l. Hagyma.
l. Kanyaró.
a tűz népies jelképe.
fehér mezőben, a genfi szerződés (l.o.) által szerződésszerüleg elfogadott semlegességi jelvény ugy a sebesültek, mint az ápolásukra rendelt személyzet, továbbá a sebesültek és betegek ápolására szánt anyag számára. Vagy karszalag gyanánt, vagy mint zászlót alkalmazzák. Törökország a V. helyébe a vörös félholdat teszi. A V. szó általában a betegek és sebesültek ápolását jelzi a háboruban s különösen az önkéntes betegápolás intézményét. Ide tartoznak tehát a betegápolással foglalkozó lovagrendek is, mint a maltai, német stb. lovagrendek.
V.-egyesületek alatt legkivált azon segédegyesületeket kell érteni, melyek az 1863-iki konferencia folytán a katonai egészségügyi szolgálathoz csatlakoztak. A V.-hez több mint harminc országos egyesület tartozik és az egész világra terjed. Az országos egyesületek azokban az államokban létesültek, melyek a genfi szerződéshez hozzájárultak. A társulatba való felvételt a Genfben lévő nemzetközi bizottság eszközli. A különféle országokban az egyesületek különféle elnevezést viselnek. Szászországban Albert-egyesület (Albertverein) a neve, alapította 1l867. az akkori koronaörökösnő Karola. 1891-ben 40 fiókegyesülete volt. Az egyesületek részint férfi-, részint nőegyesületek, vagy olyanok is, melyekben mindkét nem képviselve van. Az egyesületek legnagyobb része a segélynyújtást az alapszabályok értelmében, az 1869-iki berlini konferencia határozatai szerint, más inséges viszonyokra is kiterjesztette, melyek, mint a háboru, gyors és rendszeres segélyt igényelnek.
Ausztria-Magyarországban és Németországban a V.-egyesületek az önkénytes betegápolásnak egyik tényezőjét teszik a lovagrendek mellett. A Reichsrathban képviselt királyságok és országok országos egyesületei és nőegyesületei, ugymint a bécsi Patriotische Hilfsverein egy szerves összeköttetésben egyesültek: a V.-egyesület osztrák társulata. Magyarországban az országos nősegédegyesület a Szt. István korona országainak V.-egyesületével közös társulatba lépett. Mindkét egyesület elnökei háboru esetén mint császári, illetőleg királyi biztosok az önkéntes betegápolás főfelügyelője mellé lépnek. Az egésznek élére a király az uralkodóház egyik tagját mint védnökhelyettest nevezi ki. Az osztrák egyesületnek 1886-ban 54 000 tagja volt, vagyona 3 367 000 forint; a magyar egyesületnek 1896-ban 47 000 tagja volt, vagyona 2 200 000 frt.
vagy koronahegyi klastrom, Sub-Lechnichez tartozó telep Szepes vármegye szepesófalvi járásában, a Dunajec partján, a szépségéről hires szoros elején. Az itt fennálló klastromot 1319. Lomniczi Kakas és Henrik alapították kartauzi szerzetesek számára. Védőszentje volt Szt. Antal. 1431. a husziták elűzték a szerzeteseket, de újra visszajöttek. 1563. I. Ferdinánd a kolostort összes birtokaival (11 faluval) együtt a szepesi prépostnak a káptalannak adta s ezzel itt a kartauzi rend megszünt. A XVII. sz.-ban a Rákócziak katolikus ága birta. 1710-1782. a kamalduli szerzetesek laktak benne. Jelenleg az eperjesi görög kat. püspök birtoka. V. ö. Dedek, A karthausiak Magyarországban (Archaeologiai Értesítő, 1895. évf. 223-29. old.).
(Bibersburg), Pila község közelében (Pozsony vármegye szempci járásában), magas, erdős hegy ormán épült régi vár, mely még ép és lakható állapotban tartva, egyike hazánk legérdekesebb várainak. A várat állítólag III. Béla király neje Mária építette; eredeti építkezéséből már csak két kis torony van meg, a többi épület a XVII. és XVIII. sz.-ból való. A fellegvár hosszukás négyszöget alkot; igen érdekes a három emelet magasságu s a XVI. sz.-ból való pince, melyben az akkor itt birtokos Fugger-család nagy borkészleteit tartotta. A várban magában igen érdekes a régiséggyüjtemény, továbbá az u. n. frissítő terem (melynek falaiból vizsugarak ömlöttek a terembe), az első emeleten a fegyvergyüjtemény, a kápolna, a többi emeleteken számos régi kép és butor díszíti a terjedelmes lakosztályokat. A vár északi része romladozó félben van. A XVI. sz.-ban az augsburgi Fugger-család birta, ma a Pálffy grófi család tulajdona. V. ö. Jedlicska Pál, Kiskárpáti emlékek V.-től Szomolányig (Budapest 1883); Vöröskői levéltár (Századok 1869, 447. old.).
l. Kék könyv.
l. Szerezsánok.
van a robbanó anyagokat szállító hajókon. L. Lobogó.
l. Hepatisatio.