 2-4 millió rubelnyi kerül eladásra), napraforgó, dohány, dinnye és cukorrépa (1889-ben 11,4 millió pud). Jelentékeny különösen a Bitjug folyó mentén a ló-, továbbá a juhtenyésztés. Az ásványország szolgáltat krétát, meszet, homokkövet, gránitot, többféle agyagot, vasércet és turfát. A házi ipar foglalkozik a fafaragással, fazékkészítéssel, szalma- és nádfonással, harisnyakötéssel, bőrcserzéssel, cipő- és szűcsmesterséggel. Az ipartelepek száma 2923 (évi 9,3 millió rubel értékü árutermeléssel), köztük 25 szénégető, 8 cukorgyár, malmok, dohánygyárak, vasöntők és harangöntés. Járásai: Birjucs, Bobrovszk, Bugucsar, Korotojak, Nizsnedjevick, Novohoperszk, Osztrogozs, Pavloszk, Szadonszk, Szemlyanszk, Valujki és V. - 3. V., az ugyanily nevü kormányzóság, járás és püspökség székhelye, a V. jobb partján, 8 km.-nyire a torkolatától, (1897) 84 015 lak. (az elővárosokkal), 47 nagyobb iparteleppel; Nagy Péter cár idejéből való erősséggel; Nagy Péternek, Kolcovnak és Nikitinnek szobraival; 23 templommal és 3 kolostorral, amelyek közül a szt. Mitrofané hires búcsujáróhely; különféle iskolákkal; nyilvános könyvtárral és muzeummal.
(Woronin) Mihály Sztefanovics, orosz botanikus, szül. Szt.-Péterváron 1838 aug. 2-án. 1854-ig itt a természettudományokat tanulta, 1858. Heidelbergába, majd Freiburgba ment, hogy De Bary vezetése alatt botanikai képzettségét befejezze s moszatokkal és gombákkal foglalkozhassék. Rendes professzori állást v. nem vállalt, de 1869. és 1870-ben a szentpétervári egyetemen mikologiai oktatást tartott. Nevezetesebb munkái. Beitrag zur kenntnis der Chytridieen (De Baryval, Freiburg 1864); Plasmodiophora brassicae, Urheber der Kohlpflanzen-hernie (Berlin 1878); Beitrag zur Kenntnis der Ustilagineen (Frankfurt 1882); Über die Sclerotienkrankheit der Vaccinieen-Beeren. Entwickelungsgeschichte der diese Krankheit verursachenden Sclerotinien (Pétervár 1888). Ezeken kivül számos értekezése jelent meg szakfolyóiratokban.
község Düsseldorf porosz kerületben, a Niers közelében, vasút mellett, (1890) 4543 lak., selyemkelme-, bársonyszalagkészítéssel, olajpréseléssel és őrlő malommal.
Lukács, flandriai rézmetsző, szül. Bommelben 1595 körül, megh. 1675-ben. 1618 körül Rubens szolgálatába lépett és ennek művei után készítette kitünő metszetei legnagyobb részét. V. ö. Hymans, Lucas V. Catalogue raisonné de son oeuvre (Brüsszel 1893).
a Dnyepr baloldali, 448 km. hosszu mellékfolyója Kurszk, Harkov és Poltava kormányzóságokban. Partjain ment végbe a poltavai csata.
falu Nizsnij-Novgorod orosz kormányzóság gorbatovi járásában, 3032 lak., hires acélművekkel.
(állat), az örvényférgek (Turbellaria) egyik neme, melynek fajai valamennyien édesviziek és hazánkból is több faj ismeretes.
(állat), a csillangóskoszorus ázalékállatkák (Peritricha) egyik neme, melynek fajai rugékony kocsányok segélyével idegen testekre telepednek és néha hatalmas állattelepeket alkotnak. Nagy részük édesvizi, de vannak tengeriek is.
Cornelis de, flandriai festő, szül. Hulstban 1585., megh. Antwerpenben 1651 máj. 9. Szüleivel már korán Antwerpenbe került, ott Remeeus Dávid tanítványa, 1608. pedig a festőcéh mestere lett. Művészete mintegy önálló folytatása a Rubens előtti flamand festészetnek. Java részét képmásai alkotják és egyházi, vallásos tárgyu festményeinek is a képmásfestés képezi alapját. Legnagyobb festménye, mely szt. Norbertet ábrázolja, amint átveszi az ellenség elől elrejtett egyházi edényeket (1630, antwerpeni muzeum), nem egyéb kitünően festett, előkelő képmások ízléses csoportjánál. Hiresképe az amsterdami Szt.-Lukács-céh inasának pompás, eleven képmása (1620, u. o.). A budapesti országos képtában jól van képviselve két képmáson (742. és 743. sz.) kivül különösen nagy, teljesen be nem fejezett családi képe (746. sz.).